Bonts ki egy csomagot!

Oriskó Renáta  2014.12.18. 3:00

A csomagokat sohasem véletlenül kapjuk...

Ezt a csomagot is feltette a polcra a többi közé. Akadt ott már pár belőle. Katonásan sorakoztak egymás mellett. Kicsik, nagyok, színesek. Hiába! Nem nyitotta ki. Gondolta, talán majd később. Majd holnap összeszedi minden bátorságát, leemeli a polcról és meghúzza rajta a masnit. Előbb belekukkant, majd szép lassan kicsomagolja.

Aztán sose tette...

Az ajándékok és lehetőségek, amelyeket az élet kínált számára, ott porosodtak egymás mellett. Érintetlenül vártak arra, hogy szép lassan a feledés homályába merüljenek. Mert ez volt a sorsa a legtöbbnek. S ahogy telt-múlt az idő érvényüket is veszítették, egyik a másik után. Pedig akadt köztük lehetőség változtatásra, újrakezdésre, újdonságokra. Ő viszont ezeket az esélyeket önszántából eltette későbbre és nem élt velük ott és akkor. Persze akadtak olyanok is, amelyeket újra megkapott. Ekkor gondolkodott is rajta, hogy talán ez nem véletlen, de mégsem döntött, mégsem csomagolt. A csomag pedig porosodott tovább a felső polcon.


Mennyi csomaggal járunk így? Mennyit nem bontunk ki? Talán félelemből, mert az új bizonytalan. Vagy talán azért, mert mi lettünk a halogatás mesterei. Talán azzal a kifogással állunk elő, hogy most nem állunk készen. Talán mert a komfortzónánk olyan, mint egy puha meleg takaró.

Pedig a csomagokat sosem véletlenül kapjuk. Mindegyik egy lehetőség arra, hogy a holnap ne legyen ugyanolyan, mint a ma. Mindegyik egy lehetőség a változásra. Felesleges túlelemezni, tétovázni, mert ha nem élünk vele, sose tudjuk meg, mi sült volna ki belőle. Mert aki mindig kitér a változások és a lehetőségek elől, sosem fedezi fel a járatlan utakat, és közben nem ismeri meg önmagát. Az mindig csak egy helyben toporog. Egy helyben toporogni viszont időpocsékolás. Félni az újtól, valamitől, amit meg sem próbálunk, értelmetlen, a megszokott komfortzónából pedig tényleg néha ki kell lépni! Csak egy kis bátorság kell hozzá.

Hozzászólások

@

Küldés