Csak a szépre…

Angyal Sándor  2009.11.5. 7:18

Emlékszem, fogtuk egymás kezét és szépen haladtunk a többiek után...

...Még egy csók sem csattant el soha köztünk, de imádtalak. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ilyen érzések kavarogtak akkor bennem. Furcsa innen visszagondolni azokra az időkre. Még a múzeumban is egymás kezét fogva sétálgattunk, fel s alá, a többieket követve. Én voltam az egyetlen fiú, aki lány kezét fogta. Talán másodikos lehettem, alapsulis. Annyira jóban voltunk és annyira szerettelek, hogy azt kimondani sem lehet, nemhogy leírni. De ez másfajta szerelem volt, nem az a csöpögős, amit az ember elképzel, vagy lát a „képes dobozban”. Megmagyarázhatatlan kötődés alakult ki köztünk, ami a mai napig nem szakadt el. Igaz, mára már nagyon keveset beszélünk és messze is vagy tőlem, de mindig itt fogsz élni bennem.

Eszméletlen szülinap volt. Egy árokban hancúroztunk órákon keresztül, de lehet, hogy csak percek voltak, viszont az alkoholmámor hitette el velem az idő lassanti múlását. Fiatalok voltunk és bohók. Tizenhét évesen egy ilyen kalandba keveredni, maga volt a gyönyör. Egy lány és egy fiú az árokban. Részegen összecsókolózva mi jöhetett ki ebből? Kéthetes kapcsolat, semmi több!

Megtudtam, hogy egy lány a suliban oda meg vissza van értem. Kinek ne esne jól az ilyen információ? Amúgy is, mindig nyitva tartottam a fülem és a szemem, hogy semmi se kerülje el a figyelmemet. Nem tudtam, ki az pontosan, csak a szülinapomon esett le a tantusz. Kicsi barna virágszálam! Két év boldogság és szerelem. Ahogy a mondás tartja: „Csak a szépre emlékezem!” – és így is van. Nem jutnak eszembe rossz emlékek veled kapcsolatban, pedig – legyünk reálisak – biztosan vannak. Mindenkinek vannak negatív élményei. Nekem, ha voltak is, elvesztek az időben és ez pontosan így van rendjén. Aztán valami elszakított bennünket egymástól. Talán az idő, vagy a fiatalságunk, nem tudom.

Fél éves boldogság voltál számomra, de nem tudom, hogy mi értelme volt. Az biztos, hogy szép a mosolyod, de sajnos semmi más nem jut eszembe, hogy miért szerettem beléd. Nem vagy buta sem, mert azok kerüljenek el messziről, viszont annyira mégsem vagy az esetem, és a barátaim sem értették ezt a kapcsolatot. Idióta szakítós szöveget használsz, ami mögé be lehet kukkantani, ha az embernek van egy pici sütnivalója. Félelmetesen hülyének nézed az embereket, és ez nincs így rendjén. Talán ezért is voltál hathónapos.

A kockás sállal indult az egész. Egy kora tavaszi éjszakán beszélgettünk hatalmasat és nálad felejtettem a legféltettebb ruhadarabomat. Majd esemesezni kezdtünk, és három napon belül randizni hívtalak. A szabad ég alatt borozgatni talán a legjobb volt, amit kitalálhattam, úgy ahogy kell. Volt rendesen pohár és vörösbor is. Tudtam, hogy szereted a vöröset. Tizenöt hosszú hónap volt, de számomra sokkal többnek hatott, mert a tartalmas pillanataink annyira elhúzták ezt a kapcsolatot. Imádtam veled lenni, és szerintem te sem éreztél másként, viszont történt ott valami, ami közbeszólt. Talán a fiatalságod, vagy esetleg az én korom s terveim? Nem tudom már, de nehéz elszakadni. Olyan emlék vagy számomra, ami jó emlék, de mégsem az, mert mégiscsak emlék. Rosszul esik emlékként tekinteni rád vissza.



Bármire emlékezhetünk, legyen az egy tárgy, egy volt tanár, akit elszólított a halál, vagy a régi szerelmek. Azon, hogy melyek a legmeghatározóbbak életünkben, mindenki döntse el maga.

Hozzászólások

@

Küldés