Széles kötény? 2.

Vég Erzsébet 2007.3.20. 19:25

Csilla, miután kisírta magát a vállamon, kicsit megnyugodott.

Várakozó álláspontra helyezkedett. Figyeli a leveleket, néha dühösen felhív, hogy megint nosztalgiázik és ömleng a nő a levélben -- s ettől felfordul a gyomra. Merthogy a nő nagyon ügyesen és óvatosan, de egyértelműen próbálkozik és manipulálja Sándort. Hát persze. A régi szerelmet az eltelt idő megszépíti, hát még ha össze kell hasonlítani a hétköznapok realitásával! Butaság, mert nem is lehet igazán összehasonlítani, és a verseny is egyenlőtlen.

Hiszen Csilla egy kétgyermekes anyuka, kicsik a gyerekei, sokat éjszakázik. Fáradt, kedvtelen, kényeztetésre vágyik -- ehelyett kap egy hajdan volt szerelmi ügyet és egy „pincsi” férjet, aki gondolkozás nélkül beleveti magát a cseverészésbe. Kapuzárási pánik? Az újdonság varázsa? Ki tudja? Lesz ebből valami? Ezt sem lehet tudni. És azt sem, hogy a férj hogyan reagálna fordított esetben. Ja, hogy ez miatt aggódnia sem kell? Igaz. Bár sok nehézséggel küzdenek, és a férj nem töri magát, hogy kivegye a részét akár a gyereknevelésből, akár a ház körüli teendőkből, Csilla mégis szereti, tiszteli és ragaszkodik hozzá. A gyerekek pedig imádják az apjukat. Szóval Csillának meg se fordul a fejében, hogy húsz évvel ezelőtt ismert pasijával levelezzen -- sőt még újabbakkal sem! Sem ideje, sem energiája az ilyesmire. Ha meg ez a dolog elfajulna, biztos, hogy nem is keresne magának jó darabig másik társat a csalódás, na meg a gyerekek miatt...

Szerencsére azonban még nem tartunk itt. Titkon remélem, hogy Sanyi jobb belátásra tér, és felhagy ezzel a gyerekes játékkal, amely persze annyira legyezgeti a hiúságát.

Igaz, megfogadtam, ha még egyszer megríkatja a barátnőmet, megrázom az embert, mint Krisztus a vargát, hogy ébredjen már végre fel! Talán, ha többet vállalna otthon (és ezzel akár általánosíthatnék is a férfiakat illetően -- tisztelet a kivételnek), talán, ha Csilla is ki tudna időnként kapcsolódni, elmehetne fodrászhoz, kozmetikushoz, masszőrhöz, akkor este nem egy éppen összeesni készülő nőt találna az egykor csinos, mosolygós, kívánatos felesége helyén, hanem valakit, aki közelít az eredetihez.

Utószó:
Az én okos, rendes barátnőm, ma megint sírt a vállamon. Ismét egy olyan „csöpögős” levél érkezett a nőtől, ami már szerintem is túlzás (felolvasta ugyanis). Annyira felbőszítette Csillát, hogy írt neki pár kimért, nagyon udvarias sort (a levelet elküldte másolatban a férjének is): húsz év után mégis milyen meggondolásból keresi a férjét? (Ezen a ponton, majdnem felpofoztam). De ez még semmi! A nő mindjárt válaszolt is, hogy ááá, semmi komoly, ne ijedjen meg, tisztességesek a szándékai. Csak barátként, mintegy „kishúgként” kereste Sanyit. De azért nem felejtett el egy gyors, drámai e-mailt küldeni Sanyikának, miszerint nem akar ő galibát, inkább hagyják abba, mert idézem: „…szegény Csilla írt nekem néhány rosszalló sort”. (Ekkor már nem tudtam: sírjak vagy nevessek?)

De még mindig nincs vége. Csilla – miután elolvasta az „árulkodó” e-mailt – nagy tisztelettel megköszönte a választ, kihangsúlyozta, hogy ezt a levelet is, csakúgy, mint az előzőt másolatban elküldi a férjének is, mert nincsenek egymás előtt titkaik. (Itt feladtam és hívni készültem valakit, aki a sztoriból könyvet ír…). Mire a válasz egy ömlengős levél: milyen remek, ha nincsenek titkaik egymás előtt, igazán ritka ez manapság és most már érti, hogy Sanyika miért őt választotta élete párjául. Bla-bla-bla...

Egyelőre nincs tovább, de esküszöm belefáradtam már abba is, hogy ezt papírra vetettem. Barátném hol sírdogál, hol mosolyog, és úgy érzi ezt a csatát ő nyerte. Vajon tényleg? És ha mégsem, hogyan tovább? Meddig kell ezt elviselnie vagy mi a biztosíték, hogy egy másik nőnél csak a levelezés szintjén marad majd a dolog? Ezeket a kérdéseket egyelőre nem merem feltenni neki, mert anélkülis látom rajta, hogy megingott a bizalma a férjében és a kapcsolatukban.

Nagyon szeretnék neki segíteni, de fogalmam sincs hogyan. Ráadásul fejfájást okoz számomra az is, hogy meddig szabad beleavatkozni egy másik ember életébe -- még akkor is, ha egy közeli, nagyon jó barátról van szó.