Történetek a szülőszobából


Kovács Márta  2013.8.2. 3:24

Nézem az arcát, próbálom kitalálni hány éves.

Nézem az arcát, próbálom kitalálni hány éves. Az alakja szerint harmincon aluli, a szeme azt mutatja, közel lehet akár az ötvenhez is. Próbálom kitalálni a nevét, mert kell, hogy legyen saját neve, keresztneve legalábbis. De már rég nem használja. Mert ő már rég a férje tulajdona, tehát úgy helyes, ha az övét viseli: K.Péterné. Néhány órával ezelőtt hozta világra tizedik közös gyermeküket. Sorrendben a hatodik kisfiú a négy kislány mellett. Hiányzik valami az arcáról. Később, ahogy többet beszélgetünk, rájövök mi az: a gyermekáldás öröme. Nem látom, hogy igazából boldog lenne. Csak a férjéről beszél. Hogy mennyire tökéletes, mennyit dolgozik, milyen jól beosztja a pénzüket, milyen ügyesen be tud vásárolni. Ő maga nem jár sehova, mert nem ért semmihez, még bevásárolni sem tud. Otthon van és főz, reggel elviszi a gyerekeket oviba, iskolába. Viszi mindet, nem maradhat otthon egy sem, mert az apukának olyankor még pihenni kell. Kérdezem, terveznek-e még további csemetéket? Természetesen igen, hamarosan, mert az egyéves már annyira önálló, mindig kell, hogy legyen egy kisbaba...

* * *

Szirénázó mentőautóval érkezik. Nincs idő semmire, azonnal irány a műtő. Kívülállónak csak zűrzavaros futkosásnak tűnhet az egész alig néhány perc – és felsír a csöppség. Hirtelen mennyei nyugalom telepszik mindenkire: szerencsére még időben beértek! Pici, de látszólag egészséges. Egy fiatalember értetlenül áll a műtőszoba előtt. Nem érti mi történt a barátnőjével, hiszen reggel még semmi baja sem volt. Hogy kislánya született?! Ez meg hogy lehet?! Nem is tudta, hogy várandós. Hiszen orvoshoz, tanácsadóba sem járt. Nem érti, mert ők nem akartak még gyereket. Legalábbis ő nem. Mihez kezdenek most vele? Így is teljes káosz az életük. Függenek a szertől... a baba is... sajnos.

* * *

Szinte még gyereklány. Látom mennyire fél. Az ilyeneket nem szeretik a szülőszobán. Főleg éjszaka, amikor ugyebár jobb dolgot is lehetne csinálni, mint egy csitrit körülugrálni. Érzi ő is, hogy nem örülnek neki. Ettől még jobban fél. Csak legyen már vége! Igyekszik az orvos és a szülésznő minden utasításának megfelelni. Csak jajgatni nem engedik. Amint hangosabbra sikeredik egy-egy sóhaj, máris zúdulnak rá az oktató szavak: bezzeg akkor, amikor kellett volna, nem kiabált. Szinte már vele együtt lélegzek én is, alig várom, hogy kibújjon a kis jövevény. Sajnálom őt már nagyon. Ketten is segítenek nyomni, biztos nagyon fájhat. Aztán előkerül a fogó. Végre kint van. A kismama ebből már nem érzékel semmit. Elhagyta minden ereje, beleájul a fájdalomba. A baba vigasztalhatatlanul sír, és az anyját követeli. Majd reggel, súgom neki halkan, reggel már sokkal jobban lesz...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18