Jót tenni jó!

Mészáros Angelika  2010.1.14. 14:47

Erre szólít fel mindenkit Böjte Csaba ferences szerzetes. Számomra még mindig hihetetlen, hogy sokan nem hallottak róla, vagy csak keveset.

Most már, látva a munkájának gyümölcsét, azt sem bánnám, ha a csapból is ő folyna. Jó lenne, ha sokan követnék őt, mert akkor biztos lennék abban, hogy jó úton jár a világ.

Déva nemcsak történelmi múltja miatt nevezetes – Csaba testvér személye és az általa létrehozott Szent Ferenc Alapítvány végett is számos ország felfigyelt rá. Munkatársaival összesen 2000 gyermeknek nyújtanak biztos menedéket hazájukban, és határon túli településeken – 205-en közülük Déván élnek.

Családommal nyáron ismerkedhettünk meg a dévai élettel, pár gyerekkel. Tavaly szilveszterre pedig visszatértünk. Jól esett, hogy sokan emlékeztek ránk, még a hatéves Klaudia is. Esős este értünk a városba, előző nap megbeszéltük, hogy 30-án jövünk. Előbb szerettünk volna érkezni, de így is nagy örömmel fogadtak bennünket. Már a konyhában várakozott Ildikó nevelőnő és Antónia óvó néni, de a gyerekek is felsikoltottak, amikor megláttak bennünket az ajtóban. Mi meg mindjárt kerestük a kolozsvári egyetemistáinkat, Tündét és Giuliát. Tünde hamarosan előkerült, Giulia meg késő este érkezett vonattal Gyergyóból, a nagynénijétől. A kis Klaudia is az ölünkbe ült pár perc alatt, és Kristóf fiam jó pajtása lett a három nap alatt. Az elszállásolás után éjszakába nyúlóan beszélgettünk az ismerősökkel és a barátokkal, hogy mi történt az alapítványnál nyár óta.

Másnap, Szilveszter napján reggel a gyerekek már lázasan készülődtek az esti bulira. Sürögtek-forogtak, barátokat vártak egy másik alapítványi házból. Ildikó – aki tíz leánygyermek nevelője –, a házigazdánk, is nagy izgalomban volt, mert ő szervezte az esti táncmulatságot. Hozzá kell tennem, nagyon szépen és ötletesen. A gyerekek és felnőttek segítségével ebéd után ünnepi díszbe öltöztettük az éttermet. A díszítést követően gyorsan zajlottak az események. A házban minden gyermek igyekezett kiválasztani estére a legszebb ünneplő ruháját, a lányok csinosították magukat. Mivel tízen vannak egy-egy családban, felváltva mentek fürödni. Aki megfürdött, az segített a piciknek is kiválasztani a szép ruhát, megkeresni a katicás hajcsatot. Mire elérkezett az esti hálaadó szentmise, mindenki elkészült.

A szentmisét követően elkezdődött az ünnepi vacsora és a hajnalig tartó tánc. Ropták kicsik és nagyok. Közben a nagyobb fiúk break-táncukkal nyűgözték le a többieket. Körülbelül tizenegy óra körül Csaba testvér megjelent az ajtóban, megnézni, hogy mulatnak a védencei. Mint a mágnes vonzása – mindenki hozzáfutott, ölelte, szorította a kezét. A kisfiam is, mikor meglátta, pedig messze ültünk az ajtótól, fel sem ocsúdtam már húzott engem is, és ott álltunk Csaba atya előtt. Láttam a kisfiamon, hogy hirtelen megilletődött, így szóltam neki, hogy: nyugodtan öleld te is át!

A mulatságot éjfél előtt pár perccel megszakítottuk. Csaba testvérrel együtt átmentünk a templomba, hogy mindenért hálát adjunk a jó Istennek, és kérjük, vigyázzon ránk az új esztendőben is. Kiemelnék pár gondolatot az atya elmélkedéséből: „…Alázattal és szeretettel arra kérlek, áldd meg nagy családunkat, a Szent Ferenc Alapítvány apraját, nagyját, felnőtteket, azokat is, akik …más helyeken köszöntik az újesztendőt. Imádkozzunk támogatóinkért, akik szeretettel, jósággal összeadták mindazt, amire szükségünk van: ruhát, cipőt, meleget lakásainkba… Áldd meg az újesztendőben is őket!”

Így imádkozva, énekelve átértünk az óesztendőből az újba, egymásnak boldogabb és szebb évet kívánva. A kicsi gyermekek elsőként Csaba testvérhez rohantak, hogy az ő ölelését és áldását kapják. Kint zuhogott az eső, de azért a tűzijáték egy kis ideig kint tartott bennünket. Bent már újabb terülj, terülj, asztalka várt, s folytatódott a mulatság. Bizony, akik szolgálatot teljesítettek, hajnalig dolgoztak, és nem volt csoda, hogy a déli újévi szentmise után is még mindenki jó reggelt kívánt.

Délután elmentünk sétálni, bejárni azokat a helyeket, ahol nyáron jártunk. Déva is ünnepi díszbe öltözött: a város főterén szép betlehemet állítottak fel. Kihasználva, az utolsó estét még a karácsonyfa világításában, összegyűltünk, vidáman töltve az estét, nagyokat kacagtunk. Az ajtóban összefutottunk Csaba testvérrel a vacsora után, s fiam kihasználva az alkalmat, megint átölelte, én meg arra kértem, hogy adjon időpontot másnapra, mivel hazautazunk, s szerettem volna pár szó erejéig beszélgetni vele.

Így másnap reggeli után Böjte atya beszélgetett velünk újévi terveiről. Nagy szeretettel meghívott bennünket nyárra, hogy most már látogassunk el más alapítványi házukba is. Sok ház festői környezetben található, melyeket látni kell.

Megköszönve a szép ajándékokat – a most megjelent Tiszta hangok című hanghordozóval legkisebb fiamnak kedveskedett, melyen a dévai gyerekek énekelnek ismert gyerekdalokat –, könyveket, elköszöntük, és megígértük, hogy visszatérünk. Még ki sem léptünk az ajtón, kisfiam már kérdezte: mikor találkozunk Böjte atyával? Talán a hazafelé út most rövidebbnek tűnt Kristóf kevesebbet nyaggatott, mert olvasta Csaba testvér gondolatait a Merjünk hinni és szeretni című könyvéből. Bár még nem tud rendesen olvasni, de két oldalacskát azért lassan kisilabizált, és mindegyik mondatnál felkiáltott: ugye milyen szép!

Nagyon hamar eltelt a négy nap, de újra gazdagon tértünk haza. Böjte atya gyerekei ismét erőt adtak az elkövetkező év nehéz napjaihoz. Ha valaki többet szeretne tudni Böjte Csaba testvérről, vagy az alapítványról, tevékenységükről, tekintse meg a www.devaigyerekek.hu, www.magnificat.ro oldalakat.

Csaba testvér könyveinek megvásárlásával szintén az alapítvány segítségével nevelt gyermekeket támogatják!

Felső kép: A dévai gyerekek az éjszakai elmélkedésen
Középső kép: Böjte Csaba atya és a szerző kisfia, Kristóf
Alsó kép, balról jobbra: A szerző, Böjte Csaba édesanyja, Csaba atya, és a szerző kisfia

Mészáros Angelika fotói

Hozzászólások

@

Küldés