A gyilkos


Póda Erzsébet  2010.2.13. 8:45

Éjfél van. Állok a sötét sikátor mélyén.

Egy ideje már fázom, de ki kell bírnom, míg bezár a bár. Onnan indul. Itt fog elhaladni, itt kell elhaladnia mellettem. A hideg borotva a kezemben rég felforrósodott. Legalább melegít. Százszor elképzeltem, hogy fogom csinálni. Mit százszor? Ezerszer! Amint elhalad mellettem, amint megcsap a parfümje illata, amint elkap a hév, az a forró, semmihez sem hasonló szenvedély, amint megragadom a karját, s az arcába vágok, hogy kiáltani se bír. Ájultan zuhan a karjaimba, az orrából csepegő vér a kezemet simogatja majd, mint valami szerves bársony. Senki sem fog hallani semmit. Húzom magam után a bokrok közé. A város kihalt, ez a része biztos. Sokszor voltam már itt, megfigyeltem a szokásokat. Egyetlen élő ember nem halad végig ezen az úton ilyenkor, csak ő. Aztán ott a bokor alatt! Ó, te szemét ribanc! Tudod-e, hogy mit fogok ott csinálni veled? Százszor elképzeltem. Ezerszer! A tehetetlen meleg test, ha erre húzom, erre mozdul, ha arra húzom, arra mozdul! Úgy, ahogy én akarom! Nem menekülsz, madárka! Ma nem. A mai napon örökké az enyém leszel és senki másé...!

A bár bezárt. Hallom a cipők kopogását. Erre jön, itt megy el mellettem. Megcsap a parfümje illata. Elkap az a forró, semmihez sem hasonlítható szenvedély. Agyamat elönti valami őrült plazmaköd, a szám kiszárad. Nyúlok felé, hogy megragadjam a karját…
De akkor – egy tompa puffanás! Fájdalom. Sötétség.

Látom magam odafentről, a sikátor tetejéről. A fejem szétdurrant, nem maradt belőle semmi, csak véres cafatok. A nyakamból vastagon lüktet a vér. A lány ott áll mellettem, kezében revolver. Úgy látszik, szétlőtte a fejemet…



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2021.12.28.  2    10


Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2019.3.19.    11


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


Csönd

Póda Erzsébet

Néha nem lehet azt mondani, hogy majd lesz valahogy.

2013.9.15.    26


Olthatatlan parázs

Póda Erzsébet

Bátyáim óvtak széltől, naptól, hideg víztől, rossz időtől, mások csípős nyelvétől.

2013.3.3.  1    27


A kisbaba

Póda Erzsébet

Rekkenő hőség volt. Mezítelen talpamat hiába dörgöltem némi enyhülés reményében a fűcsomóhoz. Nem segített.

2012.6.24.    11

A rovat további cikkei

Tökéletes válasz

Bakoš Orsolya Virág

„Jó volt ma újra találkozni.“ Fülig pirulva, vigyorogva dobtam el a telefont.

2023.3.19.   


Újratervezés

Kunyík Szilvia

Rövid történet a siker megálmodásáról.

2023.1.21.   


Különös zaj

Darázs Balogh Katalin

A kert, ami a ház hátsó részében terült el, mindig tele volt meglepetésekkel. Mikor téliesre fordult az idő, kicsit csendesebbé vált, de még ilyenkor is felkeresték a gyerekek.

2022.12.18.   


Érted

Bakoš Orsolya Virág

A vasárnapi vers mellé, legnagyobb örömünkre, ma vasárnapi impressziót is közölni tudunk.

2022.11.26.   


Jövőbelátás

Sz. Ölveczky Zsuzsanna

Vasárnapi impressziónk különleges hangulatot idéz.

2022.11.13.   


Lélekvihar

Sz. Ölveczky Zsuzsanna

Vasárnapi szépség: irodalmi impresszió.

2022.10.16.