Fő az egészség?


Jády Mónika  2009.6.8. 7:00

Tegnap, amikor elhaladtam két nő mellett, hallottam, hogy az egyik ezt mondja a másiknak felháborodva...

...rekedt hangon: Időpontom volt a fogorvosnál, de nem vett be, mert náthás vagyok. Ahogy ezt hallottam, arra gondoltam, hogy én ilyen esetben le szoktam mondani az időpontot, hisz az orvosnak és nekem is egyaránt kellemetlen lenne, ha úgy kellene megvizsgálnia, hogy közben tüsszögök rá és folyik az orrom.

Aztán eszembe jutott, amikor télen a nőgyógyász szűk kis várójába bevonult egy férfi a párja kezét szorongatva. Aztán elkezdett orrot fújni, és szörnyen köhögni – úgy hárompercenként. Sajnos, nem tévesztette el a rendelőt, ő úgy gondolta, hogy muszáj a barátnőjét elkísérni a nőgyógyászati vizsgálatra, betegen is. Jó húsz percet szívtam egy levegőt a tapintatlan férfival (mert szerintem tapintatlan az, aki fertőző betegséggel emberek közé megy). Úgy három nap múlva már én is beteg voltam, több mint két hétig nyomtam az ágyat.

Múltkor mesélte az egyik ismerősöm, hogy beesett hozzá egy ügyfél, akivel aznap nem is volt találkozója. Kénytelen volt vele kezet fogni, és beszélni, bár az illető szemmel láthatólag influenzás volt, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy „remélem nem fertőzöm meg.” (Akkor meg egyáltalán miért ment oda?!) Persze, az ismerősöm is beteg lett, majd hamarosan az egész családja ágynak dőlt – elsőként gyenge immunrendszerű kisgyereke, akit védeni kell még a széltől is.

Egy másik ismerősöm pici babája komoly műtéten esett át. Vigyázni kellett rá, hogy a kicsi ne kapjon el semmilyen fertőzést. Ismerősöm ezért kérte a rokonokat, hogy csak akkor jöjjenek látogatóba, ha teljesen egészségesek. Volt, aki vérig sértődött ezen...

Nem is értem, ha valaki beteg (és ráadásul fertőző betegsége van), miért nem marad ágyban – a saját és mások egészsége érdekében. Szakorvoshoz, látogatóba vagy máshová nem elég akkor elmenni, ha már meggyógyultunk?!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.