Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
Voltak olyan évek, amikor karácsony után eljöttek hozzánk a budapesti rokonok pár napra, néha együtt szilvesztereztünk. Az volt a szokásuk, hogy minden este vacsora után kimentek sétálni, és majdnem minden alkalommal a mi családunk is velük tartott. Nekem, gyerekként ez újdonság volt, talán azért, mert mi amúgy is folyton gyalogoltunk a lakótelepen, a városban. Hétköznap esténként pedig már örültünk annak, ha nem kellett kimozdulni a lakásból. Ők talán folyton a tömegközlekedési eszközökön, autóval utaztak Budapesten belül, így jól eshetett nekik egy kisváros nyugalma séta közben, a nyolcvanas évek második felében.
Hatéves korunktól egyedül átsétáltunk a város másik végében lévő művészeti alapiskolába hegedűórára. Persze volt olyan, hogy rohantunk, mert késve indultunk el otthonról. Néhány évvel később talán már működött a városi busz, mi mégis gyalogoltunk. Taxit pedig csak filmekben láttunk.
Aztán volt olyan időszak, tizenéves koromban, amikor keresztül-kasul bebicikliztük a várost a hétvégéken, és nagyon élveztük, amikor számunkra ismeretlen utcákat fedeztünk fel. Sokat labdáztunk az iskola focipályáján, szélcsendben tollas labdáztunk, és nem okozott gondot elgyalogolni a közeli falvakba a barátnőkhöz.
Valahogy természetes volt, hogy a hétköznapjaink része a mozgás. Nem jártunk sportolni, mert inkább a művészetek érdekeltek minket, így jól esett gyalogolni suliba, zenesuliba, barátnőhöz. Igaz, nem is rohantunk gyakran, volt idő sétálni, ha időben indultunk el otthonról. Természetes volt az is, hogy nem a szüleink szállítanak autóval a városban, hiszen dolgoztak, és nem ugrottak el értünk a munkahelyükről.
Aztán egyszer reggel, gimnáziumba menet fogalmaztam meg magamban, hogy valami megváltozott: sok autó jön-megy a főutcán. Zavart a zaj, a büdös, a forgalom. A környezetvédő nagybátyámnak ezt elpanaszoltam, és javasolta, hogy járjak mellékutcákban, ahol kisebb a forgalom. Így is tettem. Illetve akkor már előfordult, hogy édesapánkkal egyszerre indultunk el otthonról, ezért elvitt minket autóval a város közepére.
Felnőtt koromra a szülővárosom képe nagyon megváltozott. Rengeteg autó közlekedik az utakon, és forgalmi dugó van a frekventált időpontokban. Nem is tudom, hány taxitársaság működik nálunk, de az biztos, hogy nem három, inkább több. A városi buszközlekedés is kitűnően működik, csak azt nem tudom, hányan használják. Sokan sajnos inkább autóba, taxiba ülnek, minthogy a buszra várjanak.
Húszas éveim vége felé meg tudtam venni az első autómat. Szóval most már egy ideje én is autózok egy olyan kisvárosban, ahol A-ból B-be jutni gyalog (bármilyen irányban) maximum húsz perc. Autózok – elsősorban ősszel és télen. Ugyanis tavasztól, egész nyáron át, az ősz kezdetéig főleg gyalogolok és biciklizem. Ezt az elhatározást nem volt nehéz meghozni és betartani, jól esik a levegőn lenni jövet-menet. Még egy tavaszi záporban is, napsütésben meg pláne.
Persze a körülmények adottak minden ember életében. Vagy van autója, vagy nincs. Vagy van biciklije, vagy nincs. Viszont a döntést, hogy induláskor melyiket veszi elő, befolyásolja nemcsak a közlekedési eszköz megléte, hanem az adott ember gondolkodásmódja is, hogy le tudja, le akarja-e győzni a kényelmességét. Ha ez sikerül, akkor egyszer csak talán addig a gondolatig is eljut, hogy a lábai – kis képzavarral élve – mindig kéznél vannak: gyalogolhat a célja felé, illetve „csak úgy”, mozgás gyanánt is.
Gyalogolni, sétálni még télen is jó, főleg a karácsonyi ünnepek során, amikor nem nehéz pár dekát hízni a jobbnál jobb ünnepi ételek miatt. Az egyik orvosunk nemrég megjegyezte, hogy karácsonykor az már nagy eredmény, ha nem hízik az ember, és megosztotta velünk, hogy az ő családjában gyümölcssalátát esznek desszertként. A másik orvostól az ünnepek előtt pedig azt az okos gondolatot hallottuk, hogy az immunrendszer erőssége a szabad levegőn végzett mozgástól javul.
A lencseleves, a sült hal, a burgonyasaláta, a mákos tészta, a bejgli, a szaloncukor és az ünnepi italok után jó lenne betervezni a sétát. Nem is csak jó lenne, hanem jó is lesz: séta közben rácsodálkozunk az este szépségére, otthon hagyjuk a mosogatást, belekarolunk a szeretteinkbe, jókat beszélgetünk, és meghitté varázsoljuk a karácsonyi, ünnepi vagy egyszerűen csak a hétköznapi sétánkat.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.