Házasságban, szabadon


Póda Erzsébet  2005.9.3. 17:15

A harmadik évezred egyik nagy változásához tartozik az is, hogy a házasságot korántsem élhetjük olyan mereven, mint ahogy azt nagyszüleink tették.

Az antropológusok szerint napjaink kultúrájában kialakulóban van egy olyan minta, amelyet akár „háromházasságos életciklusnak” is nevezhetnénk. Az elsőt fiatalon, a románc és a szerelem kedvéért kötjük, a második célja a családalapítás, a harmadiké, amely rendszerint idősebb korban köttetik, pedig az, hogy igazi társra leljünk. Az egyes házassági formák között jelentős minőségi eltérés van, és rendszerint mindegyik a pszichológiai fejlődés egy-egy szakaszához kapcsolódik. Érdekes feltevés, amely arra utal, hogy a harmadik évezred egyik nagy változásához tartozik az is, hogy a házasságot ma már – akarva vagy akaratlanul, de korántsem élhetjük olyan mereven, mint ahogy azt nagyszüleink tették.

Lassan megtanuljuk már, hogy a házasság nem az esküvővel ér véget, hanem azzal kezdődik. A szakember szerint akkor jó egy kapcsolat, ha a házastársak személyisége egyformán fejlődik, lelkileg és szellemileg is, valamint egyformán fejlődik az önismeretük és hasonlók az igényeik. A partnerkapcsolat állandóan változik – nemcsak kifelé, hanem befelé nézve is. Tévhit tehát abban ringatni magunkat, hogy a házasság egy stabil és állandó dolog az életünkben. Legfőképpen most, amikor a gyors értékváltozások korát éljük. Viszont megtanulhatunk jól élni a házasságunkban, ha megfelelőképpen nyitottak és fejlődőképesek vagyunk.

A szerelmet nem azzal bizonyítjuk, hogy ugyanazt tesszük, amit a kedvesünk, és ő is mindig azt teszi, ami nekünk jó. Hanem azzal, hogy toleránsak vagyunk egymással. Ő szenvedélyes horgász, mi pedig shoppingolni szeretünk. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy minden hétvégén a férjünk nyakán lógunk a horgászparadicsomban. És nem okos dolog azt követelni tőle, hogy velünk együtt rója az áruház polcrengetegei közötti ösvényeket. Épp ellenkezőleg: míg ő horgászik, mi bevásároljunk!

Főleg az önbizalomhiányban szenvedő emberek azok, akik nehezen viselik el, hogy kedvesüknek más az ízlése, más dolgok iránt rajong. A bizonytalan ember ezeket a helyzeteket gyakran támadásként érzékeli, és mindez a későbbi konfliktusok gyökerévé válik. Meg kell tanulnunk, hogy a házastársunk egy másik ember, különálló személyiség. Természetesen tudtuk ezt akkor is, amikor szerelmesek lettünk belé, csak abban reménykedtünk, nemsokára sikeresen átneveljük őt – a magunk képére. A felnőtt embert azonban elég nehéz, gyakran szinte lehetetlen átnevelni. Legfeljebb megváltozik, de azt is csak önszántából teszi.
Tehát nem a hasonulás, hanem a tolerancia az, ami összeköt bennünket.

A házasság nem azonos a bezártsággal, mindenkinek szüksége és joga van a (személyi) szabadságra – állítják a házassági tanácsadók. Ezzel mindenki egyetért, addig a pillanatig, míg az egyik házastárs úgy dönt, elvállalja a cége által felajánlott egy hónapos külföldi munkát. Nem fogok hiányozni neki? Biztos talál magának valakit! És oda a nyugalom, a biztonságérzet, felüti fejét a kétely, a kétségbeesés.

A szerelem bizony elég gyakran nem más, mint álruhába öltözött birtoklási vágy: az egyik pórázon akarja tartani a másikat. A kalitkából azonban mindenki menekülni akar – míg a szabadság és a bizalom olyan értékek, amelyek mindig hazahúznak. És amit az egyiknek szabad, szabad a másiknak is. Ha a férj vállalhat munkát külföldön huzamosabb ideig, vagy eljár szerdánként fociedzésre, akkor a feleségnek is szabad elutaznia egyedül, ő is eltölthet hetente egy estét a barátnőivel. Ettől lesz izgalmas az élet.

Sok szerelmes összetéveszti a szerelmet a függőséggel. Lassan teljesen megtagadja önmagát, mindenáron egybe akar olvadni a társával. Felveszi annak szokásait, tulajdonságait, s azontúl csak többes szám első személyben létezik számára a világ. Ha a szerelmes megszűnik önmaga lenni, feláldozza eredetiségét, egy napon majd arra ébred, hogy magára maradt. Mert hiába hagyott fel a művészet iránti rajongásával, amikor észrevette, hogy kedvese összetéveszti az illusztrációt az illusztrissal. Hiába vonszolta magát újdonsült férje után a hegyi túrákra, mikor inkább a kávéházban kevergette volna a kapucsínót. Hiába akart megfelelni az anyósnak, aki szerint a nő a férfi szolgálója, mindig „ura” elé teszi a meleg ételt, ő maga pedig csak maradék csirkecsontokat szopogat a hokedlin kuporogva, valahol a konyhasarokban.

Áldozathozatalával csak azt éri el az ember lánya, hogy lelke örökké háborogni fog a vélt és valós megaláztatások, elszenvedett sérelmek miatt. A lemondásokért pedig sosem jár elégtétel, dicséret vagy elismerés! Ezt érdemes jól az eszünkbe vésni! Sőt, a mártírkodás idegesíti a férjeket (és másokat is), ezért előbb-utóbb elmenekülnek a nyomasztó, mártírkodó feleség, társ mellől. A mentálisan egészséges ember ugyanis nem tudja elviselni az akaratgyenge, állandóan szenvedő, egyéniség nélküli, önmagukat kéretlenül megtagadó embereket.

A nőknek meg kéne jegyezniük végre, hogy a férfiak másak, egyszerűbb lélekkel rendelkeznek. Ők képtelenek számon tartani a rokonság születés- és névnapjait. Nem tudnak jósolni és (alaptalan) megérzéseik sincsenek, mivel csak öt érzékszervük van. Nem látnak bele feleségük fejébe, és nem képesek a gondolatolvasásra sem. Az igent igenként értelmezik, a nemet pedig nemnek értik. Ha ezt végre tényként könyvelik el a nők magukban, máris a felére fog csökkenni a házastársi veszekedések száma.

A közösen eltöltött évek növekedésével arányosan csökken a házastársak egymás iránti vágya is. Míg azelőtt bárhol és bármikor képes volt a heves ölelkezésekre, a munkától és a szürke hétköznapoktól megfáradt pár esténként már csak testvérként fekszik egymás mellé a hitvesi ágyba. A szakemberek azt ajánlják – és ők már csak tudják --, hogy ne hagyjuk annyiban! Szeretkezni nemcsak éjjel és nemcsak a hálószobában lehet. Azt tanácsolják, ne engedjük ellaposodni a szexuális életünket. Keressünk magunknak egy szerelmi fészket: a természet lágy ölén, a nagypapa esőerdőhöz hasonlatos üvegházában vagy egy szállodában. Évente egyszer-kétszer legyen a hétvége csak kettőnké – kiváltképp, ha velünk lakik az anyós, négy gyermekünk, a kutya, a macska, a hörcsögök és a papagájok. Sőt, egyes szakemberek szerint a különalvás is gerjesztő hatású lehet. A férj az egyik, a feleség a másik szobában – izgalmat kelt a sötétben settenkedni a másik szobája felé…

A jó házasság külső ingereket is igényel. Ha a férj az esti tévénézésével, sörözésével, reggeli zoknikeresésével stb. elszívja felesége energiáját, és ezért a nő inkább érzi magát üres robotnak, mint vonzó nőnek, akkor bizony fel kell töltődni. Méghozzá a családon kívül. Itt is a pszichoterapeuta segít: szerinte ugyanis azok a párok a leghűségesebbek, akik szabadságot adnak egymásnak. Ez nem szexuális kicsapongást jelent, hanem azt, hogy a férjes nő is vethet forró, de ártatlan pillantásokat a szemtelenül jóképű pincérfiúra vagy a fitnesszteremben edző izmos fiatalemberre, és flörtölhet a számítógépét javító munkatársával.

A flört segít kondícióban tartani a nőiességet (férfiasságot). De feltöltődést nyújtanak a mozilátogatások, vagy a laza csevegések egy-egy kávé mellett a barátnővel, esetleg hétvége a család nélkül.
A lényeg: tudatosítani, hogy a házasság nem börtön és nem kalitka, hanem két ember képlékeny és változó kapcsolata, amelyben fontos szerepe van a megértésnek, az együttérzésnek, a toleranciának, a segítőkészségnek -- és a szabadságnak.



Hozzászólások

Kabok Zita, 07. 09. 2005 13:23:56
Profi iras, profi kezbol!
@


A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18