Hiányérzetből függőség

Póda Erzsébet  2004.8.30. 14:52

Beszélgetés dr.Gaspar Alica pszichiáterrel az alkoholizmusról, annak kiváltó okairól és kezeléséről.

-- Minden függőség alapja valamiféle hiányérzet, amit az ember pótolni próbál -- mondja a pszichiáter, dr.Gaspar Alica. -- Valamivel, ami elfeledteti vele a rosszat, mindent, ami stresszes. Valamivel, ami jókedvre derít, ami megnyugtat: cigarettával, kávéval, csokoládéval, alkohollal, vagy droggal. Az ember általában azért iszik, hogy oldódjanak a gátlásai. Először egyfajta lelki függőség alakul ki: az ember fél, hogy ha nem fogyaszt, nem lesz laza, nem lesz sikeres vagy bátor, úgy érzi az ital nélkül semmi sem sikerülhet. Erre kötődik a testi függőség, amikor már kialakul a rendszeres iváskényszer. A szervezet hozzászokik, és a kívánt hatás eléréséhez egyre emelni kell az adagokat.

– Milyen okok válthatják ki a függőséget?

– Az alkoholbetegségnek (a század közepétől így nevezik) négy fő oka van. Genetikai okok – a szülők, nagyszülők is alkoholfogyasztók. Biológiai hajlam – a testben jelen van az ún. endogén etanol, belső alkohol, ezt a szervezet termeli. Mindenkinél van egy bizonyos szint. Akiknél ez a belső alkoholszint alacsonyabb, hajlamosabbak az italfogyasztásra. A szocio-kulturális okok – vagyis milyen kultúrában él az egyén. Végül lélektani okok miatt – az ember nem érzi jól magát a bőrében, és ezért az alkohol lazító hatásához fordul.

– Minden esetben megszüntethetőek az alkoholbetegséget kiváltó okok?

-- Erre nincs garancia. A lényeg, hogy a beteg lelkileg megerősödjön, és ha az okok nem is szüntethetőek meg – hiszen az életünket nem tudjuk mindig gyökeresen megváltoztatni –, az is siker, ha az életet el tudja viselni. Az az alkoholbeteg, aki leszokott az italról, soha többé nem nyúlhat a pohár után. Egyetlenegy pohárral sem szabad elfogyasztania, még különleges alkalmakkor se, mert újra visszaesik. Hiszen ő éppen azért lett beteg, mert nem tud mértéket tartani.

– Hogyan segíthet az alkoholbetegnek a család?

-- Figyelmeztetheti, megpróbálhat segíteni, de amíg az alkoholbeteg nem ismeri be önmagának, hogy valóban beteg és segítségre van szüksége, tehetetlen. Régebben akár kényszerrel is elküldték az alkoholbeteget elvonókúrára, de ma már tudjuk, ennek nincs értelme. Az első lépést a betegnek kell megtennie, különben nem lehet rajta segíteni – neki kell akarnia a gyógyulást őszintén, meggyőződésből! Ma már nem veszik kórházi ápolásba az alkoholbeteget, csak amikor már jelentkeznek a pszichotikus tünetek: a delírium tremens, a hallucinációk, téveszmék, a tudatzavar.

– Miként kezelhető az alkoholfüggőség?

-- Az első lépés, hogy a testet leszoktatjuk az alkoholról. A beteg olyan gyógyszereket kap, amelyek megakadályozzák az elvonási tünetek kialakulását. Amikor a szervezet megszabadul az alkoholfüggőségtől, kezdődhet a terápiás kezelés. Az okokat keressük, és mindig meg is találjuk. Az alkoholbetegek magyarázkodnak, bagatellizálják az általuk elfogyasztott alkoholmennyiséget, áltatják magukat: nem is olyan vészes a helyzetem, nem vagyok alkoholista – hajtogatják. Rettegnek az „alkoholista” kifejezéstől. A következő lépésben aztán önmaguknak is beismerik, hogy ez bizony alkoholbetegség, és nem más. Ez az a pont, amikor a gyógyulás útjára lép.

– Létezik teljes kigyógyulás?

– Attól függ, a betegnek milyen az akarata, a hozzáállása, a család mennyire támogatja, van-e munkahelye, milyen körülötte a világ, és nagyban függ a terapeuta-beteg viszonytól is. Ma már kitűnő gyógyszereink vannak. A legújabb és leghatékonyabb például becsapja az agysejteket, az agyban elfoglalja azt a területet, amely „felelős” azért, hogy az ember kívánja az alkoholt. Ezenkívül nyugtató hatása is van. Tehát a beteg az első lépés megtételében nagy segítséget kap – a többi kizárólag rajta múlik.

--Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés