Megegyezés


Póda Erzsébet  2017.3.14. 1:04

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

Meghívták őt a falujukba. Őt, a mágikus előadót. Aki, ha kell, a nők lelkének hangját szólítja meg, ha kell, akkor a férfiakét. Újabban már gyerekekére is pályázik. Meseversekben, mesedalokban gondolkodik. Történetünkben azonban most csak a nőkről írunk, mert a nőknek igenis van lelkük, amit meg kell szólítani. Többnyire érzésekkel, természetesen. Mert a nők lelke más: érzékeny, magasan a felhők fölött szálló, színes, romantikus, kacskaringósan motívumos. És ne feledjük: természetfeletti.


Meghívták hát az előadót. Mobiltelefonon meg emailben is egyeztettek. A piszkos anyagiakról, ugyebár. Mert senki sem jár ingyen a lelkek hangján szólni, lelkek húrját zendíteni. Kimondott és írott szavakba lett hát foglalva, hogy a bevételen majd hogyan osztoznak. Mennyi jár a helyi szervezőknek, mennyi lesz a terembér, és mennyi az „előadói díj”. Megkezdődött a lázas szervezés. A szervezők éjt nappallá téve, szabadidejüket feláldozva intézték a termet, nyomtatták a plakátokat és a meghívókat, invitálták a közönséget. Felvirradt a nagy nap is. A kultúrház kitakarítva, feldíszítve várta az eseményt. A terem lassan teljesen megtelt. Sokan jöttek, többen, mint amennyien előzetesen jegyet vettek.

A szervezők azonban senkit sem utasítottak vissza, szereztek még székeket, így a terem a teltháznál is teltebb lett. Az előadó azonban csak nem akart megérkezni. Telefonálgatás kezdődött. Nem veszi. Még mindig nem veszi. Húsz perc. Negyven perc. Aztán felderült arcok: jön, csak dugóba került! Másfél óra késéssel meg is érkezett. A tömeg addig is toleránsan várt, hiszen tudták, soha át nem élhető élményekkel lesznek gazdagabbak türelmük jutalmaként. Az előadó megjelent a színpadon: színekben, füstökben, fényekben, tarkabarka sálakból rátekert egzotikus pelerinben. Beszélt és beszélt, lelkekhez szólt, mindenkit felemelt a magasba. Szó esett a nőiességről, a női lélek magasztosságáról: "hisz nők vagyunk itt mindannyian"! Volt egy kis önbizalomépítő mantrázás is, így végül mindenki könnyezve és állva tört ki a tapsolásban és ismétlést kért. Ismétlés nem kapott, csak fél órával rövidebb műsort. De a közönség feltöltődött, és ez volt a lényeg: megkapta, amit várt. A negyvenesüket-ötvenesüket taposó asszonyok újra vonzó nőnek érezhették magukat. Csinos, nőies, kívánatos és ellenállhatatlan nőnek, s ebbéli meggyőződésükben indultak otthonukba, hogy a tévé előtt hentergő férjük mellé bújhassanak.


A sokrétű előadó pedig bevonult az öltözőbe, ahol kívánságára pí-vizet, banánt, szőlőt, almát és narancsot szolgáltak fel neki. Azért néha bekapott egy-egy szirom csipszet, és két szalámis szendvicset is beburkolt, amit a másik asztalon kínáltak a szervezők a földi halandók részére. Végül még két pohár száraz bor is lecsorgott a torkán. Ilyen kis mennyiség biztosan nem üti a pí-víz hatását. Az izgalmat lenyugtató eszem-iszom után az elszámolásra is sor került. A szervezők az asztalra tették a pénzt, és várták, hogy az előadó igazságosan, az előre megbeszélt módon elossza azt. Ő azonban, a tarkabarka sálakból rátekert egzotikus pelerinjében fennkölt módon, néhány laza mozdulattal a pénztárcájába söpörte az összes pénzt. Még az asztal sarkán megbújni akaró ötcentest sem kímélte. A bukszát becsukta, majd a bejárati ajtó felé vette az irányt. A buzgó szervezők csak akkor ocsúdtak fel, mikor az autó már útnak indult, ezoterikus utasával együtt.

Kimondott és írott szavakba lett foglalva, hogy a bevételen majd hogyan osztoznak. Mennyi jár a helyi szervezőknek, mennyi lesz a terembér, és mennyi az „előadói díj”. Ám manapság a kimondott és leírt szavak már semmit sem érnek. Sem a földi életben, sem az ezoterikus éterben. A szervezők először felháborodtak, majd megszégyenülve rogytak az üresen hagyott székekre. Aztán nem szóltak egymáshoz többet. Nem mertek egymás szemébe nézni. Többé nem került szóba a rendezvény anyagi része sem. A munkát ingyen végezték, a terembért saját zsebből dobták össze, és csak arról beszéltek, hogy vannak magasabb rendű dolgok az életben.

A nőknek pedig igenis más a lelkük, amivel foglalkozni kell. Akár még ingyen is…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    26


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    114


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    23


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18


A magyar férfi

Póda Erzsébet

Természetesen általánosítani fogok. Ennélfogva nem minden magyar férfiról írok, csupán egy jelenségről, amelyet úgy tudok a leginkább jellemezni, hogy általánosítok.

2016.9.8.    11


Skinny shaming

Busai Hajnalka Lilla

Avagy a testszégyenítés kettős mércéje.

2016.8.12.  1    355


Válaszút előtt

Jády Mónika

Házasság, gyerek – vagy inkább mégsem? Jó lenne tudni, mire figyeljünk, mielőtt igent (vagy nemet) mondunk.

2016.8.4.    5