Éljen a FOO2014!
Az idei Fishing on Orfű fesztivál nulladik napját a Kispál és a Borz zenéi uralták. És jött a folytatás!
Már mindenki javában hallgatta a kispálos dallamokat, amikor a sajtójegyért sorban állók csak a pénztárnál élvezhették a koncertet. Úgy tűnik, idén minden második ember VIP, vagyis rendkívül fontos ember volt. Két és fél óra sorban állás után — miközben a rég illuminálttá vált barátaim fröccsöt hoztak nekem — végül mégis sikerült bejutni a fesztiválra.
A három és fél órás Kispál-tribute-ot a Csík zenekar hangolta be, majd ismert magyar zenészek, énekesek elevenítették fel a két éve „nyugdíjba vonult” kultikus zenekar dalait. A házigazdák Lévai Balázs és Varga Líviusz voltak. De természetesen az ember nem csak azért megy fesztiválra, hogy a koncerteket lássa, hallgassa: az emberek is érdeklik. Így találkozhat például határon túli fesztiválozókkal, válogatott hokijátékosokkal, dunai matrózokkal, Szergejekkel, akik magyarul beszélnek, de ha kell, oroszul is tudnak, vagy éppen olyanokkal, akik félig horvátok, ám a nyelvet nem tanulták meg teljesen. Szóval az emberi kapcsolatok is fontosak, sőt, néha fontosabbak, mint maga a fesztivál. Természetesen a zene összeköt...
Második napon, vagyis a nulladik után az elsőn, úgy döntöttünk, hogy mielőtt magunkévá tennénk a magyar zenei paletta néhány kiválóságát — mármint a fülünkkel —, megnézzük a szomszéd falu sörfőzdéjét. Így többedmagunkkal a magyarhertelendi Kapucinus sörfőzdébe buszoztunk, hogy megkóstoljuk, mit kínálnak ott nekünk. A világos és a barna sör egyszerűen eszméletlen volt, tudnám inni minden nap, viszont a világos bodzásat és a barna meggyeset inkább meghagyom a csajoknak. Nekem nem kell.
Az esti zenei egyveleget a PASO indította a nagyszínpadon, majd Péterfy Bori következett, aki még a közönséget is lefektette, de szó szerint. Utánuk pedig a Punnany Massif zúzott. Ám nem csak a nagyszínpadon zajlott az élet, hiszen még négy különböző helyszínen lehetett belekóstolni a nagyrészt magyar zenekarok előadásába. Mi megnéztük az Alvin és a Mókusokat is, akik régi zenekar lévén rutinos fellépőnek számítanak, majd úgy gondoltuk, hogy az Anna and the Barbies is érdekesnek ígérkezik, ám a sátor láttán, hogy az emberek szinte folynak ki alóla, elment a kedvünk a koncertélménytől. Mert ugye így már nem lenne élmény, inkább tömegnyomor. Természetesen beszélgetésekből ezen a napon sem volt hiány.
A harmadik napon kissé erőtlenebbül, de annál nagyobb lendülettel próbáltuk belevetni magunkat a forgatagba, s bár lassan sikerült, de a fél tízkor kezdődő Quimbyre kiértünk a kempingbe. Már javában dübörgött a buli, s nem is csoda, hogy nem sokkal később a kapura kikerült a „Megtelt” tábla. A fesztivál pénteki napja elérte a maximumot. Ennyi ember és kész, több nem jöhet be, mondták a kedves biztonsági emberek. S talán ennyien még nem is tolongtak a Fishingen.
A negyedik, sajnos zárónapon összeszedtük minden energiánkat, hogy belevessük magunkat a fesztiválba, ám mint később kiderült, ez sem volt elég. Életkorunk és lestrapáltságunk győzött a zene felett. Meg persze a napokban összeszedett bogárcsípés sem fokozta a hangulatot, amitől a kétszeresére dagadt a lábam. De elhatároztuk, hogy megnézzük, mit is produkál a Kiscsillag, amely mindig az utolsó napon és főműsoridőben lép a színpadra. Aztán kiderült, hogy nem volt jó várni rá, mert valahogy idén nem úgy szólt, ahogy vártuk volna. Így inkább Odettet választottuk — és most bocsánat Lovasitól —, aki sokkal jobban néz ki, mint a Kiscsillag énekese. De ezen a koncerten is jobb volt a látvány, mint a hangzás. Majd ténferegtünk még néhány kört a forgatagban, majd mikor nem tudtunk magunkkal mihez kezdeni és négyen négy tölcsére pakolt csokis fánkkal a tömeg közepén állva eldöntöttük, hazamegyünk. Nekem is jó volt, hogy legalább feltehettem a lábam és nem kellett mozdítanom egészen reggelig.
S akkor elérkezett a vasárnap, amikor haza kellett indulni. Voltak ezen a fesztiválon negatív élményeink is, de mindezek eltörpülnek a rengeteg pozitív hatás mellett, amelyekkel találkoztunk. Elfeledkezünk róluk, hiszen a végeredmény ismét egy nagy élmény lett, ugyanis részt vehettünk Magyarország legélhetőbb fesztiválján. Mi, szlovákiai magyarok, akik mintha csak csodabogarak lennénk az ő szemükben. Legalábbis így tekintettek ránk egy-egy esetben. Csak azt nem kérdezték meg, hogy „Megfoghatlak?” De ha végül le kell vonnunk a következtetést, akkor mindenképpen azt kell mondanom, jövőre ismét szeretnék fishingelni, mert szeretem ezt a fesztivált. S nem csak a buli, a zenekarok miatt, de leginkább az emberek, az emberi kapcsolatok miatt.
Éljen a FOO2014!
Írásunk a Foto: facebook.com/fishingonorfu cikke alapján készült.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Próbatétel túrának álcázva
Az élet kiszámíthatatlan, véletlenek nincsenek, megpróbáltatások viszont igen.
2022.3.28.
A sokoldalú levendula
Vajon mi jut eszünkbe elsőként, ha a levenduláról van szó? (A cikk végén receptötlet)
2021.7.9.
Belső vallomás
Ezen a világon a szerelem egyike a legszebb dolgoknak és nincs korhoz kötve.
2021.5.13.
Kilók le, bikini fel!
Nemsokára ismét érkezik a nyár! Ha a bikini viselésének már a gondolata is aggodalmat kelt benned, itt az ideje elkezdeni a felkészülést.
2021.5.12.
Legyen rend a táskában!
Köztudott, hogy a nők szeretnek úgy elindulni otthonról, akárhová mennek is, hogy szinte minden helyzetre fel legyenek készülve.
2020.9.16.
Az online társkeresés előnyei
Milyen előnyei vannak az online társkeresésnek? Az ismerkedés világa igen nagyot fordult az elmúlt évtizedekben.
2019.12.19.
Miként segíthet a párterápia?
Egy párkapcsolat rendkívül érzékeny dolognak számít. Elég egyetlen negatív tényező és máris kibillenhet még a legharmonikusabb kapcsolat is az egyensúlyából.
2019.9.11.
Esély a jófiúknak
A női szívekért versenyző pasik közül általában a rosszfiúk kerülnek ki győztesen.
2019.4.28.