Aki más, az rossz?


Saloňová Andrea  2009.2.3. 14:49

Az utóbbi időben egyre több olyan emberrel találkozom, akik – akár ismeretlenül is –, rossz véleménnyel vannak másokról.

Mondjuk, csak azért, mert az illető valami mással foglalkozik, mint az megszokott. Másképp reagál a dolgokra, mint a többség. Vagy egyszerűen más, mint a többiek. Hogy miért teszi ezt, vagy miért vált „mássá“, nincs más lehetősége, vagy éppen védekezik – ezt már senki nem kérdezi, de mintha nem is akarnák tudni. Pedig nincs két egyforma ember, mindenki külön egyéniség. Van, akinek a munka a mindene, másnak a család, megint másnak a hobbija, de ez nem jelentheti azt, hogy rossz.

Miért ilyenek az emberek? Miért ilyen érzéketlenek mások iránt? Ha valakinek rosszul megy a sora, inkább „csámcsognak“ rajta, semmint segítenének neki. Inkább könnyelműn és rosszindulatúan véleményezik, vagy meg is bélyegzik. Pedig mindenkivel történhet valami baj. Sajnos, csak amikor nagyon mélyre süllyed, vagy szörnyűséget él át az ember, akkor érti meg és teszi sorrendbe azokat a dolgokat, melyek az életben a legfontosabbak. Ezután bizony már nem ítélkezik olyan könnyen mások felett...

Jó lenne hát, ha egy-egy felszínes negatív vélmény kinyilvánítása előtt magunkba néznénk: milyenek is vagyunk mi magunk, milyen hibáink vannak! Valóban olyan tökéletesek vagyunk, mint azt magunkról hisszük? Szükségünk van arra, hogy lemondjunk, megszóljunk másokat? Nincs elég „takarítanivaló“ a saját portánkon?

A véleménynyilvánítás előtt először vizsgáljuk meg önmagunkat, s csak utána szóljunk – s csak akkor, ha szükséges. Mindenekelőtt azonban jegyezzük meg: ha segíteni nem tudunk, akkor ne is ártsunk senkinek! Még akkor sem, ha embertársaink másként döntenek, mint mi döntenénk, vagy másként élik az életünket, mint mi.

Fordította: Póda Erzsébet



Hozzászólások

m, 11. 02. 2009 19:12:52 bölcs
tetszik.bölcs és igaz.
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6