Nyári románc
Avagy az életben semmire sincs garancia.
Az idilli panzióban egymásnak adták a kilincset a vendégek. Az egyik hétre két házaspár (harminc és negyven év közötti barátok), és két kisgyermekes család (huszonéves felnőtt tagokkal) érkezett. A fiatal családok férfitagjai másnap reggel visszautaztak a városba – dolgozniuk kellett, hogy a megfelelő életszínvonalat tudják biztosítani. A két fiatal anyuka magára maradt, két-két óvodáskorú kisgyermekével. Az egyikük egy hosszú hajú, talpraesett, beszédes nő volt, a másik sovány, szemüveges, hallgatag. Az életrevalóbb minden reggel mesét olvasott a gyerekeknek a szomorú, szőke herceg után sóvárgó királykisasszonyról, akiért egy szép napon eljött a herceg fehér lován, és azt kérdezte: hozzám jössz-e feleségül?A kislányok szájtátva hallgatták a mesét, a vidám anyuka pedig jókat kacagott. A szemüveges fiatal nő többnyire szótlanul ült a közös étkező sarokpadján. Tekintetét a földre szegezte, gyerekeihez ritkán szólt, a belépő vendégeknek sem köszönt vissza.
Az egyik házaspár nőtagja meg is sértődött, mikor már harmadszorra sem fogadta a köszönését. Ez már butaság, véleményezte a dolgot a férjének. A férje kioktatta: nem így van ez, majd megmutatom, tud ez a nő köszönni is. Attól kezdve a férfi különleges figyelmet szentelt a fiatal nőnek: hangosan köszönt, tekintetével a szemét keresve. Az étkezés után szép napot kívánt – hangosan, de csak rá nézve. Az ajtónál mindig bevárta és előre engedte. Igazi úriemberként viselkedett, aki tudja, hogy kell bánni a nőkkel. Két nap után a fiatal „hölgyike” már elpirult, mikor a férfi a helyiségbe lépett. A harmadik napon a pirulás mellett valami köszönésfélét is elrebegett, a negyedik napon már a tekintetét is felemelte és a férfiéba kapcsolta… Viszont továbbra sem köszönt sem a feleségeknek, sem a többi vendégnek.
Az öntudatos, tájékozott, negyven felé közelítő feleségek azért már rendelkeznek némi élettapasztalattal, és a megfigyelőképességük is kitűnő. Az említett feleség hamar észrevette a változást, amit persze csak a vak nem látott, viszont a baráti feleség, és a vidámabbik fiatalasszony igen. Így ment ez a kirándulás végéig. A vége felé azért kicsit fokozódott a dolog. A csendes szemüveges fiatalasszony ugyanis már a közös étkezésekkor sem hajtotta le a fejét, hanem irulva-pirulva pislogott a szomszédos asztal felé, hogy az egyetlen igazi úriember tekintetén csügghessen. A feleség dúlt-fúlt, a barátnő vigasztalt, a férj mit sem törődve a kezdődő családi drámával önelégülten konstatálta, még mindig nagy a vonzereje - próbálkozása sikerrel járt: megtanított egy illemtudatlan fiatal nőt köszönni. Naná, hogy a kísérő jelenséget is észrevette…! Legyezte is a hiúságát. Így a kapuzárási pánik küszöbén a hasonló siker nagyot dob a férfiúi önbizalmon.
Eljött az utolsó nap. Megérkeztek a fiatal férjek, akik eddig mentesültek az esti gyerekzsivajtól, kontroll nélkül sörözgethettek, kedvükre hentereghettek a tévé előtt, éjszakába nyúlóan, senkitől sem zavartatva.
A kirándulás utolsó közös vacsoráján a fiatalasszony férje is megjelent tehát. Sovány, bizonytalan, szemüveges férfi – olyan teddide-teddoda típus. A „hölgyike” tekintetét ismét a padlóra szegezte, csak tűzpiros orcái árulkodtak a lelkiállapotáról. A sikeres illemtani oktatást praktizáló sármos negyvenes férj hamar befejezte a vacsorát, a desszertet is az asztalon hagyta. Elment az erdőbe sétálni. Elégedett volt magával: még ennyi év után is képes a hódításra – lám, elég egy kis udvariasság, odafigyelés! Az ő felesége mélyen megbántva érezte magát. Rádöbbent, hogy sem az ápoltság, sem a műveltség, de még a csaknem húsz év hűség sem garancia semmire. El is határozta, ezentúl sokkal, de sokkal önzőbben éli majd az életét.
A fiatalasszony rájött: azon kívül, hogy elhamarkodottan és rosszul választott (hiába, annyit riogatták, hogy ketyeg a biológiai óra), elsiette a gyerekvállalást is. Tétova férje mellett sosem érezte biztonságban magát, és most hevesen vágyakozott a huszonegyedik századi úriember, egy igazi férfi, óvó-védő karjai közé.
A fiatal férj nem vett észre semmit.
Ez a nyár legalább három ember részére tanulságokkal zárult – arra figyelmeztet, ideje átértékelni eddigi életüket. Ezekre a dolgokra azonban évközben is ajánlatos odafigyelni!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.