Ilyenek vagyunk?
Naponta kapom az ismerőseimtől az elektronikus prezentációkat, bölcsességeket.
Van, hogy elolvasom, de bevallom, gyakran előfordul, hogy nem veszek róla tudomást.
Most kivételt tettem. A betűk vonzani kezdték a figyelmemet. Hogy miért? Lássuk:
Az egyik email témája: Női logika.
„Utazom a busszal haza. A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig, inkább megkérek egy nőt, hogy lyukassza ki nekem a jegyet. De hogy szólítsam meg, „te” vagy „ön”? Az utolsó előtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik. Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki – az én férjem és a szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy. A férjemnek két szeretője van, Kati és Andrea. Kati szabin van éppen.
Én: „Andrea, ki tudnád lyukasztani a jegyemet?”
Andrea: „Ismerjük egymást???”
Majd a másik e-mail: szöveg nélküli, telis tele képekkel. A címe az volt: A nők igen alkalmazkodók. Na, erre kíváncsi voltam. Majd elámultam: ilyenek vagyunk mi nők? Sajnos igen. S hogy mit láttam? Fotókat. Rajta nőket alárendelt szerepben. Úgy látszott, hogy önként és dalolva. Az egyik képen egy pár sétált, a férfi kezében négy doboz söröcske, a nő pedig egy egész láda üveges sört cipelt. S nem látszott rajta, hogy tiltakozna ellene. Egy másik fotón egy fiatal pár sátorozott. A férfi a kerékpárját átölelve aludt a sátor alatt, a balga nő pedig mint egy kutya, előtte heveredett le, mint a házőrző a küszöbön, védve a lakókat. Ezután jött egy csónakázó pár, a lány evezett, úgy, hogy majd beleszakadt, a srác meg szívta magába a nikotint., laza hanyagsággal. Sorolhatnám tovább, mert volt még jó pár meghökkentő kép, de a legmegalázóbb az volt, amikor az ifjú vőlegény, a házasságkötés előtt (vagy után), a násznép között álldogálva, a mellette lévő nő (nem a menyasszony volt!) fenekét markolászta…
Valóban ilyenek vagyunk?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6