Mire visz a kényszer?


Szabó Sylvia  2009.8.15. 20:05

Hónapok óta halogattam „nagy tervemet”: a szobafestést...

A tettre lépés stagnált, de a gondolat egyre csak vezérelt, ami viszont mindig elhessegettem magam: ráérek még!

Történt viszont, hogy találkoztam az egyik barátommal, aki elégedetten számolt be nekem arra, hogy kifestette a lakását: Még hozzá milyen szépen! Egy magyarországi fiatalember volt a festő-mázoló, aki nagyon szép munkát végzett. Nosza, gondoltam, itt az alkalom, hogy tervem valósággá váljon, és az én kis lakásom falai megkapják az annyira óhajtott új színt, csillogást-villogást. Még frissiben elkértem a fiatalember elérhetőségét, és megkértem a barátomat is, említse meg neki, hogy érdeklődöm a munkája iránt.

Hozta a sors, hogy a mester úr még aznap találkozott a barátommal, s este eljött bemutatkozni, és megnézni a kifestendő szobát. Milyen simán mennek a dolgok, ennek biztosan így kellett történnie – suhant át az agyamon.

A húszas éveiben járó, csillogó szemű fiatalemberrel kezet fogtam, majd végigvezettem a lakásomon, egészen a tetőtéri szobáig. Szakértő szemekkel pásztázta végig a kábé tíz négyzetméteres helyiséget, megsimogatta a gipszkarton falakat, majd osztott-szorzott és mosolyogva mondta: „-- Nagyon szívesen elvállalom, háromszázötven fontért, plusz anyaghasználat. Azt hiszem, röpke három nap elég is lesz a munkához. Tudod, az áraim ennél magasabbak, de így, hogy van egy közös barátunk, és te is magyar vagy, így azért más...”

Hm. Az őszinte mondat hallatán csak nyeltem egyet, bólogattam, és a már jól elsajátított angol fa-mosollyal néztem vissza a mester úrra.
– Értem – jegyeztem meg, mert ugye ilyenkor illik mondani valamit. – Átgondolom, alszok rá egyet, és holnap felhívlak a válaszommal – zártam volna le a témát. Ám mester uram halvány kétellyel a hangjában meggyőzően folytatni kezdte a marketing-szövegét: – Ez tényleg nagyon jutányos ár, a jelenlegi árakhoz képest...Blaaa...blaaa...blaaa...
Én pedig bólogattam, mint a nyolcvanas évek divatos bólogató dísz-kutyája. Aztán kiböktem: – Ez drága mulatság.

Ezzel aztán a festő úr eltávozott.

A következő napon átvizsgáltam az egyik közkedvelt barkácsbolt honlapját. Listát készítettem a szobafestéshez szükséges kellékekről, és az árakról, mielőtt még felhívtam volna a mester urat, ahogy ígértem neki. Egy óra netes keresgélés után világossá vált a tényállás, ebből kifolyólag pedig megszületett az általam már előre sejtett döntés: én festem ki a szobát!

Tovább kutattam még szobafestési ötletekért, jó tanácsokért, és találtam is bőven.

Az eredmény: saját magam festettem ki a szobát, mégpedig úgy, hogy tapasztalatokra is szert tettem. Két jó tanácsot osztanék most meg az olvasókkal.

Az első a hengerrel való festéshez kapcsolódik. Hogy ne kelljen a hengert tartó tálcát minden egyes festés után újra meg újra elmosni, húzzunk rá lazán egy műanyag zacskót, és csak ezután öntsük bele a festéket. Miután végeztünk a festéssel, csak lehúzzuk a zacskót a tálcáról, és már jöhet is a következő szín! Vagy elrakhatjuk a szekrénybe, hiszen tiszta maradt.

Mielőtt elmondanám a másik tanácsot, kitérőt teszek a britek lakásdíszítési szokásaira. A szobák, helyiségek falait körberakják padlószegéllyel. Ez a falra erősített, kb. 10-12 centi magas fél centi széles deszka, a neve skirting board. Ez dísz is, és védőelem is egyben, és természetesen nyűg az ember nyakán, amikor szobát fest. Mert óvatosan kell dolgozni, nehogy összekenjük az általában fa színű deszkát a falfestékkel. Erre aztán ki van találva egy speciális ragasztószalag, masking tape névre hallgat. Körberagasztjuk vele a padlószegélyt, a szalag szélét pontosan a falhoz kell illeszteni, mert így alakul ki a steril védelem. Körberagasztottam a villanykapcsolót, az ablakot, a csillár műanyag foglalatát a mennyezeten, és az ajtófélfát is. Mindezek után teljes gőzzel nekifogtam a munkának.

Munkám végeztével alig vártam, hogy az említett szalagot letépjem a helyéről – a végeredmény elbűvölt!

A szobát kifestettem. Szép tiszta lett, és hála a „gazdasági világválságnak”, szert tettem a festés-mázolás sok-sok csínjára. Örömmel nézegettem két kezem munkáját! Igaz, még nem vagyok teljesen profi: itt egy kis folt, ott egy kis folt, az egyenetlen festés miatt, viszont ez az én saját elismerésre méltó eredményem! Gyakorlat teszi a mestert: van még két szobám, és egy jó hosszú folyosóm, amin még gyakorolhatok a jövőben.

A megtakarított pénzből új mobiltelefont vettem, és megérdemelt pihenésként egy újabb válságkezelő szórakozást találtam ki. Végigolvasom az új mobilom használati utasítását, és megtanulom, mi mindent tud a szerkentyű a hívásfogadás és az esemesküldésen kívül...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6