Az Auschwitz-Birkenau Koncentrációs Tábor

Lelkes Edmund  2011.9.5. 4:00

A legnagyobb német megsemmisítő tábor neve...

Augusztus elején pár napos kiránduláson jártam Lengyelországban. Az úti cél Krakkó és a Krakkóhoz közeli Auschwitz volt. Megnéztem a Tábort, amely a világ számára a terror, a genocídum és a holokauszt szimbólumává vált. Mondhatnám, hogy no comment, és beszéljenek a képek, de pár „érdekesség'” megmaradt bennem az auschwitzi haláltáborból, amit szeretnék megosztani másokkal is.

Az Auschwitz-Birkenau Koncentrációs Tábor a legnagyobb német megsemmisítő tábor neve, amely három fő részből állt: Auschwitz I. – az eredeti koncentrációs tábor, amely az adminisztratív központ szerepét töltötte be az egész komplexum számára. Auschwitz II. (Birkenau) – amely megsemmisítő tábor volt, valamint Auschwitz III. (Monowice) – amely munkatáborként szolgált.

Az Auschwitz I. tábort először a lengyel értelmiségiek és az ellenállási mozgalom tagjainak internálására, valamint szovjet hadifoglyok őrzésére használták. Ez az a tábor melynek bejárati kapuja felett az „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) cinikus felirat díszelgett. Bár semmilyen munka, amit a foglyoknak végezniük kellett, nem tette őket szabaddá, a tisztek olyan reményt keltettek bennük, mintha valami eredménye volna a többletmunkának. A tábor foglyai napközben elhagyták a tábort építő- vagy mezőgazdasági munka végzése céljából, zenekari kísérettel kellett áthaladniuk a kapun. A foglyok napi 12-14 órát dolgoztak a német hadiipar számára; sokan belehaltak az éhségbe, az őrök kegyetlenkedéseibe vagy az embertelen körülményekbe. A komplexum területén voltak olyan blokkok amelyek „speciális“ funkciókat töltöttek be.

A 11. blokk volt a „börtön a börtönben”. Az ide került foglyoknak napokat kellett eltöltenie olyan szűk cellában, ahol még leülni sem lehetett. 1941 szeptemberében az SS itt mérgesgáz-kísérletekbe kezdett cianiddal. A szert, mely a halálos cianidgázt fejlesztette, Zyklon–B márkanév alatt forgalmazták, és eredetileg rovarölőszerként tetűirtásra használták. A kísérletet sikeresnek nyilvánították, egy bunkert átalakítottak gázkamrává és krematóriummá és Birkenauban is alkalmazták.

A 10. blokkban Josef Mengele és több hozzá hasonló „orvos“ kísérleteket folytatott zsidó asszonyokon, gyerekeken illetve ikreken. Azokat a foglyokat, akik a tábor kórházában nem gyógyultak meg, fenolinjekciókkal ölték meg.

A táborban eltöltött idő átlagosan nem volt több 3 hónapnál. A foglyokat szó szerint nem emberszámba, hanem csak a darabszámba vették. Munka előtt és a táborba érkezéskor megszámolták őket. A foglyok karjaikban hozták vissza a napközben elhunyt társaikat, hogy meglegyen a reggeli darabszám.

Auschwitz II. (Birkenau) az a tábor, melyet sok ember egyszerűen „Auschwitz”-nak hív. Ez volt az a hely, ahol több százezer embert tartottak fogva és több mint egymillió embert, többségben zsidókat, öltek meg. A foglyokat egész Európából vasúton szállították ide. Naponta több szerelvény érkezett Auschwitzba. A táborba érkezőket a tábor orvosai három csoportra osztották. A 14 év illetve 150 cm alatti gyerekeket, öregeket vagy gyenge fizikummal rendelkező felnőtteket egyenesen a gázkamrába irányították. Birkenauban 4 gázkamra és krematórium működött, ahol naponta több mint 20 000 embert tudtak elgázosítani. A foglyok másik részét rabszolgamunkára használták gyárakban. Ezek az emberek lóistállónak tervezett faabrakokban voltak elszállásolva, embertelen körülmények között. A harmadik csoport, főleg ikrek, törpék, orvosi kísérletek címén a Josef Mengele kezei közé kerültek, őket más néven a „halál angyalainak” is hívtak.

A táborok személyzetét részben foglyok alkották. Amikor a gáz az utolsó emberrel is végzett, a Sonderkommando – a gázkamrában és a táborban megöltek holttesteit elégető, főleg zsidókból álló munkacsapat tagjai – a holttesteket vagy tömegsírokba, vagy a krematóriumba vitték. A Sonderkommando tagjait teljesen elkülönítették a tábor többi lakójától és kéthavonta elgázosították őket. A tábor fennállása alatt nyolcezernél több SS tag és felügyelőnő dolgozott itt.

A meggyilkolt áldozatok pontos száma a mai napig nem ismert. A legújabb becslések alapján az áldozatok száma 1,1-1,6 millió. Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, hogy az Auschwitzban elpusztított zsidók 40 százalékát Magyarországról deportálták...

Félelmetes volt a himmleri (Himmler volt a koncentrációs táborok felügyelője) gépezet tökéletes működése. Minden előre meg volt tervezve. A legapróbb részletekre is odafigyeltek, mint például a táborokról szóló hamis propaganda, az emberek szállítása, a vagyontárgyak szelekciója illetve újrahasznosítása. A népirtáson kívül az akkori zsidóság vagyonát is begyűjtötték, és Németországban újra szétosztották. A készpénz illetve vagyontárgyak a hitleri Németország államkincstárát gazdagították. A személyes tárgyakat – a fogkefétől egészen a fazekakig – szelektálták, és vagonszámra küldték Németországba. A foglyok levágott haját is újrahasznosították: textil készült belőle a hadiipar számára. Az embereket pedig halálra dolgoztatták.

Megrázó, megrendítő egyben lesújtó élmény volt mindazokat a dolgokat ilyen közelről megismerni, amelyekkel addig csak filmekben és a történelemkönyvekben találkozhattam. A táborban látottak illetve hallottak alapján értettem meg igazán, mit is jelentenek pontosan a holocaust, (holokauszton görög szó, jelentése „teljesen elégő áldozat”) a genocídum (népirtás) illetve az extermináció (kiirtás) fogalmak...

Az Auschwitz Múzeumban olvastam egy idézetet: „Aki nem ismeri a múltat, hajlandó azt megismételni". Ez nagyon igaz! Ezeknek a táboroknak a megmaradt emlékeinek figyelmeztetésül kell szolgálniuk az utókor számára, hogy ilyen vagy ehhez hasonló borzalmas dolgok, események semmiképpen se történhessenek meg újra!

A szerző felvételei

Hozzászólások

@

Küldés