A legélhetőbb fesztivál — hetedszer


Angyal Sándor  2014.6.26. 1:39

A Fishing on Orfű magyar könnyűzenei fesztiválra már áprilisban nem lehetett jegyet váltani.

Ilyen még nem volt. A Fishing on Orfű magyar könnyűzenei fesztiválra már áprilisban nem lehetett jegyet váltani. Mind elfogyott. A fesztivál hetedik évadja ennek alapján a legnagyobb népszerűségnek örvendett, és annak ellenére, hogy sokkal nagyobbnak tűnt a tömeg, mint tavaly, vagy azelőtt, még mindig a legélhetőbb zenei fesztivál, ahol megfordultam.

Az pedig, hogy a jegyek idejekorán elfogytak, nem lehet véletlen, ugyanis tavaly év végén a 2010-ben hatalmas búcsúkoncerttel elköszönő Kispál és a borz bejelentette, három nagykoncertet ad, mégpedig a következő három évben a Fishing on Orfű nulladik napján. Így már érthető, mi volt annak az oka, hogy a nulladik „kispálos” napra szinte pillanatok alatt elkelt az összes belépő. Ebből kifolyólag a fesztivál négynapos bérleteinek is hamar lett gazdája.


Szerencsénkre sajtójegyet igényelve abban a helyzetben volt részünk, hogy megkérdezték, melyik napokra szeretnénk bejutni. Természetesen mind a négyre, a nulladik napot is beleértve, hiszen Lovasiék nagy visszatérését kihagyni nem szabad. A tavalyi órákig tartó sorban állást elkerülve még délelőtt kiváltottam a jegyemet, így kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel érkeztem a Pál Utcai Fiúk koncertjére. Igaz, annak is a végére. Lecsóékat a várva várt Lovasi-banda követte, akik nem sokkal fél tíz után csaptak mind a húrok, mind pedig a közönség közé. A zenekar első három albumjáról pengetett dalokra pedig nem csak a fiatalabb, de az idősebb generáció is kíváncsi volt. Ami persze nem is csoda, ugyanis ezek a szerzemények még a rendszerváltás előtti időkből származnak. Az meg ugye nem tegnap volt. De nem csak a zene volt a főszereplő a színpadon, ugyanis Kispál András pantomimes mutatvánnyal szórakoztatta a közönséget, majd megmutatta Lovasinak, hogyan is kell igazi cigánykereket hányni. S nem úgy, hogy sokat iszunk… Ám a zene az fergeteges volt, és jövőre a Kis Pál és a borz pályafutásának középső időszakát elevenítik majd fel, két év múlva pedig már az új dalok hangzanak fel a színpadon. De az még odébb van...

Az első nap inkább a keményebb zenei stílusok jegyében telt, hiszen Brains, Subscribe, Blond Myself vagy az Amerikából érkezett letlive. ennek élő bizonyítéka. Elegendő mennyiségű fröccsel feltankolva igazi élményt nyújtott a nap utolsó koncertje, a Made in Pécs nagyszínpadon éjjel egykor zúzó Alvin és a mókusok. A punk rock fenegyerekei és „feneleánya” semmit sem változtak az elmúlt években. Az egyszerű dallamok és a sokat mondó dalszövegek még mindig sokakat vonzanak a koncertekre. S itt épp úgy, ahogy a Kispál esetében, „nem csak a húszéveseké a világ”.


A pénteki nap egyértelműen legjobban várt zenekara a Quimby volt, ami most mintha Varga Lívius bandája lett volna, nem pedig Kiss Tibié. Kevés pörgős számuk ellenére mégis nagy élmény volt a magyar könnyűzene kedvelőinek. Bár mintha a fiúk kissé fáradtak lettek volna, ami ugyan betudható az aznapi erős napsütésnek, de persze nem tudhatjuk, hogyan telt a fiúk előző estéje, illetve a napja. Persze az előttük játszó Péterfi Bori is hozta a formáját, szűk bőrnadrágja láttán a kőkemény férfiszívek is sorra megdobbantak. Ja, és persze a koncert sem volt utolsó. Szórakoztat a hölgyemény, bár a zenéje nem nekem való. Ismerősökkel összefutva azt a tippet kaptuk, hallgassuk meg a fesztivál legmagasabb pontján elhelyezkedő Borfalu színpadon este nyolctól játszó Little G Weevil előadását. A kíváncsiság pedig nagy úr, nem kevésbé a szomjúság, hiszen a színpad lábánál húzódó borutca is komoly mágnesként hat a kiszáradt szervezetre. Így hát koncertjáró fröccs-csomaggal felvértezve magunkat (1 liter bor és 1 liter szóda) indultunk a színpad felé, ahonnan már hallani lehetett, hogy egy megduzzadt szájú fekete úriember egy szál gitárral szórja a blues-t a közönségre. Közelebb érve vettük csak észre, hogy a színpadon egy gyér hajkoronájú magyar pasi pengeti a húrokat és – hogy, hogy nem – az ő torkából érkezik a hang is. Az élmény hihetetlen és leírhatatlan volt. Az ember pedig azt hinné, ezt már nem lehet felülmúlni.


Pedig lehet ám, hiszen az utolsó nap mindig odacsap. A történetben szerepel Anna és a Barbies, a kicsi Odett, majd egy Óriás, Budapest hangjai, Frenk, Irsai Olivér és még sokan mások. Odett már nem olyan, mint régen. A haja is más, ami szerintem nem éppen előnyös, hiszen emiatt a tavalyi szexi és fiatalos bája elveszni látszik. És már nem üt annyira – mintha fáradna. Az agyonjátszott slágerekre az emberek még fel-felkapják a fejüket, de ennyi. Tavalyi koncertjére többen voltak kíváncsiak és annak ellenére, hogy a közönség karjaiba vetette magát, nem győzött meg, hogy nagyszínpadra való lenne. (Bocs Odett!) Frenk előadása a Borfaluszínpadon is azért volt érdekes, mert közel volt Irsai Olivér, akiből kellő mennyiséget fogyasztva minden élvezhetőbbé válik. Ugyan Frenk élvezhető volt, bár kissé melankolikus. Majd megérkeztek Budapest hangjai, vagyis a Budapest Voices, akik hosszú beállás után végül belevágtak a lecsóba. Az egy dobosból és 12 énekesből álló csoport magyar zenekarok slágereit adta elő, s a koncert elején kételkedők a végére állva tapsoltak. Most múlik pontosan, De szeretnék és hasonló dallamok csendültek fel. Közben a Tisza Nagysátorban már kezdett a Z.U.P. A számomra ismeretlen banda komoly meglepetés volt. Nem csak a buli volt jó, de (mindig is mondtam), egy dekoratív, jó mozgású, és nem utolsó sorban jó hangú énekesnő sokat lendít egy zenekar karrierjén. Ebben az esetben a recept be is vált.

Mint az már megszokott, az utolsó nap legnagyobb durranása a Kiscsillag volt, akinek a koncertjéről nem hiányozhatott a Fishing on Orfű című szám, ami minden évben alap. A buli pedig milyen lett volna, ha nem fergeteges. A végére pedig nem maradt más, mint a Kutya vacsorája. A nagyszínpad közönsége költöző madár módjára átvándorolt a Made in Pécs színpad elé és várta, mikor érkezik Varga Lívius, akinek lábtörése okán a mikrofon mögé fotelt tettek. A mankókkal érkező zenészt a közönség „Sánta kutya” skandálással fogadta, akinek nem is kellett több, s mint a téli időjárás a madarakat, ő a közönséget küldte el melegebb éghajlatra. Aztán persze a dobok közé csapva hozta a formáját és a fesztivál méltó lezárásaként megcsinálta a bulit.

Így számunkra nem maradt hátra más, mint lefoglalni a szállást a következő Fishingre és árgus szemekkel figyelni, mikor kerülnek fel a bérletek, hogy le ne maradjunk akár egy napról is. Mert ismét vétek lenne elszalasztani Lovasiék Kispálos felállását. Hátha jövőre a cigánykerék is tökéletesen megy majd.

A szerző felvételei



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hat dolog, amit soha

Oriskó Renáta

...de soha ne tegyél meg egy férfiért! Igaz, minden nő boldog párkapcsolatban szeretne élni. Mégsem mindegy, mit teszünk meg ennek érdekében.

2017.6.7.    3


Modern társkeresés

Tompa Orsolya

Mára jelentősen megváltoztak a társkeresési szokások. A személyes kapcsolatépítés, ismerkedés helyét sok esetben felváltja az online forma.

2017.4.5.    4


Társkeresés applikációval

Tompa Orsolya

Kis házi felmérésünk a különböző társkereső applikációk világáról, eredményeiről. Sok adat, sok érdekesség!

2017.1.27.    5


Csajos fotózás

Szalay Mona

Sokszor olvasom, vagy hallom a fotózások előtt a következő mondatot: "Pár szép fotót szeretnék magamról, de egyáltalán nem vagyok fotogén."

2017.1.10.    1


Legyen ökokarácsonyunk!

Póda Csenge

Ha van rá módunk, ajándékozzunk kézzel készített termékeket, ezek a legkevesebb hulladékot vonják maguk után, emellett igazán értékesek.

2016.12.14.    14


Karácsony és szilveszter ünneplőben

Az év legsötétebb napjait mindig is összejövetelekkel, egymás közt, fények gyújtásával élték át az emberek.

2016.11.30.    1


Elképzelni a lehetetlent (7)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hetedik részben a tizenkét éves Bőr Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.11.29.    27


Hat alapelv étrendünk megváltoztatására

Póda Csenge

Ha szeretnél tenni valamit a környezetedért, emellett vigyázni az egészségedre is, kezdd az étrended megváltoztatásával!

2016.10.27.    10


A maratoni futás hősnője

Póda Erzsébet

Sok mindent tanulhatunk az egykori, 86 évesen is maratont futó, Joy Johnson történetéből. Elsősorban azt, hogy mindenre képesek vagyunk, ha akarjuk.

2016.10.19.    39


Elképzelni a lehetetlent (6)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hatodik részben a Szőcs Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.10.16.    5


Elképzelni a lehetetlent (5)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. Az ötödik részben a tizenöt éves Aranyos Dáviddal ismerkedhetünk meg.

2016.9.26.    484


A csúcs meghódítása

Kétszeres tüdőtranszplantáció után Magyarország tetején! A 24 éves Lendvai Anna mindent legyőzve meghódította a 8848 méter magas Kékestetőt!

2016.9.6.    13