Nyári románc

Póda Erzsébet  2023.7.25. 3:02

Avagy az életben semmire sincs garancia.

Az idilli panzióban egymásnak adták a kilincset a vendégek. Az egyik hétre két házaspár (harminc és negyven év közötti barátok), és két kisgyermekes család (huszonéves felnőtt tagokkal) érkezett. A fiatal családok férfitagjai másnap reggel visszautaztak a városba – dolgozniuk kellett, hogy a megfelelő életszínvonalat tudják biztosítani. A két fiatal anyuka magára maradt, két-két óvodáskorú kisgyermekével. Az egyikük egy hosszú hajú, talpraesett, beszédes nő volt, a másik sovány, szemüveges, hallgatag. Az életrevalóbb minden reggel mesét olvasott a gyerekeknek a szomorú, szőke herceg után sóvárgó királykisasszonyról, akiért egy szép napon eljött a herceg fehér lován, és azt kérdezte: hozzám jössz-e feleségül?A kislányok szájtátva hallgatták a mesét, a vidám anyuka pedig jókat kacagott. A szemüveges fiatal nő többnyire szótlanul ült a közös étkező sarokpadján. Tekintetét a földre szegezte, gyerekeihez ritkán szólt, a belépő vendégeknek sem köszönt vissza.

Az egyik házaspár nőtagja meg is sértődött, mikor már harmadszorra sem fogadta a köszönését. Ez már butaság, véleményezte a dolgot a férjének. A férje kioktatta: nem így van ez, majd megmutatom, tud ez a nő köszönni is. Attól kezdve a férfi különleges figyelmet szentelt a fiatal nőnek: hangosan köszönt, tekintetével a szemét keresve. Az étkezés után szép napot kívánt – hangosan, de csak rá nézve. Az ajtónál mindig bevárta és előre engedte. Igazi úriemberként viselkedett, aki tudja, hogy kell bánni a nőkkel. Két nap után a fiatal „hölgyike” már elpirult, mikor a férfi a helyiségbe lépett. A harmadik napon a pirulás mellett valami köszönésfélét is elrebegett, a negyedik napon már a tekintetét is felemelte és a férfiéba kapcsolta… Viszont továbbra sem köszönt sem a feleségeknek, sem a többi vendégnek.


Az öntudatos, tájékozott, negyven felé közelítő feleségek azért már rendelkeznek némi élettapasztalattal, és a megfigyelőképességük is kitűnő. Az említett feleség hamar észrevette a változást, amit persze csak a vak nem látott, viszont a baráti feleség, és a vidámabbik fiatalasszony igen. Így ment ez a kirándulás végéig. A vége felé azért kicsit fokozódott a dolog. A csendes szemüveges fiatalasszony ugyanis már a közös étkezésekkor sem hajtotta le a fejét, hanem irulva-pirulva pislogott a szomszédos asztal felé, hogy az egyetlen igazi úriember tekintetén csügghessen. A feleség dúlt-fúlt, a barátnő vigasztalt, a férj mit sem törődve a kezdődő családi drámával önelégülten konstatálta, még mindig nagy a vonzereje - próbálkozása sikerrel járt: megtanított egy illemtudatlan fiatal nőt köszönni. Naná, hogy a kísérő jelenséget is észrevette…! Legyezte is a hiúságát. Így a kapuzárási pánik küszöbén a hasonló siker nagyot dob a férfiúi önbizalmon.

Eljött az utolsó nap. Megérkeztek a fiatal férjek, akik eddig mentesültek az esti gyerekzsivajtól, kontroll nélkül sörözgethettek, kedvükre hentereghettek a tévé előtt, éjszakába nyúlóan, senkitől sem zavartatva.

A kirándulás utolsó közös vacsoráján a fiatalasszony férje is megjelent tehát. Sovány, bizonytalan, szemüveges férfi – olyan teddide-teddoda típus. A „hölgyike” tekintetét ismét a padlóra szegezte, csak tűzpiros orcái árulkodtak a lelkiállapotáról. A sikeres illemtani oktatást praktizáló sármos negyvenes férj hamar befejezte a vacsorát, a desszertet is az asztalon hagyta. Elment az erdőbe sétálni. Elégedett volt magával: még ennyi év után is képes a hódításra – lám, elég egy kis udvariasság, odafigyelés! Az ő felesége mélyen megbántva érezte magát. Rádöbbent, hogy sem az ápoltság, sem a műveltség, de még a csaknem húsz év hűség sem garancia semmire. El is határozta, ezentúl sokkal, de sokkal önzőbben éli majd az életét.

A fiatalasszony rájött: azon kívül, hogy elhamarkodottan és rosszul választott (hiába, annyit riogatták, hogy ketyeg a biológiai óra), elsiette a gyerekvállalást is. Tétova férje mellett sosem érezte biztonságban magát, és most hevesen vágyakozott a huszonegyedik századi úriember, egy igazi férfi, óvó-védő karjai közé.

A fiatal férj nem vett észre semmit.

Ez a nyár legalább három ember részére tanulságokkal zárult – arra figyelmeztet, ideje átértékelni eddigi életüket. Ezekre a dolgokra azonban évközben is ajánlatos odafigyelni!

Hozzászólások

@

Küldés