Jó csapat vagyunk!

Jády Mónika  2011.8.10. 5:00

A csapatszellem nem csupán a sportban fontos, hanem a családban is – nő az összetartozás érzése, amely a gyermek javára válik.

Már egy újszülött figyelmesen vizsgálja szülei arcát, hangját, és megpróbálja felvenni velük a kapcsolatot. A fejlődéspszichológusok azt mondják, hogy a kisbabák – bármilyen kiszolgáltatottnak tűnnek is – kezdettől fogva rendelkeznek kommunikációs készséggel, és született csapatjátékosok. Ugyanúgy a szülőkben is megvan valahol mélyen egy genetikai program, amely segít megérteni a csecsemőjük „nyelvét”. Minél jobban tudja a szülő „olvasni” pici gyermekét, és minél hamarabb kielégíti igényeit, annál erősebben érzi a baba, hogy biztonságban van, mert valaki mindig odafigyel rá. Ezáltal alakul ki szoros kötődés, alapozódik meg az ősbizalom, és ezáltal fejlődik ki a gyermeknek az a képessége, hogy meg tudja nyugtatni saját magát.

Az új „csapattag” beszoktatásában általában az anyáé a főszerep. Nagyon fontos, hogy az anya elegendő segítséget kapjon a család többi tagjától. Az University of California egy felmérése szerint minél inkább támogatják a nagyszülők, barátok, rokonok, szomszédok, és persze az apa az anyát, annál jobb lesz a baba-mama közötti kötődés – még a problémás újszülöttek esetében is.

A gyermek a hozzá legközelebb állóktól tanulja meg felfedezni és megérteni a világot, ők a példaképei és az „edzőpartnerei”. Hogy zajlik egy normális nap? Milyen játékszabályok érvényesek? Hogyan bánunk egymással? A válaszokat e kérdésekre az apróság a szüleitől lesi el: átveszi az értékrendjüket, lemásolja viselkedésüket. Fokozatosan felismeri, majd követi a szabályokat: evés előtt kezet mosunk, akkor kezdjük az étkezést, amikor már mindenki az asztalnál ül és így tovább.

Hagyjuk, hogy a gyermek kipróbálja saját ötleteit – úgy húzzuk meg a határokat, hogy ne korlátozzuk mindenben csemeténket, csak abban, amiben tényleg muszáj (például, a biztonsága érdekében). Ajánlott hozzáállás: „Higgy magadban! Mi mindig melletted állunk!” Így a gyermek félelem nélkül próbálkozhat, fejlődhet, tanulhat a hibákból, konfliktusokból és problémákból, mert a frusztrációt és a vereséget nem egyedül kell feldolgoznia.

A szakemberek azt mondják, hogy a gyermeknek érzelmi biztonságra van szüksége ahhoz, hogy tanulni, fejlődni tudjon. Aki védve érzi magát, az kiváncsibb, nyitottabb minden újra. Ezzel szemben a félelem vagy az érzelmi bizonytalanság blokkolja a kísérletező kedvet. (Ezért van az, hogy a csecsemőotthonokba elhelyezett vagy elhanyagolt babák, akiknek nincs szoros kapcsolatuk senkihez, lassabban fejlődnek, mint a szeretetteljes családban növekvők.)

A személyes kötődés mellett nagyon fontos a közös cselekvés, a valamiről való gondoskodás. Régebben ezek a mindennapok részei voltak: a szülők és a gyerekek közösen látták el az állatokat, megművelték a földet, kenyeret sütöttek... A csemeték eközben megtanultak mindent, amire felnőtt életükben szükségük lehetett – nemcsak magát a tevékenységet, hanem a másokkal való együttműködést is. Manapság célzottan szervezünk hasonló programokat: közösen barkácsolunk, aprósüteményt készítünk, közösen gondoskodunk egy háziállatról vagy a szobanövényekről...

Csemeténkkel közösen forgassuk a családi fotóalbumot, meséljünk neki felmenőiről, régi családi hagyományokról, saját gyermekkorunkról. Ápoljuk a kapcsolatot a tágabb családdal: a gyerekek számára pluszt jelent, ha rendszeresen találkozhatnak unokatestvéreikkel, nagyszüleikkel, nagynénikkel és nagybácsikkal. Ezzel is azt erősítjük a gyermekben, hogy valahová tartozik, valakikkel összetartozik. Jó érzés egy nagy egész kis részeként felcseperedni!

Írásunk a Baby magazin cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés