Kilógok a sorból

Póda Erzsébet  2004.7.6. 13:01

Felfordult a világ körülöttem. Egyre több a szerencsétlenül járt, boldogtalan nőismerősöm: megcsalt feleségek, becsapott szeretők.

A barátnőim, szomszédasszonyaim, nőismerőseim – többségük feleség vagy szerető – szenvednek. A szerelmi háromszögektől -- mert ugye megint ők (a nők) húzzák a rövidebbet. A feleségek azért, mert megcsalják őket, a szeretők azért, mert átverik őket. A férfi pedig itt is, ott is jól jár: a nejek kínlódva buzgólkodnak, hogy megtartsák őket, a szeretők szenvedve iparkodnak, hogy elhódítsák őket. És mindkét női tábor önmagát megtagadva, mindenről lemondva – egymás ellenében, sőt egymást gyűlölve – igyekszik a „teremtés koronája” kedvében járni, őt minden széppel-jóval elhalmozni.

Ancsa barátnőmmel általában kedvenc témájáról, a szobanövényekről meg a virágkötészet fogásairól szoktunk beszélgetni. Kedves, csinos, művelt nő, mégis szüntelenül árad belőle a mély szomorúság. Egy alkalommal életünk intimebb szféráiban kalandozva hirtelen elsírta magát. Kis faggatás után elárulta, évek óta csalja a férje. Az első viszonyra akkor derült fény, mikor megszületett az első gyermeke. Míg Ancsa szoptatott, pelenkázott és éjjelezett hasfájós csecsemője mellett, férje megcsalta a fiatal (és persze hajadon) kolléganőjével. Mikor kitudódott az eset, Ancsa összepakolta a holmiját. A férfi azonban meaculpázott, ígért fűt-fát, viszonymentes, idillikus és tisztességes családi életet, megváltozást. Mire kedves barátnőm visszarakta a ruháit a szekrénybe és ágyba esett férjével, aki szerelme bizonyítékaként újra teherbe ejtette.

Ancsa boldogan várta házasságuk megmentőjét, a második kisbabát, mikor nem sokkal a szülés előtt véletlenül megtudta, hogy a viszony korántsem ért véget. Férje átverte, hazudott, folyamatosan megcsalta. Virágkedvelő barátnőm azóta is szenved. De dolgozni kezdett, emellett példásan neveli a gyerekeit, férjét minden este friss és meleg vacsorával várja, olvas és tájékozódik a világ dolgairól, ezen kívül kozmetikushoz, fodrászhoz jár, és betegesen vigyáz a vonalaira, hogy tetsszen a férjének. Nem veszekszik, nem használ csúnya szavakat, hófehérre mossa férje alsóneműjét és élesre vasalja nadrágját. Közben a szíve hasadozik az ingen maradt rúzsfoltok és parfümillat, meg az anyósülésen lengedező hosszú szőke hajszálak láttán. Időnként persze ő sem bírja cérnával és kiborul. Ilyenkor mindig ugyanaz a nóta: meaculpa, fű-fa-vadvirág, harmonikus családi élet, sohatöbbé. Aztán újabb sminkrészlet, újabb hajszál. – Még így sem vagyok elég jó neki – zokogja kérlelhetetlenül kedves barátnőm, Ancsa. Gyűlöli férje szeretőjét, és önmagában keresi a hibát.

Lola a szomszédasszonyom a hetedikről, gyakran vendégeskedik nálam. Együtt bújjuk az ezoterikus könyveket, és sokat beszélgetünk a világ megfejthetetlen jelenségeiről. Intelligens, tájékozott, rengeteget olvas, a munkahelyén sikert sikerre halmoz. Tavaly decemberben együtt ünnepeltük a harmincasát. Csinos, tökéletes alakú, babaarcú, különleges jelenség. Az ember lánya azt gondolná, neki aztán nincsenek párkapcsolati problémái. Pedig vannak! Lola tíz éve szeretője egy vállalkozónak, aki nős, példás családapa és két gyermeket nevel.

A minap Lola zokogva csöngetett az ajtón. – Az a házisárkány elvette tőlem! – sírta. Egy kupica szíverősítő meg egy csomag papírzsebkendő elfogyasztása után szipogva mesélte, hogy az a galád, csaló, hazug férfi (a szeretője) megint nélküle ment szabadságra. Méghozzá a családjával! Pedig megígérte: az idén már együtt mennek a tengerpartra, elválik a feleségétől, egymáséi lesznek. A férfi tíz éve hitegeti Lolát a közös nyaralással. Tíz éve meséli, hogy a felesége egyszer: egy kibírhatatlan házisárkány, másszor: egy magatehetetlen gyönge nő. Csak a gyerekek miatt vannak még együtt, mert ő egy tisztességes és becsületes férfi, aki mindent feláldoz a család oltárán – még saját boldogságát is. Lolát hallgatva forrt bennem a méreg a gerinctelen, pojáca férfiak viselkedése hallatán, ám mit látnak szemeim két hét múlva a konyhaablakon kitekintve? Lola búcsúzkodik negédesen a fekete Mercedesből kiszállva – tíz éve ígérgető szeretőjétől.

Azóta panaszkodott már Ildikó, hogy az ő férje ezrekre rúgó mobilszámlát esemesez és telefonál el a szeretőjével a családi kasszából. Zokogott Andrea, hogy az autóban eltöltött csodálatos és felejthetetlen szerelmes órák után – már megint -- milyen megalázóan viselkedett vele a nagy ő. Tördelte a kezét Tímea, mert a férje egy fiatal lánnyal jár ebédre meg vacsorára, s utazik „szolgálati utakra”. Kesergett Jutka a borosüveg fenekére nézve, már-már az élettől búcsúzva, hogy ki tudja hányadszor verte át a világ legszebb, legférfiasabb, leggálánsabb (nős) férfija. Jutka ugyan szakítani akart, de a lovag rózsacsokorral, gyertyafényes vacsorával, hotelszobával, ígérő és becéző szavakkal visszahódította. Ám amint megkapta, amit akart, megint nem volt számára olyan sürgős a válás.

A sok panasz hallatán rám tört a frusztráltság. Nekem nincs viszonyom nős férfival, nem találok hosszú szőke vagy vörös hajszálakat a férjem autójában, nem hiteget senki lánykéréssel, a tulajdon férjemmel járok vacsorázni meg „szolgálati utakra”, s tőle kapok virágcsokrokat.
Segítség: kilógok a sorból?!

Hozzászólások

@

Küldés