Gyerekek a halálról


Sábitz Katalin  2007.11.2. 21:00

Szerintem nem könnyű a halálról beszélni – megtalálni a megfelelő szavakat, s meglehet, szavakra talán nincs is szükség az emlékezéshez.

Halottak napján kedves gyermekhangokra lettem figyelmes. A rádióban arról kérdezték őket, voltak-e a szüleikkel a temetőben, mi történik akkor, amikor valaki meghal, illetve amikor a szeretteik közül hal meg valaki, és hogy a családban beszélnek-e az elhunyt rokonról? Meglepett, a gyerekek milyen válaszokat adtak, hogy milyen határozott elképzeléseik vannak például a halálról és a halál utáni létről.

Egy kislány arról mesélt, mennyire szerette a dédijét, és mennyire fájt neki, amikor a dédi meghalt. Az édesanyja magyarázta el neki, miért kell a temetőbe menni, és hogy arra már nem emlékszik pontosan, betegségben vagy öregségben halt-e meg a dédije, de végül is el kellett mennie. A kislány egy felnőtt szavaival és higgadtságával mondta mindezt. Mikor a riporter azt kérdezte: hol van most a dédid?
A kislány gondolkodás nélkül felelte: mindenhol.
– És mit csinál?
– Vigyáz rám.
– Honnan tudod, hogy vigyáz rád?
– Hát mostanában többször is ért baleset, de soha nem lett komoly bajom. Érzem, hogy vigyáz rám Valaki.

Egy másik kislányt arról kérdeztek, mit gondol, hová kerül az ember, miután meghal. Azt felelte: átkerül egy másik Földre, ahol minden ugyanúgy van, mint itt. És azon a másik Földön találkozunk a barátainkkal és rokonainkkal, ha majd egyszer mi is meghalunk.

Voltak, akik a mennyországról meséltek, az egyik kisgyerek pedig újjászületésről beszélt. Szerinte mindenki eltölt vagy két évet a mennyben, aztán keres magának egy új anyukát, és belebújik.

Felfigyeltem rá, hogy a legtöbb gyermek azt mondta, hogy a családban nem beszélnek az elhunytról – legalábbis a gyerekkel, vagy őelőtte nem. Pedig szerintem érdemes és érdekes lenne a szülők számára is, ha hallanák az aprónép figyelemreméltó gondolatait. Az ilyen beszélgetések olyan alkalmak, amikor közelebb kerülhet egymáshoz a felnőtt és a gyermek.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2019.10.31.    21


Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2019.10.29.    44


Gyász

Csonga Melinda

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

2015.11.1.    35


Nagyanyánk sírjánál

Nagy Csivre Katalin

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

2014.11.1.    30


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6

A rovat további cikkei

Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.