Átkos örökség


Kiss Julianna  2007.4.11. 11:35

Talán ott kezdeném, hogy férjem és én más-más közegben szocializálódtunk. Az ő apja "fontos ember volt" -- az enyém nem.

Az írásban számomra az exhibicionizmus a legizgalmasabb. Megmutatni ezt-azt magamból, kitárulkozni, véleményt kifejteni……és – engedtessék meg egy kis önhittség is -- utat mutatni, okítani. Néha kikívánkoznak a lélek legmélyén rejtegetett dolgok is, amik így kibeszélve, segítik a gyógyulás, a probléma megoldásának lehetőségét.

Talán ott kezdeném, hogy férjem és én más-más közegben szocializálódtunk. Az ő apja fontos ember, VALAKI volt, a közösségben sokat adtak véleményére, (gyakran inkább csak ál-)barátságára. Tény: a világ előtti megjelenése, modora semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, jó humorú, kedélyes és szívélyes ember hírében állt.

Amikor azonban kizárták a külvilágot, a kedélyes, mindig mosolygó férfiből egy bestiális lény lett. Gyerekei csak oda mehettek és csak abban a ruhában, ahova és amit ő engedélyezett számukra. Farmerben, tornacipőben nem mehettek iskolába, sőt, házibuliba sem, mindig illett jólfésültnek és „jólvasaltnak” mutatkozni. Ő volt a család pénztárosa, hiszen érthető módon így tudta a legjobban ellenőrizni és befolyásolni családtagjait. Asszonykája minden lépését ellenőrizte, beleszólt az öltözködésébe, a főzésbe, takarításba. Persze sem fakanalat, sem porrongyot nem vett soha a kezébe! Nem tűrt ellentmondást: ha valaki nem azt tette, amit ő parancsolt, csattant is a pofon.

A városka NAGY EMBEREI gyakran összejártak, vadászatnak álcázott kiruccanásokat (értsd: kanbulikat) szerveztek minden elmaradhatatlan kellékével együtt. Ami alatt természetesen a nőket és a piát kell érteni. A feleségek meg otthon tűrtek. Ha esetleg mégsem, akkor vertek rajtuk párat, és máris helyreállt a családi nyugalom.

Ezzel az emberrel összehasonlítva az én apám nem igazán tűnt ki a közösségből, nem szeretett feltűnősködni, nem vágyott VALAKIVÉ lenni, az életben való érvényesülésnél jobban értékelte a családot. Nem múlatta az időt érdekbarátok között, inkább otthon tett-vett, játszott a gyerekeivel, besegített a háztartásban. Nem járt kocsmába, sem bárba – mert a VALAKIK nem alacsonyodhatnak le a kocsmához (mintha nem lenne mindegy, hol isszák magukat holtrészegre!).

Ha a gonoszabbik énemet veszem elő, akkor tömören így fogalmaznám meg a dolgot: az ő apja verte a feleségét, az enyém nem. Az ő apja tartott szeretőt, az enyém nem. Az ő apja verte a gyerekeit, az enyém nem. Az ő apja kemény kézzel fogta családját, az enyém nem. Az ő apja alkoholista volt, az enyém nem.

Szerencsére a férjem éppen az apja ellentéte. Annyira beosztották minden idejét, és annyira terrorizálták (hát ez eléggé csúnya szó, de most nem jut jobb az eszembe!), hogy megfogadta, ő soha nem mond ellent a gyerekeinek. Mondanom sem kell, hogy éppen ez a túlzott engedékenység a fő kiváltó oka családi perpatvarainknak! Hagyni kell a gyereket tévézni, mert őt soha nem engedték, és az milyen szörnyű volt. Nem szabad beleszólni abba, hogy a kilencéves gyerek mit vegyen fel, mert neki mindig előírták, és az milyen rossz volt. És meg kell venni és tenni mindent, amit szeme-szája megkíván, mert neki az apja nem vett csokoládét, nem vitte fagyizni, csúszdázni, focizni, és a többi.

Az első vita még akkor robbant ki közöttünk, amikor az esküvőt terveztük. Mi legyen: maradni vagy menni? Ő szeretett volna otthon maradni, én pedig nem. Úgy éreztem, náluk annyira megkövültek az „ősi” állapotok, hogy sokáig nem bírnám. Sértődés ne essék, de arrafelé még a vadászó, halászó és madarászó (meg nőző és italozó) férfiak a Kinder-Küche-Kirche szentháromságába szeretik betessékelni a fehérnépet. Szóval semmi derűs kilátások! Ha maradunk, szerintem férjemet menthetetlenül felszippantja ez a közeg.

Végül is a költözés mellett döntöttünk, új lakóhelyünkön már évek óta élünk békében és boldogságban. Csendes és nyugalmas életünket azonban időről-időre feldúlják a múlt rossz szellemei. Összejönnek a régi haverok, és minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. A piánál. Férjem szerint havi egy alkalom még belefér, amihez én nem is próbálok jó képet vágni. De mivel az évvégi cégbulik és óévbúcsúztatók kissé megsokszorozták ezt a számot, besokalltam és elköltöztem otthonról.

Mit mondjak: sikerült megmozgatnom az egész családot! Sírtak és könyörögtek, kérleltek meg alázkodtak. Férjem meg beígérte az ég minden csillagát és üstökösét.

Hát most itt tartunk…

De hol is???



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

„Elszállva lenni”

Nagy Erika

Egyik ismerősöm, egy fiatalember, rászokott a kemény drogokra.

2007.6.25.   


Félkarú rablók fogságában

Bernád Emese

A kóros játékszenvedély nem új keletű jelenség.

2007.3.18.   


Romboló alkohol

Nagy Erika

Az alkoholista nemcsak önmagát, hanem a családját is tönkreteszi.

2007.3.13.   


Borban az igazság?

Bernád Emese

Szinte mindennapos dolog, hogy a jól elvégzett munka jutalmaként a kollégák betérnek a sarki kocsmába, presszóba vagy vendéglőbe.

2007.3.6.   


Elfüstölt egészség

Bernád Emese

A legelterjedtebb káros szenvedély, a dohányzás kb. a lakosság 35%-át érinti.

2007.2.22.   


Mindennapi szenvedélyeink

Bernád Emese

A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint: a szenvedély főnév sodró erejű érzelmet, ösztönző vágyat, erős, önkéntelen törekvést takar.

2007.2.9.   

A rovat további cikkei

Takarítási mánia

Faar Ida

Már két teljes órája nála ülök, de nem jutottunk semmire.

2017.11.6.    9


Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    4


Négy hasznos ajándék férfiaknak

Összegyűjtöttünk négy olyan kiegészítőt, amit biztosan szeretni fog, és hasznát fogja venni a hétköznapokban.

2017.6.2.    8


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2017.4.19.    11


Eljegyzési fotózás

Szalay Mona

Az eljegyzési fotózás vidám, laza, kötöttségek nélküli, felszabadult, kellemes délutáni programot jelent.

2017.4.14.    16


Felejthetetlen lánybúcsú

Huszár Ágnes

Modern kori szokások, tippek, jó tanácsok, hogy felejthetetlen legyen a házasságkötés előtti leánybúcsú hangulata.

2017.2.15.    6