Megegyezés


Póda Erzsébet  2017.3.14. 1:04

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

Meghívták őt a falujukba. Őt, a mágikus előadót. Aki, ha kell, a nők lelkének hangját szólítja meg, ha kell, akkor a férfiakét. Újabban már gyerekekére is pályázik. Meseversekben, mesedalokban gondolkodik. Történetünkben azonban most csak a nőkről írunk, mert a nőknek igenis van lelkük, amit meg kell szólítani. Többnyire érzésekkel, természetesen. Mert a nők lelke más: érzékeny, magasan a felhők fölött szálló, színes, romantikus, kacskaringósan motívumos. És ne feledjük: természetfeletti.


Meghívták hát az előadót. Mobiltelefonon meg emailben is egyeztettek. A piszkos anyagiakról, ugyebár. Mert senki sem jár ingyen a lelkek hangján szólni, lelkek húrját zendíteni. Kimondott és írott szavakba lett hát foglalva, hogy a bevételen majd hogyan osztoznak. Mennyi jár a helyi szervezőknek, mennyi lesz a terembér, és mennyi az „előadói díj”. Megkezdődött a lázas szervezés. A szervezők éjt nappallá téve, szabadidejüket feláldozva intézték a termet, nyomtatták a plakátokat és a meghívókat, invitálták a közönséget. Felvirradt a nagy nap is. A kultúrház kitakarítva, feldíszítve várta az eseményt. A terem lassan teljesen megtelt. Sokan jöttek, többen, mint amennyien előzetesen jegyet vettek.

A szervezők azonban senkit sem utasítottak vissza, szereztek még székeket, így a terem a teltháznál is teltebb lett. Az előadó azonban csak nem akart megérkezni. Telefonálgatás kezdődött. Nem veszi. Még mindig nem veszi. Húsz perc. Negyven perc. Aztán felderült arcok: jön, csak dugóba került! Másfél óra késéssel meg is érkezett. A tömeg addig is toleránsan várt, hiszen tudták, soha át nem élhető élményekkel lesznek gazdagabbak türelmük jutalmaként. Az előadó megjelent a színpadon: színekben, füstökben, fényekben, tarkabarka sálakból rátekert egzotikus pelerinben. Beszélt és beszélt, lelkekhez szólt, mindenkit felemelt a magasba. Szó esett a nőiességről, a női lélek magasztosságáról: "hisz nők vagyunk itt mindannyian"! Volt egy kis önbizalomépítő mantrázás is, így végül mindenki könnyezve és állva tört ki a tapsolásban és ismétlést kért. Ismétlés nem kapott, csak fél órával rövidebb műsort. De a közönség feltöltődött, és ez volt a lényeg: megkapta, amit várt. A negyvenesüket-ötvenesüket taposó asszonyok újra vonzó nőnek érezhették magukat. Csinos, nőies, kívánatos és ellenállhatatlan nőnek, s ebbéli meggyőződésükben indultak otthonukba, hogy a tévé előtt hentergő férjük mellé bújhassanak.


A sokrétű előadó pedig bevonult az öltözőbe, ahol kívánságára pí-vizet, banánt, szőlőt, almát és narancsot szolgáltak fel neki. Azért néha bekapott egy-egy szirom csipszet, és két szalámis szendvicset is beburkolt, amit a másik asztalon kínáltak a szervezők a földi halandók részére. Végül még két pohár száraz bor is lecsorgott a torkán. Ilyen kis mennyiség biztosan nem üti a pí-víz hatását. Az izgalmat lenyugtató eszem-iszom után az elszámolásra is sor került. A szervezők az asztalra tették a pénzt, és várták, hogy az előadó igazságosan, az előre megbeszélt módon elossza azt. Ő azonban, a tarkabarka sálakból rátekert egzotikus pelerinjében fennkölt módon, néhány laza mozdulattal a pénztárcájába söpörte az összes pénzt. Még az asztal sarkán megbújni akaró ötcentest sem kímélte. A bukszát becsukta, majd a bejárati ajtó felé vette az irányt. A buzgó szervezők csak akkor ocsúdtak fel, mikor az autó már útnak indult, ezoterikus utasával együtt.

Kimondott és írott szavakba lett foglalva, hogy a bevételen majd hogyan osztoznak. Mennyi jár a helyi szervezőknek, mennyi lesz a terembér, és mennyi az „előadói díj”. Ám manapság a kimondott és leírt szavak már semmit sem érnek. Sem a földi életben, sem az ezoterikus éterben. A szervezők először felháborodtak, majd megszégyenülve rogytak az üresen hagyott székekre. Aztán nem szóltak egymáshoz többet. Nem mertek egymás szemébe nézni. Többé nem került szóba a rendezvény anyagi része sem. A munkát ingyen végezték, a terembért saját zsebből dobták össze, és csak arról beszéltek, hogy vannak magasabb rendű dolgok az életben.

A nőknek pedig igenis más a lelkük, amivel foglalkozni kell. Akár még ingyen is…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    23


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18


A magyar férfi

Póda Erzsébet

Természetesen általánosítani fogok. Ennélfogva nem minden magyar férfiról írok, csupán egy jelenségről, amelyet úgy tudok a leginkább jellemezni, hogy általánosítok.

2016.9.8.    11


Skinny shaming

Busai Hajnalka Lilla

Avagy a testszégyenítés kettős mércéje.

2016.8.12.  1    355


Válaszút előtt

Jády Mónika

Házasság, gyerek – vagy inkább mégsem? Jó lenne tudni, mire figyeljünk, mielőtt igent (vagy nemet) mondunk.

2016.8.4.    5


Pszichopapa

Póda Erzsébet

A szikkadt testalkatú, ráncos arcú, a hatvanat jócskán túllépő férfit talán meg se láttam volna.

2016.7.19.    8


Nincs felmentés

Jády Mónika

A szexuális zaklatásra vagy erőszakra soha nincs és nem is lehet semmilyen mentség, semmilyen felmentés!

2016.5.11.    11


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2016.3.23.    13