Földügy
Munkatársunkat komoly gondolatok késztették a jegyzetírásra.
Édesapám után örököltünk két kisebb darab földet. Nem fogtam fel a dolog súlyát és a vele járó felelősséget sem, hiszen régen mindent ők intéztek, ami a földműveléssel volt kapcsolatos. Most viszont sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy édesanyám már nem bírja egyedül a munkálatok szervezését (szántás, vetés, vegyszerezés, stb.). De mivel ő „ebbe született”, és világéletében ezzel foglalkozott, saját magának is nagyon nehéz beismerni, hogy nem megy tovább. Amikor végül szóba hozta, sírva fakadt.
Hiába, neki még egész mást jelent a föld, mint nekünk és vérzik a szíve érte. Hasztalan törtem a fejem, hogyan tudnék segíteni, sehogy sem találtam a megoldást. Aztán ő rájött. Nevezetesen, hogy a földeket bérbe kell adni. Igen ám, de kinek? Szerencsére ismer egy lelkiismeretes embert, aki rendesen művel más területeket is, meg is kerestük őt a kérésünkkel. Sajnos azonban a szóban forgó föld kicsi, mint azt az illetőtől megtudtuk, nem érdemes vele foglalkozni. Azt javasolta, hogy fogjunk össze a szomszédokkal, mert 3-4 hasonló méretű darabot már szívesen elvállalna.
Nosza, a javaslatot tett követte, szépen meg is kerestük mindegyiket. Az eredmény döbbenetes. Az egyik már odaadta valakinek ingyen, csak művelje, és ne hagyja gazban! A másik – bár idős – még küszködik, de még csak nullszaldósra sem tudja kihozni a vállalkozást, nem hogy nyereségesre. (Mindannyian tudjuk(?), hol tart ma a mezőgazdaságunk: pl. az a meggy, amit 4-5 napig vettek át 75(!!!) forintért a termelőktől, a budapesti zöldségesnél kb. 300 forintért kelt el). A harmadik szomszéd legalább elgondolkodott a lehetőségen, bár sejtettem, hogy nemet fog mondani, lévén az ő területeire már jár az állami támogatás, tehát nem éri meg más irányban gondolkodni. Ráadásul azt mesélte, hogy nem is igazán foglalkozott a területtel, valamennyit mégis termett, tehát nem fizetett rá és ez nagy szó a mai világban.
Furcsa egy világ ez a mai. Annak adnak támogatást, aki meg sem műveli a földet és annak, aki pl. kivágja a szőlőt. Ilyet még nem is hallottam! Nem azért fizetnek, hogy termeljen az ember, hanem azért, hogy ne? Elgondolkoztam, hogy vajon mire megy ki az egész. Persze nem látok a színfalak mögé, és az is lehet, hogy csak naiv vagyok. De azt gyanítom, hogy teljesen le akarják amortizálni a még meglévő és termőképes földeket, hogy azután a külföldiek potom pénzért megvehessék – miután a magyar gazdák veszteséget veszteségre halmozva majd örömmel szabadulnak meg eme tulajdonuktól…
Nem hiszem, hogy jól van ez így, és mélységesen elszomorít a tendencia. Függetlenül attól, hogy nem áll szándékomban földet művelni, kétségbeejtőnek tartom a helyzetet. Nem élhet ugyanis mindenki városban, és még ha élhetne is, már ott sem biztosítottak az állások. A falusi lakosságnak is boldogulnia kellene valahogy. De ugyan hogyan, ha a földdel sem érdemes foglalkozni? Milyen jövő vár akkor az emberekre és az országra? Régen ugye úgy szólt az „egyezség”, hogy a falun élők megtermelték az élelmiszert a városiaknak is, míg ez utóbbiak az iparcikkek előállításáról gondoskodtak az előbbieknek. Szerintem ez így egészen normálisan működött. Abba most nem szeretnék belemenni, hogy az „átkosban” mi miért úgy volt, és miből termeltek felesleget, satöbbi.
Szerintem fel kéne végre ismerni, hogy egyik nincs a másik nélkül, mármint vidéki nép a városiak nélkül -- és fordítva. Élni és élni hagyni! Miért olyan kivitelezhetetlen ez? Jó lenne látni valami pozitív jövőképet, mert egyre több ismerősömtől hallom, hogy elgondolkodott az ország elhagyásán.
Biztos, hogy ennek így kell lennie?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.