Több, mint időtöltés

Kabók Zita  2011.9.13. 4:17

A hobbi és a szabadidős foglalkozás nemcsak időtöltést jelent...

...hanem az egészségünkre is pozitív hatással van, elménket és testünket is megnyugtatja, vagy épp felfrissíti.

Azok az emberek, akiknek hobbijuk van, sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak és kevésbé hajlamosak a depresszióra. Sőt, sok esetben épp kisegít a mélyponton lévőket a holtpontról.
A hobbi tehát egy nagyon fontos tevékenység. Különös azonban, hogy mi nők nem ezt vesszük komolyan, és minden szabadidőnket a családunkra, a munkára és a mindennapi teendőkre szánjuk.

Mindannyian tehetségesek vagyunk valamiben, és csakis rajtunk múlik, hogy felfedezzük: miben? Minél többet tájékozódunk, olvasunk, művészeteket tanulmányozunk vagy sportolunk, annál nagyobb az esélye, hogy találunk valami kedvünkre valót, vagy éppen egy önmagunkban elrejtett kincset.

A hobbi által nemcsak saját magunknak okozhatunk örömet, hanem a barátainknak, családunknak – vagy akár idegeneknek. Ha megfelelő hobbit választunk, ebbe a környezetünk is bekapcsolódhat, ezáltal akár közelebb kerülhetünk egymáshoz. A gyermekeken keresztül is megtapasztalhatjuk, hogy a hobbi miért is fontos. Ők ösztönösen tudják, mennyire jó érzés valami új, kreatív, hasznos vagy szép dolgot alkotni.

A kedvtelésünkből sok személyre szóló, barátaink számára nagyon értékes ajándék is készülhet – ha például kézimunkázunk, festünk vagy rajzolunk. Néha még spórolhatunk is vele, hiszen az elkészített darabokat árusíthatjuk vagy éppen ellenkezőleg: a saját készítésű/kötésű ruháinkat hordhatjuk pénzt megtakarítva ezzel.

Manapság nagyon sok munkáltató a munkahelyi felvételi interjún rákérdez a jelölt hobbijára, az ugyanis sokat elárul az ember személyiségéről, és a munkához való viszonyáról. Sok ember hobbiból kezd el foglalkozni egy szakmával, tudományággal, ami aztán később akár a munkájává is válhat. Egyik kolléganőm például a borászat nagy imádója és kutatója. A hobbijában annyira sikeres lett, hogy saját céget alapított és hivatalos borkóstolókat rendez. Egy másik kolléganőm a divat nagy hódolója volt, mindig stílusosan öltözködött, és hamar rájött, hogy az irodánk „korlátai közt” nem tudja hosszú távon elképzelni magát. Ma már személyes tanácsadással, tréningekkel foglalkozik, öltözködési órákat tart. Több kollégám imádja a zenét: van, aki saját zenekart alapított vagy csapatban játszik, van, aki csak hétvégi DJ. Többen lettek a hobbijuk által tánctanárok, vagy zumbaoktatók.

Minden embert különlegessé tesz, ha van valami különleges (vagy akár egyszerű) kedvtelése. A különböző hobbikról nagyokat lehet beszélgetni, sokat lehet tanulni a másik embertől, ösztönzést és motivációt szerezni.

Sajnos a mai életvitel elfojthatja a hobbi iránti rajongásunkat, ha nem vigyázunk rá. Sokan vannak, akik elvesztették az igényüket arra, hogy valami mást is csináljanak: lusták és fásultak lettünk, és munka után már képtelennek érezzük magunkat arra, hogy bármit is alkossunk, vagy valami értelmes vagy érdekes dologgal foglalkozzunk. Pedig gyermekkorunkban még rengeteg hobbink volt, hiszen nem volt számítógép, mobiltelefon, ami lekötött volna bennünket – pontosabban elrabolta volna az időnket. Bélyegeket cseréltünk, szalvétát, csokipapírt gyűjtöttünk, ruhákat varrtunk, kötöttünk, hímeztünk. Szerencsére ezek a régi hobbik egyre jobban előtérbe kerülnek és egyre több közösségben, klubban van lehetőségünk űzni őket.

Ha elgondolkodunk, biztosan eszünkbe jut, hogy nekünk is volt olyan hobbink, amit régen nagyon szerettünk, de valami oknál fogva abbahagytunk. Vagy talán van olyan tevékenység, amit mindig is szerettünk volna kipróbálni vagy megtanulni, de sosem mertük.

Talán éppen most jött el az ideje!

Hozzászólások

@

Küldés