Boszorkányüldözések 1.

Bolemant Lilla  2008.1.16. 20:44

Avagy rettegés a démonoktól...

A XVII. század közepe táján egy angliai kisváros vezetői az utcára küldték hírnökeiket, hogy kihirdessék: valódi boszorkánykereső érkezett a városba. Minden tisztességes polgár előterjesztheti gyanúját, kik azok a nők, akikről úgy vélik, boszorkányságot művelnek.

A város vezetői előzőleg két hivatalnokot küldtek Skóciába, hogy tárgyaljanak a boszorkánykeresővel. Az alkudozások során a szakértő megígérte, hogy megvizsgálja a városka boszorkányait, s boszorkányonként 20 shillinget kap, valamint az útját is megfizetik. A tisztességes polgárok nyomban emlékezetükbe idézték elhullott teheneiket, beteg gyermekeiket, az odaégett kenyereket, a spontán abortuszokat, az impotenciát, rossz álmaikat és viszkető bőrgyulladásaikat. Rövid időn belül elő is állítottak harminc, boszorkánysággal vádolt nőt, akiket a város főterére vonszoltak, hogy próbát tegyenek rajtuk.

Úgy tudták, hogy a boszorkányt többféleképpen fel lehet ismerni. A legelterjedtebb a vízpróba volt: a boszorkánygyanús nő jobb kezét a bal bokájához kötötték, és bedobták a vízbe. Ha a nő a víz felszínén maradt, ez annak a jele volt, hogy a természetes víz kiveti magából a természetellenes boszorkányt. Ha elsüllyedt, megpróbálták kihalászni, mielőtt megfulladt volna.

A teológusok, a tanult boszorkánydoktorok nem helyeselték az ilyen brutális módszereket. Ők azt a jelet keresték, amelyet minden boszorkány magán visel, amelyet az ördög hagyott rajta nyomással, csípéssel, kaparással. Ezek a jelek nem véreztek. S ha a tűvel összeszurkált embereken ilyen jeleket találtak, ez megfelelő bizonyíték volt elítélésükre.

Az említett városka boszorkánykeresője kiváló mestere volt szakmájának. Szorgalmasan szúrogatta a nőkbe a tűket, s csaknem valamennyit boszorkánynak találta 20 shillingért. A próbára felügyelő ezredes csodálkozott, hogyan lehet ilyen gyorsan felismerni a boszorkányt abban a nőben, aki tisztességesnek látszott, de a boszorkánydoktor bizonygatta, hogy ő már első látásra felismeri a boszorkányokat.

Az eredményes nap után a boszorkánykereső folytatta útját, s több más városban is sikerrel tevékenykedett. Amikor azonban visszatért Skóciában, börtönbe vetették, és a bitófa alatt bevallotta, hogy 220 nő halálát okozta.

1484-ben VIII. Innocent pápa, a világi dolgok iránt vonzódó humanista, híres reneszánsz művészek gyámolítója kibocsátotta bulláját, a Summis Desiderantes Affectibust. Ezt tartják a boszorkányüldözés hivatalos kezdetének. Két évvel később két német dominikánus szerzetes megjelentette a boszorkányvizsgálat alapművét, a Boszorkánypalapácsot.

A reneszánsz virágkora volt ez, a művészetek és az antik kultúra kutatásainak fénykora. Túl a sötét évszázadokon születőben volt a humanisták által irányított tudomány és művészet – olyan európai szellemek, mint Bacon, Montaigne, Grotius, Descartes, Pascal vezetésével. Európa legnagyobb filozófusai közül egyik sem vett magának annyi fáradságot sem, hogy említse vagy elmélkedjék arról a szörnyűséges dologról, hogy városaik terein elevenen megégetnek több tízezer nőt, akikről úgy tartották, hogy az ördöggel léptek kapcsolatra. Egyik sem emelte fel a szavát, hogy a hisztériát csitítsa. De veszélyes is lett volna. Tévtanok követőjének számított, aki nem hitt a démonokban.

Itália legnagyobb reneszánsz filozófusát, Giordano Brunót 1600-ban Rómában megégették – s ez óvatosságra intette a filozófusokat. A máglyára küldött boszorkányok nagy része ugyanis nő volt, azaz nem érdemelt különösebb figyelmet.

Amikor a pápa és a dominikánus testvérek felállították boszorkányteóriájukat, nem teremtettek semmi újat. Boszorkányok mindig is voltak. Üldözésük azonban a zsidóságot kivéve új volt mindenütt. Mózes törvénye ugyanis kötelezővé tette a boszorkány megölését, és ezt be is tartották.

A római törvény megkülönböztette a jó és rossz boszorkányt, és halállal csak az utóbbit sújtotta. A keresztény hit ezzel szemben pogány babonának tartotta a boszorkányságot. Az egyházi emberek elmagyarázták a babonás pórnépnek, hogy a boszorkányok képtelenek befolyásolni az időjárást, nem tudnak sem rosszat, sem jót tenni, a szerelmi bájitalok badarságok, a seprűnyélen lovaglás téveszme.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés