Nők csapdában

Sábitz Katalin  2007.2.7. 9:03

Hogyan lehet a nő NŐ a mai modern világban?

Hogyan lehet a „gyengébb nem” elég gyengéd, de kellően erős ma? Vagy milyennek kellene lennünk?

Sok fiú illetve férfi szemében A NŐ magas, hosszú combú, vékony, leginkább szőke, de a legfontosabb a mellbőség. Ó, adatok és külsőségek! Mert lehetsz „jófej” attól, hogy elállóak a füleid, de ez senkit sem érdekel az elálló füleid miatt! Kár, hogy sokan így gondolkoznak, mert retusált plakát-arcokat és XXL-es Barbie babákat idealizálnak, pedig lehet, hogy a „tökéletlenebb valóságban” élnek a tökéletesek –vagy majdnem tökéletesek.

És az a baj, hogy túlságosan is sokat adunk az efféle véleményekre. A nők életét igenis befolyásolja a férfiak szava. Mert hiába az a fő, hogy TE érezd jól magad a bőrödben, de ha a kedvesed rosszalló megjegyzést tesz az új ruhádra, ugyan hogyan hordd azután magabiztosan?

De az is lehet, hogy egy nő életében nem a másik nem a meghatározó, mert talán túlélt néhány csalódást, talán párszor annyira összetört a szíve, hogy nem akar kockáztatni újra. Vagy öntudatos és biztosan áll a lábán, és szabadnak született. Bármi legyen is az ok, a társadalom címkéi máris ott díszelegnek a homlokán: szingli, ósdi, trampli… de valami biztos nem okés vele! Talán jól jönne neki egy pszichológus!
Ám ha a férfi van egyedül, az egészen más megítélés alá esik!

Valljuk be, mi, nők azért általában vágyunk rá, hogy tartozzunk valakihez; hogy ne az üres lakásba érkezzünk haza; hogy valaki gondoljon ránk, és mi gondolhassunk valakire; hogy valaki figyeljen ránk, és mi is figyelmesek lehessünk alakivel… Sokan társra vágynak, sokan pedig társra és gyerekre; sokan vágynak sikeres karrierre, függetlenségre; sokan mindegyikre vágynak néha; sokan talán nem is tudják, mitévők legyenek…

Ha valaki megtalálja a párját, és hosszú éveken át szereti és szolgálja, az ma már nem biztosíték semmire. Hogy munka után hazaesve nem ül le a feleség egy üveg sörrel meccset nézni, hanem mos-főz-takarít, az teljesen rendben van. Sőt, az is, hogy mindemellett legyen mindig vonzó és méltó párja a férfinak, hiszen állnia kell a versenyt! Mert a „szerződés” ugyan megköttetett, de az igények változnak, és ha a lestrapált feleség már „uncsi”, a partner fiatalít: jönnek a plasztiktündérek. Jaj neked, szerető szív, türelmes gondoskodás, sírig tartó hűség!
Az odaadás nem kifizetődő!

A lényeg, hogy légy talpraesett, kemény, erős, ugyanakkor mindig legyen egy kedves szavad, gyengéd ölelésed, csábító mosolyod, jókedved, türelmed… A társadalom elvárásai elég komolyak a nőkkel szemben. A világ azt üzeni a nőnek: LÉGY FÉRFI!, majd számon kéri a nőiességét. Ki érti ezt?

Hogyan lehet mindennek és mindenkinek megfelelni? Avagy van-e értelme megfelelni annak a világnak, ahol a nő már-már csak egy lecsupaszított test a plakátokon, reklámokban, videoklippekben? Kell-e nekünk az az értékrend, az a rendszer, ahol mindig csak alávetettek, eszközök, zsákmányállatok maradhatunk?

Tényleg a szilikon és a zsírleszívás vezet el a boldogsághoz? Nem inkább abba a világba vezetnek az efféle önmeghamisítások, ahol az adatok és külsőségek a mérvadóak? Pedig szerintem a „NŐ” fogalma ennél több: misztériumot, titkot, csodát sejtet. Nőnek lenni szerintem különleges! És fontos lenne, hogy aki nő, az ma is emelt fővel járhasson, ne pedig földre szegezett tekintettel, a bevásárlószatyrok súlyától görnyedve.

De azért, hogy a nőkről milyen kép alakul ki a társadalomban, mi vagyunk elsősorban a felelősek! Nekünk kell tenni érte – vagy ellene! Vagyis rajtunk áll, hogy eladjuk-e magunkat plakát-macáknak, vagy kiállunk azokért az értékekért, amelyektől nő a NŐ!

Hozzászólások

@

Küldés