Emésztőrendszeri betegségek (5)

Dr. Tóth Erzsébet orvos  2012.2.16. 6:04

Az egyik leggyakoribb emésztőrendszeri probléma a székrekedés. A civilizált világ lakosságának több mint a felét érinti.

Mivel általában nem kíséri nagy fájdalom, az emberek többsége nem tulajdonít ennek a jelenségnek sok figyelmet. Sőt a modern egészségügy ezirányú érdeklődése sem megfelelő. Az orvosok a székletről csak felületesen érdeklődnek, a beteg pedig örül, hogy erről a tájékról nem kell sokat és részletesen beszélnie. A székletvizsgálatra általában csak ritkán kerül sor, akkor is csupán vérmaradványokat vagy férgeket keresnek. Víztartalmát, állagát semmilyen vizsgálat nem végzi. Ellentétben a vizelettel, melyet sokkal gyakrabban vetünk vizsgálati módszerek alá. A székletet annál ritkábban, a székelési szokásokat pedig még ritkábban.

Először is tisztáznunk kellene, hogy milyen is a normális széklet. A természetgyógyászok mai felfogása szerint, minden étkezést székletnek kellene követnie, mely nem lehet sem túl kemény, sem túl puha állagú. A normális széklet könnyen távozik a szervezetből, különösebb erőfeszítés nélkül, a székelést kellemes kiürülés érzésének kellene követnie. Ha például napjában háromszor étkezünk, akkor háromszor, ha kétszer étkezünk, akkor kétszer kellene székletünknek lenni. A természetgyógyászati megközelítés szerint mindenki székrekedésben szenved, akinek kevesebbszer van széklete, mint ahányszor eszik. Itt jegyezném meg, hogy a minden evés utáni hasmenéses széklet nem jelent normális székletürítést.

Ezzel ellentétben székrekedésnek minősül az is, ha csak nehezen, nagy erőfeszítések árán tudunk a széklettől megszabadulni illetve, ha a széklet nagyon kemény, sok kis darabból áll, és a székelés után nincs olyan érzése az embernek, hogy teljesen sikerült kiürítenie magát. Természetesen székrekedésről beszélünk akkor is, ha túl ritkán van normális állagú és normálisan távozó széklet.

Tudnunk kell, hogy minél több időt tölt el a bélben a béltartalom, azzal arányosan csökken annak víztartalma, besűrűsödik, szilárdabbá válik, nehezebben távozik a szervezetből. A normális széklet körülbelül 70-80% vizet tartalmaz, az ettől nagyobb víztartalmú székletet hasmenésnek, a 70%-tól kisebb víztartalmút székrekedésnek hívjuk.

A székrekedés már magában is komoly megterhelést jelent az esetleg idősebb vagy más betegségben szenvedő embereknek. A székrekedés esetén az ember csak nagyon erős haspréssel tud megszabadulni a béltartalomtól, azért ez jelentősen megterheli a szív és keringési rendszert. Akiknek nagyon elmeszesedett az érrendszerük, azoknál az erős hasprés következtében halálos kimenetelű embolizáció is kialakulhat. Hosszútávú székrekedés esetén méreganyagok szívódnak fel a szervezetbe. Ez az úgynevezett önmérgezés, ezért a következő betegségeknél hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához, súlyosbodásához: különféle eredetű fejfájások, krónikus fáradékonyság, vese- és májbetegségek, vénás pangás miatt kialakuló visszerek és aranyér, a vastagbél különféle megbetegedései, mind a gyulladásos, mind a daganatos folyamatok, ízületi fájdalmak, szív-és érrendszeri betegségek, idegesség, ingerlékenység, hisztéria, depresszió. A különféle férfi és női nemi szervek betegségei hátterében (prosztata és here betegségek, méh elmozdulása, petefészek és petevezeték gyulladás) hátterében gyakran húzódik meg székrekedés

A székrekedés okai

Elsősorban a rendszertelen életmód, a rendszertelen és rosthiányos táplálkozás. A mozgáshiány, különösen ülőfoglalkozásúak és ágyhoz kötött idős betegek esetében. Kevés folyadékbevitel. Bizonyos bélelváltozások is okozhatnak székrekedést. Ilyen a béldaganat vagy más eredetű bélszűkület, bélférgesség, a végbélnyílás fájdalmassága vagy a székelés fájdalmassága. Bizonyos gyógyszerek is okozhatnak székrekedést, mint például a fájdalomcsillapítók, a depresszió elleni gyógyszerek, nyugtatók, egyes kalcium tartalmú gyógyszerek, hormongyógyszerek.

Talán a leggyakoribb ok civilizált társadalmunkban a végbél nyomásérzékelő idegvégződéseinek érzéketlensége és a székelési inger visszafejlődése. A civilizált társadalom gyermekeitől már kisiskolás korban megkövetelik, hogy a tanítást úgy üljék végig, hogy fizikai szükségleteiket teljesen szorítsák háttérbe. Gondolok itt a széklet- és vizelet-visszatartásra, a folyadékfogyasztás korlátozására a tanítás alatt, valamint a táplálék gyors rágás nélküli elfogyasztására. Ez a tendencia tovább folytatódik az iskoláskor közép és felső tagozataiban, valamint a munkahelyeken. Gyerek és felnőtt egyaránt arra kényszerül, hogy fizikai szükségleteit háttérbe szorítsa, és az ingerek hosszútávú figyelembe nem vétele végül az inger kihalásához vezet. Ráadásul az iskolák és egészségügyi intézmények toalettjei elrettentő és szörnyű állapotban vannak – tisztelet a kivételnek. A vécékagylók széttörve, piszkosak, bűzösek a helységek, nem égnek a világítótestek, nincs megfelelő víz, nem zárhatók a toalettajtók, esetleg bent reked a gyermek, mert nem nyithatók és még sorolhatnám.

Elég csak a felsoroltakra gondolni, és máris elnyomunk minden ingert, csak ne kelljen ezeket a szociális berendezéseket igénybe vennünk. Szerencsére az üzletközpontok, éttermek és már itt-ott az iskolák és egészségügyi létesítmények is ügyelnek a szociális berendezések megfelelő állapotára. Arra buzdítom Önöket, hogy a különféle intézményeket sok más szempont mellett bátran értékeljék a szociális berendezéseik állapota szerint is. Ha egészségügyi és iskolaintézményt választanak a sok feltétel mellett ezeket a szempontokat is vegyék figyelembe.

Táplálkozási előírások székrekedésben szenvedőknek

Ha megnézzük a történelmet, a 19. században még 100 g volt a napi rostbevitel – a különböző élelmiszeri manipulációk következményeként ez mára napi 20-30 grammra, vagy kevesebbre, csökkent. A rostszegénységet főleg a malomipari fejlődésnek és a cukoriparnak köszönhetjük. Fokozatosan csökken a nyers ételek, zöldségek fogyasztása. Ráadásul hiába fogyasztjuk el a magas rosttartalmú ételt főve, a székletürítés szempontjából nem fejti ki ugyanazt a hatást, mint a nyers táplálék.

A rostdús ételeket nyersen kellene fogyasztani, hogy jótékony hatásukat a székletürítésre ki tudják fejteni. A székrekedéssel kapcsolatban két dolgot kellene kizárni étrendünkből: a finomítást és a hőkezelést. A finomításnál eltávolítjuk a rostokat az ételből, a fehércukor, fehérliszt és az ezekből készült péksütemények és édességek rostmentesek, ezáltal fogják a székletet. Sajnos a rosthiányos táplálkozással nemcsak a székrekedés, de sok más betegség is összefügg. Például a béldaganat, az epekőképződés, elhízás, cukorbetegség, érelmeszesedés, vérellátási zavarok. Ezért kerülendők az alacsony rosttartalmú ételek, húsok, húsfélék, tojás, tej és tejfélék, finomított fehérlisztből készült kenyerek és péksütemények, fehér rizs, cukrászati készítmények, cukortartalmú ételek és italok. Helyette fogyasszunk teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret és péksüteményt, olajos magvakat, gyümölcsöt és zöldséget.

Fontos, hogy amit lehet, nyersen fogyasszunk el. Az elfogyasztásnál fontos az alapos rágás, a lassú evés, így a megfelelő folyadékfogyasztás esetén a rostok sok vizet tudnak magukba szívni. Fogyasszunk aszalt gyümölcsöt és zöldségféléket, savanyúkáposztát, esetleg igyunk kevés mennyiségű savanyúkáposzta levet. Az előző este beázatott aszalt szilva vagy füge, valamint a citrusfélék leve biztosan meghozza a kívánt hatást. Természetesen a nevezett gyümölcsökre allergiás személyek ezeket nem fogyaszthatják. A kúrát megtoldhatjuk reggel éhgyomorra elfogyasztott kb. 3 dl hideg, langyos vagy meleg vízzel, szervezetünk reakciója szerint. Ez a folyadék lehet asztali víz, ásványvíz, emésztést elősegítő gyógyvíz.

A természetgyógyászokkal ellentétben tapasztalataim szerint főleg a reggeli kávé esetleg cigaretta növeli a bélmozgást, és ezáltal a székletürítést. Természetesen, aki eddig nem hódolt ezeknek az élvezeteknek, a továbbiakban is inkább más megoldásokat keressen. A lenolaj, lenmag, mustármag főzete szintén elősegíti az ürülést. A psyllium (rostanyag) vagy gyógyföld porrá őrölt formája, azon kívül, hogy növeli a bélmozgást, tisztítja a beleket, ráadásul csökkenti a vér cukor- és zsírszintjét.

Végül, de nem utolsósorban, a megfelelő székletürítés helyes feltétele a megfelelő mozgás. Fontos a rendszeres torna, a hasizom erősítése, javasolt az ugrálás, hajlongás, rendszeres gyaloglás, friss levegőn való tartózkodás. Megjegyzem, hogy civilizált világunk toalettjei, az ülő helyzet nem teljesen megfelelő a székletürítésre, sokkal hatásosabb a guggoló helyzet. Ezt kompenzálva próbálkozhatunk székeléskor a láb felemelésével. Erre a célra használhatjuk a gyerekek számára gyártott topókát. Továbbá mivel a hideg végtagok nem kedveznek az emésztésnek, elősegítik a székrekedést, ezért soha ne üljünk le hideg végtagokkal étkezni. Az ilyen panaszokon az előzőkben leírt módokon segíthetünk.

Ha minden kötél szakad, elsősegélyként bátran használjuk a rég bevált beöntést, mely gyakorlatilag minden székrekedés esetében segít. A XXI. század háztartásának alapvető felszereltségéhez hozzá kellene tartoznia a beöntő készüléknek is.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés