Online-herceg szélessávon

Palkó Emese 2014.3.4. 4:30

Életünk egyre inkább meghatározó részét képezi a számítógép előtt eltöltött idő.

Egyre inkább uralja életünket az internet és annak minden lehetősége. Amit minden átlagos polgár, mindennap ki is használ. Egyre több nyugdíjas is kezébe veszi az egeret, hogy megtanulja használni az internetet, s ezáltal érdekesebbé tenni mindennapjait.

Életünk egyre inkább meghatározó részét képezi a számítógép előtt eltöltött idő. Legyen szó információszerzésről, munkáról vagy szabadidőről. Szinte nélkülözhetetlen részévé avanzsálódott a hétköznapjainknak.
De vajon miért érzünk kényszert arra, hogy egyre több szegmensét intézzük a világhálón mindennapi teendőnknek?
A kérdésre a válasz: talán a kényelem és a gyorsaság. „Belekényelmesedtünk” az online létformába, mely észrevétlenül szivárog be a legféltettebb magánszféránkba is.
Minél több időt töltünk el a közösségi oldalakon, hogy tarthassuk a kapcsolatot barátainkkal, annál kevesebb késztetést érzünk arra, hogy hús-vér valónkban üljünk le beszélgetni egymással. Gyors és mindennapos kapcsolattartás. Ez lett a „ma” jelszava.

Ugyanez a szemlélet látszik átgyűrűzni magánéletünk párkapcsolati részére is. Jó ideje tapasztalatom saját baráti körömben is az internetes párkeresés népszerűségét. Ami már akkora teret hódított magának, hogy szinte bárki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb koncepcióval rendelkező oldalt is. Rengeteg párkereső weblap jött létre az elmúlt évek során, melyek témák szerint próbálnak mindenkinek a kedvére tenni. Fellelhetők már különböző oldalak „csúnyáknak”, vagy csak „ledér kapcsolatot keresőknek”, akiket valójában várnak haza, csak éppen nem elég érdekes már a szíves felhasználónak az otthoni „portéka”...

Persze ez csak két szélsőséges példa, valójában bármilyen igénye van az ember fiának és lányának, azt az internetes párkeresés világában megtalálja (?).

Ennek ellenére megfogalmazódott bennem kérdés: vajon ez lesz lassan a legnépszerűbb és leghatásosabb módja a párkeresésnek? Félreértés ne essék! Nem vagyok ellene, ha egy kapcsolat az kibertérben köttetik, de ma már tényleg ez lesz a normális tendencia? Megértem, hogy sokan egy rosszul végződött viszony után inkább így ismerkednek, vagy az időhiányra hivatkozva regisztrálnak online párkereső oldalakra. Ilyen vagy ehhez hasonló indokot végtelen számban talál az ember a saját környezetében is. Amivel nincs is semmi baj,

DE: semmi, de semmi nem pótolhatja azt a „villámcsapásszerű” érzést, amikor egy szórakozóhelyen, vagy egy baráti társaságban megpillantjuk azt, akiről nem tudjuk levenni a szemünket, és próbálunk szóba elegyedni vele. Azt az érzést az online világ nem tudja pótolni, amikor véletlenszerű találkozás során ismerkedünk, és magasabbra ugrik beszélgetés közben a pulzusszámunk, mert megmozgat bennünk valamit az új ismeretség, amiből még bármi lehet...