Búcsú a füsttől

Jády Mónika  2007.1.20. 19:36

A dohányzó szülők gyermeke hajlamosabb az asztmára, légúti bajokra, gyakrabban beteg, mint a nemdohányzó szülőké.

A dohányzás a nemdohányzók szemében -- és számára -- rendkívül undorító szokás, ráadásul számos ellentétet szülhet társaságban, nem is szólva egészségromboló hatásáról. Már a múlté az a hamis vélekedés, hogy a dohányos csak a saját szervezetét rongálja. Sajnos, nemcsak azt, ezért közérdekű kérdés a dohányzás háttérbe szorítása.

A dohányos úgy érzi, életerőt, energiát nyert. A valóságban az történik, hogy a nikotin az emberi testben összehúzza az ereket, ezáltal valamivel gyorsabban kering a vér. A szív erre reagálva gyorsabban kezd verni, hogy mindenhová megfelelő mennyiségű oxigén jusson. A dohányos ilyenkor remekül érzi magát, közben a szíve szinte segítségért kiabál.

A nikotin a májban rakódik le, így azt is károsítja. Károsodik a vese, a gyomor és a bélrendszer is. A szén-monoxid, vagyis az egyik égéstermék, kiszorítja a vörösvérsejtekből az oxigént. A dohányos tehát kevesebb oxigénhez jut, álmosabb, érzékenyebb, nem tud koncentrálni, hamarabb lesz ideges. A kátrányszármazék az ajakra és a nyelvre kerül, eljut a garatba, torokba, tüdőbe is. Ez a kátrány eldugaszolja a tüdő hörgőit, amelyek lévén létrejön maga a légzés. A dohányos tehát itt is kevesebb oxigénhez jut, sokat köhög, kínlódik.

A nők számára a dohányzás több veszéllyel jár, mint a férfiaknál. Az erős dohányos nő gyakrabban vetél el, több a halvaszülés. Ha a kismama szívja a cigarettát, a magzat passzív dohányos lesz, és kevesebb oxigént kap az anyaméhben. Emiatt gyakoribb a szellemileg elmaradott gyermek születése, az újszülött súlya is kisebb, mint a nemdohányzó anya gyermekéé. A dohányzó szülők gyermeke hajlamosabb az asztmára, légúti bajokra, gyakrabban beteg, mint a nemdohányzó szülők gyermeke.

Azok a szakemberek, akik a dohányzásról való leszokással foglalkoznak, lényegében két módszert különböztetnek meg: egyik a végpont módszer, amikor máról holnapra hagyjuk abba a dohányzást. A másik a redukciós módszer, amikor a cigarettafogyasztást fokozatosan csökkentjük nullára. A végpont módszer az eredményesebb: a volt dohányosok 90 százaléka ilyen módon hagyta abba végleg a dohányzást.

A végpont módszer azoknak ajánlott, akik még soha nem próbáltak leszokni, és elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy azonnal „leálljanak”. Ha az előbbivel már kudarcot vallottunk, vagy úgy érezzük, hogy azt véghezvinni lehetetlen, forduljunk a másik módszerhez. Jelöljük ki azt a napot, amelytől kezdve többé nem gyújtunk rá. Ha a redukciós módszert választottuk, rögtön tűzzük ki a pontos dátumot, hogy mikorra akarjuk a célunkat elérni. Négy-nyolc hétnél ne legyen távolabb ez az időpont! Addig a bizonyos napig pedig napról napra egyre ritkábban gyújtsunk rá. Legjobb, ha már az elején kiválasztunk olyan időszakokat (például az evést követő egy-két óra), amelyeket azonnal füstmentessé teszünk. Fontos, hogy a kezdés napja stresszmentes időszakra essen! Ilyenkor jobban ellenállunk a kísértésnek.

Már az első napokban fel fog tűnni, hogy bizonyos szituációkban automatikusan keressük a cigarettát. A cigarettamentes időszak elején számolni kell a mellékhatásokkal: idegesség, türelmetlenség. A leszokás legnehezebb feladata ezekkel megbirkózni.

Jót tesz, ha a szokásos napi programunkon változtatunk. Evés után ne üldögéljünk, inkább sétáljunk egy kicsit. Kerüljük az olyan helyeket, ahol sokan dohányoznak. Ha ismerőseink és kollégáink cigarettával kínálnak, barátságosan utasítsuk el őket. Nemet mondani nem a gyengeség, hanem éppen az akaraterő jele. A szánk és a kezünk számára találjunk valami elfoglaltságot, hogy pótoljuk a megszokott mozdulatokat. Tartsunk otthon egészséges rágcsálnivalót (például répát, almát, cukormentes rágógumit). Nem árt, ha beszerzünk egy kicsi gumilabdát vagy valami hasonlót, amivel a kezünket lefoglalhatjuk, ha nagyon idegesek vagyunk.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés