Elképzelni a lehetetlent (3)

Zana Anita  2016.7.4. 0:25

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A harmadik részben a tizennyolc éves Mayer Barbarával ismerkedhetünk meg.

Mayer Barbara idén lesz tizennyolc éves, de már rutinos versenyzőnek számít a speciális olimpikonok között. Többször is részt vett már a Téli (rövidpályás gyorskorcsolya) és Nyári Világjátékokon (görkorcsolya). Most a 2017-es Speciális Olimpia Téli Világjátékaira készül gőzerővel.


Babó, a bajnokok bajnoka

Babó, ahogy édesanya hívja, Vecsésen él családjával, csodaszép környezetben. Érmeivel és a különböző elismerésekkel tele van a szobája. Barbira mindenki büszke lehet.
– Nagyon szeretek versenyezni, az ötszáz méteres táv a kedvencem, és persze a győzelem hajt előre. A nagy versenyekkel járó hosszú utakat viszont nehezen viselem – mondta Mayer Barbara.

Az édesanya, Éva elmesélte, hogy Babónak van egy vele egyidős unkatestvére, akivel együtt töltötték a gyerekkorukat, együtt nőttek fel, így már korán észrevette, hogy lánya visszahúzódóbb, és nem annyira barátkozó, mint unkatestvére. Nehezen tanult meg beszélni is. Ezért több szakemberhez is elvitte és elkezdték a fejlesztést. Barbiról kiderült, hogy autista.

A SOFI Iskolában nagyon sokat köszönhettek Barbi egykori osztályfőnökének, Csík Árpádné Marának, aki rengeteget küzdött azért, hogy Barbarából kihozza a maximumot. Ő tanította meg írni és olvasni, fejlesztette nap, mint nap.

Egyébként nemrégiben hatalmas elismerésben részesült az Életjel Alapítvány elnöke, Csík Mara. A XVIII. kerületi önkormányzat a fogyatékossággal élő diákok tehetséggondozásáért a „Művelődésért díjat” adományozta a kiváló gyógypedagógusnak.

Mara így mesélt egykori tanítványáról, Mayer Barbaráról:

– Barbi nem volt barátkozós, nem szaladt oda a gyerekekhez, nem is szeretett velük játszani. Legtöbbször egyedül volt, a kezébe vett valami apróságot, és azzal órákig elbabrált. Ha valaki közeledni akart hozzá, azt durván elzavarta, de nem szóban, mert beszélni egészen hétéves koráig nem tudott. Hogy mégis megtanult beszélni, az maga a csoda – kezdte a kiváló gyógypedagógus. – Elérkezett az idő, hogy iskolába kerüljön. A SOFI-ban indult első osztály, így ő is az elsősök számát gyarapította. Nem volt könnyű az első év. Barbi mindenkinek nekiment, aki véletlenül hozzáért, vagy csak csúnyán nézett rá. Legjobban azért haragudott, ha valaki elvette vagy megfogta a holmiját. De az osztálytársai hamar megtanulták Barbi szokásait, és egy év alatt béke lett a közösségben. És megtörtént a csoda is. Elkezdte tanulni a betűket, szépen sorjában, ahogy kell. Nemcsak betűket, hanem szótagokat is megismertek a gyermekek, és hamar rájöttek, hogy a szótagokból okos szavak kerekednek. Nagy ámulattal nézte mindezt a sok érdekességet Barbi is, és ő is elkezdte a szótagokat ismételni. Szótagok, szavak, egyszer csak azt vettük észre, hogy Barbi beszél. Amikor az anyukája meghallotta, csak sírt, sírt a boldogságtól – emlékezett a tanárnő.


– Az elején még nem volt sok kedve a versenyzéshez, de a műjégpályán minden télen rendszeresen részt vett a Miklósné Malek Erzsébet vezette edzéseken. Kiderült, hogy Barbi rendkívül ügyes kislány. Nagyon hamar megtanult korcsolyázni, és a sikeren felbuzdulva Erzsébet (edző és gyógypedagógus) a görkorcsolyával is megismertette. Barbi nem hagyta magát, ebben a sportágban is jeleskedett. Addig-addig járt edzésre, míg elindulhatott a versenyekre is. A verseny nagy próbatétel volt számára. Nem tudta elviselni, ha mások győztek, ő pedig nem. Sírt-rítt, alig lehetett megvigasztalni. Ezért aztán hajtotta magát, hogy ő legyen a legeslegelső. Még a második helyet sem tudta elfogadni – idézte fel a kezdeteket a büszke tanárnő.

Miklósné Malek Erzsébet is csak szuperlatívuszokban beszélt Barbiról.

– A speciális olimpikonok között kiemelkedő nemcsak a hazai, de a nemzetközi mezőnyt is figyelembe véve is. Rendkívül szép technikával korcsolyázik. Egy szuper versenyző – mondta az edzőnő.
Korábban a vereséget nehezen viselte Barbi, de már ezt is megtanulta kezelni, és ettől még jobbá vált – tette még hozzá.

Éva, az anyuka elmondta, hogy egyszer már sikerült elkísérniük Barbit egy világversenyre. Athénban, az SO Nyári Világjátékokon rengeteg élménnyel gazdagodott az egész család, és ha minden jól megy, akkor a jövő évi SO Téli Világjátékokra is elmennek majd, hogy a verseny helyszínén tudjanak szurkolni Babónak.

Mayer Barbara egyébként a mindennapokban egyedül közlekedik Vecsés és Budapest között, ősztől egy szakiskolában tanul tovább, a versenyzést pedig szeretné addig folytatni, ameddig csak lehet. Ebben támogatja édesanyja, testvére és nevelőapukája is.

Fotó: Valczer Hajni

1.Nyitókép: Mayer Barbara (sisak nélkül) és barátnője
2.Barbara az édesanyjával
3.Barbara az édesanyjával és a kishúgával
5.Mayer Barbara

Hozzászólások

@

Küldés