Ki vagyok én?

Nagy Erika  2009.9.4. 8:11

Hetek óta azon tűnődöm, hogy ki is vagyok én valójában? Azon, hogy ismerem-e magam eléggé...

...ugyanis mostanában mindenki jobban tudja, mi lenne jó nekem, mit hogyan kéne tennem, s miként nem. Ennek okán azon is tűnődöm, hogy a munkám ér-e annyit, hogy reggelente érdemes legyen útnak indulnom, vagy hogy vannak-e olyan jogaim, mint egy férfinak? Itt egy kicsit megállok, mivel annyi mindenen töprengek, hogy már saját magam sem tudom követni.

Először is: miért pont nekem magyarázzák azt, hogy szívvel kell dolgozni és nem ésszel, mert akkor a munka nem nyomja a vállamat. Nekem, aki mosollyal az arcomon indulok és érek a munkahelyemre, s így felvetődik kollégáimban a kérdés reggelente, hogy nem szedtem-e be valami serkentőt, mert az lehetetlen, hogy valaki a hét minden napján vidáman és lelkesen nyisson ajtót a második otthonába.

S miért van az, hogy, amikor hivatalos ügyet akarok intézni, a képembe vágják, ácsi, ez nem így működik! Én csak egy másodrendű állampolgár vagyok, aki a férje után kullog. Hivatalosan!

Mert: vaskos borítékban levelet hozott a postás. Gázelszámolás. Senki sem örül neki, hacsak nem jár vissza pénz. Nekünk járt, volt is öröm az arcunkon. Nem sokáig. Ugyanis egy perc alatt lehervadt az arcomról, mikor közölték velem, nincs jogom ahhoz, hogy felemeltessem a havi előleget, melyet megkérdezésünk nélkül csökkentettek. „Miért?” – kérdeztem értetlen tekintettel. „Mert, a férje neve szerepel, mint fogyasztó.” S akkor ki vagyok én? Egy közös kasszából számlát megfizető egyén, mert, ugye a pénz jöhet, azzal nincs is baj, de állj, többet ne…! Mert a baj ott kezdődik, ha a feleség arra a szörnyűségre vetemedik, hogy hivatalos ügyet akar intézni a családfő helyett. Nem, arra nincs joga, még csak az kellene! Legyen az gáz-, villany-, telefonszámla, egyre megy. Summa summarum, a nő tanulja meg, hol a helye, meg azt is, hogy nem méltó arra, hogy a férje neve mellett megjelöljék az ő nevét is. Még aprócska, halvány tintával írt betűkkel sem. Még akkor sem, ha az építkezési engedélyen mind a kettő szerepel.

Ez az eset is bizonyítja, nálunk a nők hivatalosan is csak a férfiak után kullognak. Csak az bosszant, hogy ez senkinek sem szúrja a szemét. Csak engem bosszant ilyen rettenetesen, hogy eltipornak, és megaláznak? Mert ugye azt senki sem vitatja, hogy a helyzet megalázó?

Rám nézve mindenképpen…

Hozzászólások

@

Küldés