Játékok nemek szerint (1)

Jády Mónika  2015.2.3. 3:12

Napjainkban nagyobb a gyermekjátékok terén a nemek szerinti megkülönböztetés, mint ötven évvel ezelőtt, derült ki egy nemrégiben végzett felmérésből.

A gyermekpszichológusok egy része szerint a nemi szerepminták velünk születettek, mások szerint a nevelés során sajátítjuk el azokat. Gerianne M. Alexander és Melissa Hines tudományos kísérletei azt mutatják, hogy a majmok a gyerekekhez hasonlóan nemük szerint más-más játékot választanak. Másrészt a kisfiúk hároméves koruk után utasítják el egyértelműen a babákat, ami nyilván a szocializáció következménye. Kisebb korukban – bár elsősorban az autók és az építőkockák érdeklik őket – a lányos játékokat is szeretnék kipróbálni.


Több felmérés is bizonyítja (és biztosan magunk is megfigyelhettük), hogy a szülők (és más felnőttek is) általában másképp kezelik a fiúkat és a lányokat, egészen pici koruktól kezdve – ha nem is mindig tudatosan. A ’70-es években több kísérletet végeztek ezzel kapcsolatban. Az egyikben a diákok játszó kisgyermekekről néztek meg egy videót, majd értékelniük kellett a látottakat. Ha a lánynak gondolt apróság kezdett el sírni, mert tönkrement a játéka, a diákok szomorúságnak gondolták a reakcióját, a fiúknál pedig dühnek. Egy óvodás korú gyerekekkel végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a fiúk is ugyanolyan gyakran sírnak, mint a lányok. A különbség abban van, hogyan viszonyulnak a nevelők: a lányokat hamarabb megvigasztalják.

A dr. Phyllis Katz pszichológusnő vezette „Baby X” kísérletben úgy bíztak rá egy három hónapos, sárga színű rugdalózót viselő kisbabát egy felnőttre, hogy nem tudta biztosan, milyen nemű. A terembe három játékot helyeztek: egy babát, egy kis focilabdát és egy semlegeset. Azon felnőttek többsége, akiknek azt mondták, egy kislányt bíztak a gondjaira, babát adtak a gyermek kezébe. A fiúnak gondolt pici felé pedig a többség fiús játékot nyújtott.(Amikor Dr.Katz tíz évvel később megismételte a felmérést, ugyanerre az eredményre jutott.)

Reklám a ’80-as évekből: Egy vörös hajú kislány kantáros farmernadrágban egy színes, repülőgépre hasonlító építményt tart a kamerába, mellette guggol a bátyja. Mindketten mosolyognak, lerí róluk, hogy büszkék a művükre. Akkoriban ugyanazokat az építőelemeket kínálták fiúknak-lányoknak egyaránt. Az volt a lényeg, hogy a játék életkornak megfelelő legyen, a nemek között nem tettek különbséget.

Ma már az építőjátékok többsége fiúsakra és lányosakra különül (utóbbiaknál a rózsaszín-lila színek dominálnak). A Lego sajtószóvivője ezt azzal indokolja, hogy egy bizonyos kortól kezdve a fiúk és lányok érdeklődési köre jelentősen különbözik egymástól. Igaz, hogy a lányok is építenek, de ők inkább együtt játszanak, és kedvelik a szerepjátékokat. A Playmobil szóvivője is osztja azt a véleményt, hogy a lányok másképp játszanak, és hozzájuk jobban passzolnak a babaházak és kastélyok. („A fiúk meghódítják a világot és megvédik a hercegnőket, akik otthon várnak rájuk. Ezzel visszatérnénk a XIX.század polgári idilljéhez”, mondja Uta Brandes kölni professzornő, designkutató, a játékboltokban megjelenő nemi sztereotípiák kapcsán.)

Gyurmázókészletből szintén van fiús és lányos. A gyermekkönyveken, hanghordozókon is ott van a lányoknak/fiúknak címke. (Angliában már több neves szerző jelezte, hogy nem szeretné ilyen módon megkülönböztetni műveit, hisz a gyerekek maguk is ki tudják választani, mi az, ami tetszik nekik.)

(További érdekességekkel a következő részben folytatjuk.)

Forrás: faz.net, welt.de, kidster.ch, pinkstinks.de

Hozzászólások

@

Küldés