Ilyen volt a karácsonyom


Šipošová Miroslava  2007.1.10. 7:44

Hát sikerült! Az én első saját, önálló karácsonyom…

Eddig mindig a családommal ünnepeltem Szlovákiában, de a legutolsó karácsonyt Belgiumban töltöttem. Kicsit furcsa volt, hogy nem a szüleimmel és a bátyámmal voltam, de hiszen már felnőtt vagyok, és nem tölthetek minden karácsonyt gyerekként.

Minden a favásárlással kezdődött. Erdeifenyőt szerettem volna, vagy legalább jegenyefenyőt. A barátom földlabdás fát szeretett volna, amelyet karácsony után elültethetünk a kertben, és jövőre újból feldíszíthetjük. Az összes lehetőség közül a lucfenyő tűnt a legszebbnek. Erdeifenyőt sehol sem lehetett kapni, a jegenyefenyők pedig nagyon kicsik voltak. Gyökeres kellett, ezért nem nagyon lehetett válogatni. Lucfenyőt vettünk tehát. Be volt csomagolva, és csak találgathattunk, hogy is fog kinézni, ha kicsomagoljuk. A barátom otthon levette róla a hálót, és nekem csak egy „Istenem!” jött ki a számon. A fának különös alakja volt, kicsit görbe, a teteje pedig rosszul volt levágva. A barátomnak annyira megtetszett a felkiáltásom, hogy azontúl „Istenemnek” hívtuk a karácsonyfánkat.

Igyekeztem legalább részben szlovák karácsonyt varázsolni. Volt ostya mézzel és fokhagymával. Tervbe vettem, hogy készítek mézeskalácsot, kalácsot, krumplisalátát, pogácsát, levest. Pontyot sehol nem lehetett kapni. Még egy jeles halásszal is megismerkedtem, aki biztosított arról, hogy Belgiumban bizony nem találok pontyot az üzletben, de ha akarom, kifognak nekem egyet, körülbelül 40 centimétereset és 12 kilósat! Ki enne meg ilyen szörnyet? Ekkora példányok csupán sportcélokra valók: kifogják, majd megmérik, és visszadobják a vízbe. De találtam kiváló pontypótlót, olyat, amelynek édesvízi halhoz hasonló az íze, és mindenkinek ízlett, aki kóstolta.

Barátnőmmel, aki szintén szlovák lány, megegyeztünk, hogy a karácsony előtti szombaton eljön hozzánk, és közösen fogunk sütni-főzni. Ám belázasodott, egyáltalán nem érezte jól magát, így ágyban maradt. Vagyis egyedül fogtam neki a sütésnek és a salátakészítésnek. Anyukám elküldte a receptet e-mailben, így volt legalább munkamenetem. A külföldön való főzésnél mindig rejtély, hogyan szerezzük be a hagyományos ételekhez való hozzávalókat és eszközöket. Az a legrosszabb, hogy ezekre a dolgokra nem gondolunk előre, hisz számunkra természetesnek tűnnek. Így rájöttem, hogy nincs min átnyomjam a krumplit, élesztőt nem kaptam, de biztonsági tartalékkén még egy volt a mélyhűtőben: igazi hazai. Minden ment, mint a karikacsapás, az első dagasztott tésztám sikerült és a kalács csodálatos lett, a pogácsáim is olyanok lettek, amilyet szerettem volna, és maximálisan büszke voltam az első karácsonyi majonézes krumplisalátámra... Az ördög keze lett volna a dologban, ha valami nem sikerül félre.

Mézeskalács… igazi karácsonyi, ami nem hiányozhat az asztalról. Mézeskalács, amelynek illata belengi az egész házat. Mézeskalácsot már sokszor sütöttem… Most: szétfolytak! Elfogyott a szlovákiai simalisztem, így belgiumit használtam, a kristálycukruk nagyon finom szemcséjű, a vaj pedig, legyen akármilyen, a hazai margarint nem pótolja. A mézeskalácsokból lepény lett. Sírásra görbült a szám. Minden félresikerülhet, de a mézeskalács nem! Még két héttel karácsony után is azt szoktuk ropogtatni.

Vasárnap elküldtem a barátomat, hogy vegyen nekem 4 vagy 6 tojást, mert az üzletek pár napig zárva lesznek, hozzánk pedig csak úgy özönlöttek a bejelentett látogatók, akik szerették volna megkóstolni a szlovák specialitásokat. Négy darab tojást hozott. Nem tudtam, miért „vagy” 6-ot akartam, erre csak akkor jöttem rá, amikor be akartam panírozni a halat, de nem volt miben, de aztán egy tojás és egy kevés tej untig elég volt. Megpróbáltam más technikával kidolgozni a mézeskalácstésztát, tényleg nem akartam feladni, és a tészta kidolgozása közben egyre nőtt bennem a remény. Csodálatos lett, és 3 nap alatt elfogyott!

Karácsonykor nálunk volt a barátom lánya és a barátnőm is eljött a férjével, bár még mindig lázas volt. És hozott valami kincset érőt. Krumlisalátát, olyat, amilyet otthon, Kassán csinálnak. Két salátát szolgáltunk fel tehát, pozsonyit és kassait. Egész Szlovákia ott volt a tányéron! És tojást is hozott nekem, hogy be tudjam panírozni a halat a másnapra érkező vendégeknek. A barátom megértette, hogy a „vagy” 6 legközelebb azt jelenti, hogy „biztosan legalább” 6. A vacsora és az ajándékbontás után előkerültek a társasjátékok, aminek nagyon örültem.

Az ünnepek között szabadunk volt. A madárkáknak vettünk mogyorót és magokat, a cinkéknek házikót is. A rigóknak minden nap friss almát tálaltam. Néha egyszerre öt rigó is volt a kertünkben. Ugyanígy verebek és más madarak is. Sőt, este egy a tető alatti ablaknak ütközött, így megfogtam, lefényképeztem, majd útjára bocsátottam. El is repült.

A kutyusunk is nagy örömét lelte a karácsonyban. Az orrocskája mindenhol ott volt… Nézte, hogyan keverem a mézeskalácstésztát, mindent megkóstolt, majd a friss gyümölcsnél maradt. Nem bírt betelni a mandarinnal, ananásszal, körtével, még a friss grapefruitot is megette. Annyira örült az ajándékának, hogy szinte még aznap tönkre is tette. Már kapott újat, hosszabb élettartamút.

Az Új Évet a családdal és a barátokkal töltöttük. Finom ételeket tettek elénk: jó néhány fogást, éjfél után pedig különleges süteményt kaptunk, mangós öntettel megtoldva. Kitűnő volt. Viszont sikerült lehetetlen helyzetbe hozni magam, amikor a már említett öntet a szám helyett a dekoltázsomon landolt! Tényleg nem tudom, hogyan történhetett, de olyan viccesnek tűnt! Normális körülmények között nem történik velem ilyesmi. Nem tudtam, hogy nevessek, vagy mentsem a menthetőt, de aztán széles mosollyal az arcomon sikerült úgy kihalásznom a mártást a dekoltázsomból, hogy senki nem vette észre.

Szlovákiában nem ragaszkodtam a hagyományokhoz. De itt, távol az otthontól, örülök, hogy ismerek pár hagyományt, és igyekezni fogok, hogy ne merüljenek feledésbe. Tudom, ki vagyok, honnan származom, és hová tartozom. Hisz az, hogy elmentem a szerelmem után, még nem jelenti azt, hogy mindent feladtam.

Mindenkinek csodálatos új évet kívánok, és főleg jó egészséget!

Fordította: Jády Mónika



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Egyenlő(tlen)ség

Šipošová Miroslava

Egy halom folyóiratot lapoztam át, és tudatosan figyeltem arra, hol találok valami tipikusat a nőkről és a férfiakról.

2006.12.6.   


Belgiumi fele-fele

Šipošová Miroslava

Belgium az egyetlen ország Európában, ahol az állampolgárnak kötelessége szavazni.

2006.11.9.   


Rasszizmus és erőszak Belgiumban

Šipošová Miroslava

A belgák az emberi életet és az erkölcsi értékeket tisztelő civilizált nemzetek közé tartoznak.

2006.10.28.   


A belga nők

Šipošová Miroslava

Napjainkban a belga társadalomban a nők a férfiakkal egyenrangú helyzetben vannak.

2006.7.9.   

A rovat további cikkei

Mosogatógép – gyorsan és egyszerűen

PR-cikk

Biztos sokan érezték már, hogy szélmalomharcot vívnak nap mint nap a mosogatással.

2024.3.5.   


Esély a jófiúknak

Joó Fruzsina

A női szívekért versenyző pasik közül általában a rosszfiúk kerülnek ki győztesen.

2024.2.19.   


Égető nyár

Nagy Csivre Katalin

A nyári napsugarak veszélyesek. Égetnek. Megégetnek. Perzselnek. Szerelemmel. Veszedelmes érzelmekkel.

2023.7.20.   


Kreatív meglepetések

PR-cikk

Mi a legjobb ajándék a párodnak? Mozgasd meg a fantáziád!

2023.2.3.   


A tökéletes ajándék

PR-cikk

Különleges ajándékot keresel egy különleges barátnak? Megtaláltad!

2023.1.31.   


9 tipp az anyagi stabilitásra

Faar Ida

Pénz. Mindennek az alfája és ómegája, a világ mozgatórugója – hiánya (állítólag a sokszoros megléte is) sok-sok gond és aggodalom forrása.

2023.1.15.    5


Különleges üveggyöngyök

PR-cikk

Törékeny eleganciát rejtenek magukban a sokszínű üveggyöngyök. Teremtsünk belőlük szépséget!

2022.10.19.   


Krízisek után

Faar Ida

Öt tipp, hogyan mássz ki a gödörből!

2022.10.17.    16