Romboló alkohol


Nagy Erika  2007.3.13. 20:12

Az alkoholista nemcsak önmagát, hanem a családját is tönkreteszi.

Vörös orra és a megszélesedett apró vérerek az arcán egyértelmű bizonyítékai annak, hogy János alkoholista. Váróteremben a padon ülve mereven a távolba révedt, mint aki valamire figyel, de a környezetéről alig vesz tudomást. Lenne miről gondolkodnia...

Józanul egészséges emberként viselkedik, ha iszik, teljesen megváltozik: agresszív, durva, fegyelmezetlen lesz. Mire kijózanodik, mindent elfelejt, letagad. Szeretne meggyógyulni, családot alapítani, de valahogy nem megy. Alkoholfüggőségével már sokszor felkereste a szakorvost, elvonón is volt, de mindig visszaesett. Most újra próbálkozik.

Közel a negyvenhez még mindig a szüleinél lakik, ami nem lenne baj, ha dolgozna, és nem inna. De szüleit kihasználja, meglopja, eladja értékeiket, hogy italhoz jusson. Hitelt hitelre halmoz, amit rendszeresen az idős szülei fizetnek helyette, nehogy az adósság szégyene megpecsételje őket. Függősége miatt ritkán talál munkát, majd miután szembesülnek alkoholproblémájával, hamar megválnak tőle. Szülei belefáradtak az ígérgetésekbe, már nem hisznek neki.

Szörnyű látni, hogy mit tesz magával egy alkoholista, de még szörnyűbb együtt élni vele, mert nemcsak önmagát, de előbb-utóbb családja, környezete életét is tönkreteszi. Az alkoholistákra jellemző, hogy a saját bajaik miatt mindenkit okolnak, csak saját magukat nem. A nehézségeket nem győzhetjük le alkoholfogyasztással, csak kemény munkával. Azok az ürügyek, melyekre a visszaesők hivatkoznak, nem igazán meggyőzőek, a beteg gyenge jellemére, akaratára utalnak. Gyakran hangoztatják, hogy szeretnének meggyógyulni, de nem feltétlenül olyan módon, hogy teljesen lemondanak az alkoholról, vagy elvonóra mennek. Ha pedig netán mégis beleegyeznek ebbe, azt többnyire azért teszik, mert környezetük nyomást gyakorol rájuk. Az így hozott döntés pedig általában nem sokat ér.

Ha valaki önmagától belátja, hogy terápiás segítségre van szüksége, nagy lépést tesz előre. Van, aki végigkínlódva a hiánytüneteket le tud szokni, de ha nincs elegendő akarata, stressz vagy egyéb tényezők hatására könnyen visszaesik. Mielőtt azonban erre sor kerülne, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az alkoholista családtag súlyosan sérti a család anyagi érdekeit, és nem egy esetben szenvedélyével a családjának puszta megélhetését teszi kockára.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

„Elszállva lenni”

Nagy Erika

Egyik ismerősöm, egy fiatalember, rászokott a kemény drogokra.

2007.6.25.   


Átkos örökség

Kiss Julianna

Talán ott kezdeném, hogy férjem és én más-más közegben szocializálódtunk. Az ő apja "fontos ember volt" -- az enyém nem.

2007.4.11.   


Félkarú rablók fogságában

Bernád Emese

A kóros játékszenvedély nem új keletű jelenség.

2007.3.18.   


Borban az igazság?

Bernád Emese

Szinte mindennapos dolog, hogy a jól elvégzett munka jutalmaként a kollégák betérnek a sarki kocsmába, presszóba vagy vendéglőbe.

2007.3.6.   


Elfüstölt egészség

Bernád Emese

A legelterjedtebb káros szenvedély, a dohányzás kb. a lakosság 35%-át érinti.

2007.2.22.   


Mindennapi szenvedélyeink

Bernád Emese

A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint: a szenvedély főnév sodró erejű érzelmet, ösztönző vágyat, erős, önkéntelen törekvést takar.

2007.2.9.   

A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15