Egy pasivadász Londonban

Brunner Mónika  2008.11.9. 16:44

Gabriella: „Magyar férfival már soha többé nem kezdenék!”

Gabriella két éve érkezett a magyar fővárosból Londonba, hogy felejtsen. Csinos lány, akire azonnal lecsaptak az angol fővárosban élő férfiak, akik akár utcán, akár a metróállomáson sem félénkek, hogy bármelyik nekik tetsző nőt leszólítsák.

„– Nem hittem volna, hogy ilyen sok tapasztalatot szerzek a londoni férfiakról. Pedig az a helyzet, hogy ha akarnám, se tudnám elkerülni őket” – mesélte a netBarátnőnek Gabriella (24), aki – mint oly sok honfitársa – pincérnőként dolgozik Londonban.
„– Egyedül jöttem ki, szerencsét próbálni, és elfelejteni az elmúlt kapcsolatomat. A barátommal nagy szerelemben éltünk, de aztán megcsalt, én szakítottam, és néhány héten belül már itt is voltam. Akkoriban arra gondoltam, hogy magyar férfival soha többet nem kezdek, itt majd más lesz az élet, és igenis meg fogom találni a páromat. Otthon a bankszakmában dolgoztam, de nem beszéltem olyan jól angolul, hogy ezen a területen el tudjak helyezkedni. Maradt a pincérnői munka, amit nem nagyon szeretek, de elég jól meg tudok belőle élni.”

Gabriella pedig, ahogy talpra állt anyagilag, belevetette magát a nagybetűs életbe:
„– Azután a fájdalmas időszak után jól esett, hogy bókolnak nekem, hogy a férfiak a tudomásomra hozzák, hogy tetszem nekik. Úgy gondoltam, hogy a jó lehetőségeket kihasználom.”

Lehetőségek pedig bőven akadtak. Az itteni férfiakban ugyanis buzog az ismerkedési vágy, egyszóval, egyáltalán nem félénkek, ha megtetszik nekik egy nő.
„– Eleinte furcsa volt. Sétáltam az utcán, és az egyik autóból odakiáltott nekem egy fiatal srác – ráadásul jóképű –, hogy ha igent mondok, most rögtön megáll, és meghív egy kávéra. A metrón egy angol fiú azzal a dumával szólított le: „Tudod, hogy te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam?” A kávézóban, sorban állás közben egy talán pakisztáni származású férfi hozta nekem a sütijét, hogy kóstoljam meg, ez a kedvence, valamint szeretne meghívni egy italra. Nem tartom magam világszépének, nem vagyok egy modellalkat, nem erről van szó: a barátnőim ugyanilyen tapasztalatokról számoltak be. A Londonban élő férfiak – legyenek bármilyen származásúak –, ha meg akarnak szerezni egy nőt, akkor megszerzik.”

Gabriellának három olyan kapcsolata volt eddig Londonban, amelyet sosem felejt el: egy szlovák, egy albán, aztán pedig egy pakisztáni férfival.
„– A szlovák sráccal szinte szokásos módon kezdődött a kapcsolatunk: meghívott egy italra, én pedig elfogadtam. Ismerek számos szlovák származású férfit, és az a tapasztalatom, mintha egy kicsit bizonytalanok lennének, mintha egyedül éreznék itt magukat. A barátom túlságosan udvarias volt a kapcsolatunk kezdetén, óvatosan, szinte tapogatózva kérdezte meg, hogy lehet-e köztünk valami, aztán később is inkább én hordtam a nadrágot. Nem bírtam elviselni, vége is lett. Az albán férfiak teljesen mások. Ők azonnal a lényegre térnek, és ígérgetnek, ígérgetnek, de olyannyira, hogy a nő úgy érzi, akár a csillagokat is lehoznák a kedvéért az égről. Nyomulósak, próbálkoznak, és néhány hónap után eldöntik, hogy kell-e nekik a nő vagy sem. Pontosabban, hogy mire kell… Én azért vetettem véget az albán kapcsolatomnak, mert értésemre adta, hogy hiába vált el, én akkor is csak szeretői státuszban lehetek. Amikor pedig azt mondta, hogy a lakásába nem tehetem be a lábam, mert oda csak az elvált(!) felesége jöhet, akkor azonnal szakítottam. A féltékenységét, az állandó számonkérését még elviseltem, de ezt már nem tudtam. A legutóbbi kapcsolatom egy pakisztáni fiúval volt. Nagyon édes volt, udvarias, előzékeny, szeretett engem, de nem tudott dönteni köztem és a barátnője között. Igen, volt barátnője, de nekem annyira tetszett, hogy nem érdekelt. Az elején. Végül nem bírtam a sok titkolózást meg, hogy nincs mindig velem, és elhagytam. Most újra egyedül élek, de jó így. Keresem az igazit, remélem, ő is keres engem, és egyszer majd egymásra találunk...”

Hozzászólások

@

Küldés