„Akkor leszünk boldogok, ha megtanulunk szeretni”

Póda Erzsébet  2014.4.22. 19:55

Életének 92. esztendejében április 22-én elhunyt Burián László atya. Rá emlékezünk az alábbi írással.

2002. novemberében, karácsony előtt került sor az alábbi beszélgetésre az akkor nyolcvan esztendős Burián László esperesplébánossal, Ebed község díszpolgárával, több kitüntetés tulajdonosával.
Bár nincs karácsony, mi mégis ezzel a karácsonyi interjúval emlékezünk rá, mert gondolatai örökérvényűek.
Nyugodjon békében!



A karácsony a család, a szeretet ünnepe. A vallás szerint Jézus, a Megváltó születését ünnepeljük. Isten ilyenkor emberközelbe jön, az emberrel azonosul.

Az emberiség számára Jézus eljövetele óriási változást hozott: ugyanazt az Istent hirdette, akiről az ószövetségben írtak, csak más beállítottsággal. Az ószövetség félelmetes Istenről beszélt, és az emberek féltek tőle. Jézus megmutatta a szerető, megbocsátó Istent, új irányt mutatott az emberiségnek. Karácsony az ajándékozás ideje, mert ekkor kapta az emberiség a legnagyobb ajándékot: a szerető Istent. Szükség van rá, hogy felfrissüljünk, és eszünkbe jusson a szeretet, mert szeretet nélkül nem tudunk élni, hiszen ez teszi értékessé az ember életét.

Vajon milyenek voltak a régi idők karácsonyai?

Gyerekoromban a legszebb ünnep volt, és sose hagytuk ki belőle Istent. Édesanyám sokat beszélgetett nekünk, gyerekeknek a karácsonyokról. Annak idején a szülők, nagyszülők az advent időszakában szép meséket, színes történeteket mondtak a gyerekeknek a Betlehemről, a kis Jézusról. Így készítették fel őket a várakozásra, lecsendesülésre. Mindenki örömmel várta az ünnepet. Szegényesebbek, szerényebbek voltak azok a karácsonyok. A legkisebb tárgy, figyelmesség, játék is nagy ajándék volt, meghatotta felnőtt, gyermek szívét egyaránt. Bár akkoriban a nagy vágyak is kicsik voltak, talán éppen ezért okozott határtalan boldogságot, ha teljesültek. A drága ajándékok nem voltak szokásban még a gazdagabb családoknál sem. Nem is ez volt a lényeg. A készülődésnek, várakozásnak, a karácsonynak mégis különleges varázsa volt, mert együtt volt a család. Mindenki együtt várta a kis Jézus érkezését, aki szeret minket, aki szeretettel érkezik el hozzánk, szeretetet hoz, hogy jobb legyen a világ.

A múlt rendszerben, hogy a hitet eltöröljék, kitalálták, hogy ez a nap a szeretet és béke ünnepe.

Azt hitték, így ki tudják zárni az isteni lényeget a karácsonyból. Kreáltak egy „szeretet és béke ünnepét”. De hiába próbálták a karácsonyt kiirtani a köztudatból. Tudtukon kívül igazat állítottak, mert a karácsony valóban a béke és a szeretet ünnepe. Hiszen a bibliában is azt olvashatjuk, hogy Isten elküldte a fiát, a megváltót, mert szerette az embereket. S valóban a béke ünnepe is, mert a Messiás azért jött közénk, hogy kibékítse istent és az embert.

A mai karácsony mennyivel másabb?

Manapság az emberekben nagy az értékzavar. Sokan érzéketlenek, közömbösek, sok ember gerinctelen és jellemtelen. A karácsony ünnepéhez sem úgy viszonyulnak, mint ahogyan kellene. Olyan kellemetlen tapasztalatra is szert tettem, hogy a hívők közt néhány helyen már egy héttel a karácsony előtt meggyújtották a fán az égőket, a gyerekek megkapták az ajándékokat. Ez nagy hiba: mert mindennek, az ünnepnek is megvan a maga ideje, s ünneplési módja. Ha ezt nem tartjuk be, elrontjuk az ünnep hangulatát, varázsát. A boldogságot nem a nagy pénz, a drága ajándék okozza. Jegyezzük meg: csak akkor leszünk boldogok, ha megtanulunk szeretetet adni!

Mit tehet az ember, hogy valóban ünnepként élje meg a karácsonyt?

A mai korra jellemző, hogy a külsőségek, az üzleti fogások karácsonyát éljük. Ezt a folyamatot nem lehet megtiltani, de értelmessé kéne tenni. Ne csak üres csillogás legyen az ünnep! Az embereket rá kéne vezetni, hogy a karácsony nemcsak a vásárlásról szól, hanem a figyelmességről is, hogy ez nemcsak üzlet, ajándékozás, hanem valami több. Igaz, ilyenkor a templomot is szebben feldíszítjük, a szentmise is ünnepélyesebb, de nem a külsőségek a legfontosabbak. Adventben és karácsony táján újra és újra rá kellene döbbennünk, hogy hivatásunk, küldetésünk van a földön. Nemcsak papoknak, újságíróknak, édesanyáknak, szülőknek, hanem mindenkinek. Újra és újra fel kellene hívni a gyerekek figyelmét az ünnep értékére, rámutatni, milyen fontos az egymás közti béke. Újra és újra beszélni kell a szeretetről, kimutatni gyermekeinknek milyen a szeretet, a kedveskedés -- mindig kell, hogy legyen időnk erre. Jézus azt mondta: amit akartok, hogy nektek tegyenek, azt előbb ti tegyétek meg. Nekünk hívőknek kell kezdeményeznünk, példát mutatnunk. A hívő ember tudja, hogy a szeretetet Istentől kapjuk. De nemcsak a vallásos emberek, hanem mindenki érezze át a karácsony üzenetét: az emberiségnek újra és újra meg kell újulnia, fel kell töltődnie szeretettel.

Hozzászólások

@

Küldés