William Gibson: Neurománc


Bíró Szabolcs  2009.9.19. 9:48

„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején.”

Cyberpunkról, mint irodalmi műfajról 1984 óta beszélhetünk. Pontosan akkortól, hogy William Gibson megírta a Neurománc című regényét, mely azóta már rengeteg országban rengeteg kiadást megért, s meg is változtatott néhány dolgot. A Mátrix-trilógia (melyet mellesleg teljesen jogtalanul készítettek el) ennek csak utóhatása volt, hiszen számos más dolog történt már addig is.

Az első visszhang rögtön az volt, hogy a regény elnyerte a Hugo-, a Nebula- és a Philip K. Dick-díjakat, a műfaj három legrangosabbját, méghozzá egyszerre (ez addig egyetlen sci-fi regénynek sem sikerült). Gibson valóságos lavinát indított el a Neurománccal, melynek hatására hirtelen minden második sci-fi-szerző elkezdett cyberpunkot gyártani; kisebb-nagyobb sikerekkel, de azóta sem született még olyan, mint az Első: a Neurománc.

Előrebocsátom, hogy cseppet sem habkönnyű olvasmány, és nem is ajánlott bárkinek. Eleve ne kezdje el olvasni olyasvalaki, aki nem szereti a science fictiont, a cyberpunk ugyanis ebből eredeztethető, ilyen alapokra épült. Gibsonra a könyv megírásakor legnagyobb hatással Philip K. Dick művei és Ridley Scott Szárnyas fejvadász című filmje (egyébként ez is Dick-adaptáció) voltak. A regény eredeti címe (Neuromancer) a neuron, a románc és a nekromanta szavakból keveredett ki, melyet csak a történet vége felé érthetünk meg teljes egészében.

Az író a könyvben a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, a számítógépek jövőjét taglalja, egy antiutópisztikus világba helyezve a cselekményt, mely túlságosan is elképzelhetően fest már most, mindössze negyed évszázaddal az első kiadás után is.

A sötét, borús helyszínek leírásával, a szereplők karaktereivel, a számítástechnika jövőbeli fejlettségének elképzelésével Gibson valami borzasztó, szinte felfoghatatlan érzést vált ki az olvasóból, s ezt csak fokozza a történet előrehaladtával (és akkor az utolsó pár sorról már ne is beszéljünk). A mindennapi élethez csatlakoztatja a kábítószerek állandó jelenlétét, és bizony a szókimondástól sem riad vissza.

Érdekesség, hogy a szerző úgy írt egy számítógépek által behálózott világról, hogy addig még csak nem is látott számítógépet. Talán így sikerülhetett neki ez a borzongató regény, egy igazi alapmű megalkotása. A későbbi technikai fejlesztések során a szakemberek gyakran nyúltak a Neurománchoz, hogy egy-egy újabb találmányt innen nevezzenek el. A Mátrix című kasszasiker alapötlete is innen származik (túlságosan is direkt módon, hiszen a könyvben is mátrixnak hívják a mesterséges világot), csak az a gond vele, hogy a film készítőinek eszükbe sem jutott megvásárolni a jogdíjakat. Így aztán ne csodálkozzunk, ha a Neurománc megfilmesítésében már senki sem látott fantáziát. Mindezek ellenére William Gibson nem perel: ilyen szempontból is eltér az őt körülvevő társadalomtól…

Az író egyébként egy egész trilógiát hozott létre, miután megírta a Számláló nullára és a Mona Lisa Overdrive című folytatásokat, ám ezek nem sikerültek olyan jól, és nem is váltottak ki akkora hatást, mint a Neurománc.



Hozzászólások

Sanyi, 20. 09. 2009 19:57:14 hm
Engem érdekelne, bár nem tudom, hogy megfogna-e :) Egy próbát azért tennék vele! Megvan neked?
    
B. Szabi, 21. 09. 2009 15:08:07 Re: hm
Nekem sajnos nincs meg, én is csak kölcsön kaptam. Csak ajánlani tudom, de annyit azért hozzáfűznék, hogy megeszi az ember agyát, elég nehéz olvasmány! :)
susuka, 28. 09. 2009 16:52:59 Imádom!
Mikor először 18 éves lányként elkezdtem olvasni, olyan 20 oldal után elvesztettem a fonalat. A Gibsonra jellemző hatalmas körmondatok, rengeteg érdekes metafora eleinte zavaró volt, de mostanra imádom. (Idősebb fejjel.) Először a legutóbbi regényét, az Árnyvilágot olvastam el, akkor állt rá az agyam az író nyelvezetére. Utána a Neurománcot már felfaltam :) Hihetetlenül élveztem! Alexandra könyvesboltban lehet kapni a Szukits Kiadó által kiadott Teljes Neurománc Univerzumot, amiben az egész trilógia benne van, megéri az árát, nagyon szép kiadás.
@


A rovat további cikkei

A rendteremtés művészete

Huszár Ágnes

Nézzük csak, mit ajánl a témában a szakértő Marie Kondo a Tiszta öröm című könyvében!

2019.1.30.    16


Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9