Keresőmunka, házimunka

Bernád Emese  2006.6.30. 19:01

Az International Social Survey Programme keretében 2002-ben 38 országban készült adatfelvétel a „Család és társadalmi szerep” témájában.

A vizsgálat központi kérdéskörei a házimunka és a keresőmunka összeegyeztethetősége, a nők munkapiaci szerepvállalása és annak családra való hatása voltak. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének most megjelent, 82-es számú Kutatási Jelentése e vizsgálat legfőbb magyarországi eredményeit mutatja be.

Míg tőlünk nyugatabbra az utóbbi húsz évben a kétkeresős családmodell erőteljes elterjedése -- ami a főállású háziasszonyok számának csökkenését, valamint a munkapiacon megjelenő nők számának emelkedését vonta maga után -- tapasztalható, addig a magyar nők munkapiaci helyzetére a 80-as évek végén bekövetkezett politikai és gazdasági változások negatív hatással voltak. A szocialista gazdaságpolitika által preferált teljes foglalkoztatottság eredményeképpen a dolgozó nők aránya a 80-as évek végéig 72,8 %-os volt. Ezután zuhanásszerű változás következett be a magyar nők életében: 1997-ben már csak 52,6%-uk volt gazdaságilag aktív. Igaz, 2002-re ez a mutató 56,4%-ra nőtt. (Összehasonlítás: az utóbbi húsz évben Ausztriában 48%-ról 62-re, Olaszországban 38-ról 46-ra, Hollandiában 36-ról 65-re, az Egyesült Királyságban pedig 57-ről 69%-ra nőtt a munkaerőpiacon jelen lévő nők aránya.)

Ebből következik az is, hogy míg tőlünk nyugatabbra új keletű jelenség a kétkeresős családon belüli aránytalan munkamegosztás, addig itthon ez a probléma már régóta foglalkoztatja a közvéleményt. Annak ellenére ugyanis, hogy a nők a férfiakkal szinte azonos részt vállaltak a kereső munkában, a magyar társadalom megőrizte azt a tradicionálisnak nevezett nemi szerepfelfogását, amely szerint a nő feladata a háztartás és a család ellátása, a férfira pedig kizárólag a családfenntartó szerepe hárul.

A magyar nők heti átlagban kb. 28 órát töltenek házimunkával, szemben a férfiak 11 órájával. Tehát a család összes házimunkára fordított idejének 73%-a jut a nőre. A házimunkára fordított időt döntően befolyásolja az életkor: a kisgyermeket nevelők és a nyugdíjas generáció hölgytagjai az átlagosnál is többet, 30-35 órát dolgoznak otthon. Nem elhanyagolható a lakóhely szerepe sem: míg a Budapesten és más nagyvárosokban élő nők átlagosan 23 órát, addig falusi sorstársnőik átlagosan 34 órát fordítanak a házimunkára hetente.

Elmondható, hogy a magasabb iskolázottsággal csökken a házimunkára fordított idő. A nő jövedelmének is döntő hatása van a házimunkára: a legtöbb időt azok töltenek házimunkával, akiknek egyáltalán nincs jövedelmük, vagy férjüknél jóval kevesebbet keresnek, míg legkevesebbet azok, akik főkeresőnek számítanak. A főállásban dolgozó nők kb. heti 19 órát töltenek otthoni munkával, míg a nem dolgozók kb. 34-35-öt, tehát egy főállásnak megfelelő időtartamban foglalkoznak házimunkával.

A férfiak közül a legidősebbek végzik a legtöbb házimunkát, átlagosan heti 15 órát. A legfiatalabbak jóval kevesebbet töltenek ezzel, mindössze 8 órát hetente. A lakóhely a férfiak esetében is jelentősen befolyásolja házimunkára szánt időt: míg faluhelyen átlagosan 14 órát (ide tartozik a ház körüli teendők ellátása is), addig a nagyobb településeken mindössze 9 órát töltenek házimunkával.

Meglepőek a munkanélküli férfiakra vonatkozó adatok. Míg egy munkanélküli nő esetében a házimunka tartama a keresőmunkával töltött idővel azonos, addig a keresőtevékenységet nem folytató férfi alig végez több otthoni munkát (13 óra), mint dolgozó társai (7-9 óra). Ezt a megállapítást, miszerint nincs nagyságrendi különbség a pénzkereső és a munkanélküli férfiak otthoni szerepvállalása között, nemzetközi adatok is alátámasztják. Szakemberek szerint ez a jelenség azzal magyarázható, hogy míg a gazdaságilag inaktívvá váló nők számára adódik egy elfogadható társadalmi szerep, a főállású háziasszony szerepe, addig a munkanélkülivé váló férfiak vákuumba kerülnek, nem létezik számukra bevált túlélési stratégia.

De vajon mennyire elégedettek ezzel a helyzettel a magyar nők és férfiak? A nők 56%-a ért egyet (27%-uk részlegesen) azzal az állítással, miszerint a férfiaknak többet kellene vállalniuk a házimunkából, viszont csupán 37%-uk érzi úgy, hogy sokkal több vagy valamivel több házimunkát végez, mint amennyi igazságos lenne. A férfiak 35%-a részben, 50%-a pedig nagyobb részt egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a férfiaknak nagyobb részt kellene vállalniuk az otthoni munkából, viszont csupán 40%-uk gondolja azt, hogy személy szerint kevesebb házimunkát végeznek, mint amennyi igazságos lenne.

A férfiak 56%-a úgy véli, igazságosan vállal részt az otthoni teendőkből, míg 3%-uk sokallja háztartási feladatait. Ami leginkább meglepő: a megkérdezett nők nagyobb része teljesen elfogadhatónak tartja, hogy többet vállal a házimunkából.

És bár ez látszatra összefügghet a magyarok tradicionálisnak nevezett nemi szerepfelfogásával, valójában ez nem kizárólag hazai jelenség. Az EU más országaiban is tapasztalható, hogy a nők és férfiak többsége elfogadhatónak tartja a saját párkapcsolatában kialakult munkamegosztási arányokat.

Hozzászólások

@

Küldés