Elsősorban emberség
Másnak vallani magunkat ma olyan, mintha útlevelet váltanánk a sikerhez.
Nem lehet egykönnyen elmenni a homoszexualitás kérdésköre mellett. De pontosan azért nem, mert akik annak vallják magukat, nem hagyják!
A feltűnősködés, a polgárpukkasztás pedig annak a tipikus megnyilvánulása, hogy az érintett személy figyelemhiánytól szenved. Azt hiszem, ez a modern kor egyetemes betegsége. Nincs időnk semmire, még a saját életünkre sem, nemhogy másokra! És ha baj van a világban, a társadalomban, időről-időre felüti fejét a tiltakozás.
Efféle forradalom volt annak idején a hippi mozgalom is, és szerintem a divatozó homoszexualitás is ide sorolható. Melegnek, másnak vallani magunkat ma olyan, mintha útlevelet váltanánk a sikerhez.
Nem kis megdöbbenést váltott ki néhány éve egy együttes. Messzeföldön arról szólt a fáma, hogy a két lány nem csak a színpadon alkot eredményes duót! A hírverés pedig szándékos volt, ez azóta egyértelműen kiderült. Szándékosan megtévesztették rajongóikat, és az egész színjátékban a páros tényleges énektudása, képessége sokadrangú szerepet kapott. Pedig a tehetségüknek is elégnek kellett volna lenni a sikerhez.
A népszerűséget hajszolták, de közben nem számoltak azzal, milyen következményei lesznek az ő provokatív magatartásuknak. (Ebben talán a menedzserüknek volt igazi szerepe.) A mai fiatalok többsége ugyanis jóformán a képernyő előtt „nevelkedik”, és amit ott látnak, azt gondolják valóságnak. Ha azt látják, hogy két lányt már-már hőssé avatnak azért, mert a színpadon hevesen csókolózik, ne csodálkozzunk, ha a gyerekek ezt fogják utánozni! Számtalan tinédzser vallja magát melegnek azóta. Nem hiszem, hogy ez egészséges. Nem hiszem, hogy a gyerekeknek ilyeneket kell tanulniuk.
De most álljunk meg egy pillanatra. „Nagy Szellem, segíts, hogy ne ítéljek senkiről, mielőtt két hétig az ő mokaszinjában nem jártam!”
Jó, hogy nem vagyunk egyformák, és jó, hogy különböző nézőpontból szemléljük a világot! Ahány ember, annyiféle látásmód, annyiféle szín! Való igaz: sok hideget kapnak a melegek. Nem tisztem, hogy ítélkezzek, távol álljon tőlem! Nem tartom követendőnek azt az elgondolást, hogy élesen el kell határolódnunk a különbségek mentén. Nem szabad kategóriákban gondolkodnunk!
ELSŐSORBAN EMBEREK VAGYUNK, és ez az, ami számít! Hogy ki melyik kultúrához tartozik, ki milyen nyelven beszél, ki kit szeret, vagy nem szeret, ez mind-mind másodlagos. És a sorrend fontos, mert az emberségünk nem függ – illetve nem függhet például a szexuális hovatartozástól!
Azt gondolom, ha valami tényleg fontos és értékes nekünk, az akkor is fontos és értékes marad, ha nem tud róla mindenki, sőt!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Toleranciát mindenkinek!
Kolléganőnk bizony elkésett az októberi hónap témájának feldolgozásával. Értékes és érdekes gondolatait azonban mindenképpen érdemes elolvasni!
2006.11.1.
Tanulható-e a tolerancia?
Szerintem a tolerancia azt jelenti: elismerni és elfogadni a másik is ember.
2006.10.19.
A másság jegyében
Az ember hajlamos elítélni a másikat, csak azért, mert más nyelvet beszél, más a nemzetisége, hovatartozása, vagy mások a nézetei.
2006.10.16.
Mit toleráljunk és mit nem?
Az utóbbi hetekben csak azt hallani, hogy a politikusok üzengetnek egymásnak, ahelyett, hogy közösen keresnének megoldásokat az égető problémákra.
2006.10.15.
Tolerancia
Bevallom, nem szeretem a tolerancia szót. Amikor valaki azt mondja, hogy jól tolerálja a fájdalmat, akkor ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékig tűri, hogy fájjon.
2006.10.13. 6
Meleg-hideg-meleg
Egy fiatal pár sétál az utcán kézen fogva. Hogy miért meglepő ez? Mert a pár két fiúból áll.
2006.10.11. 8
A rovat további cikkei
Hétköznapi toleranciáim
Szerintem én nagyon toleráns vagyok. A tűrőképességem a végtelenbe nyúlik.
2006.10.8. 1
Nem vagyunk egyformák!
Ezúttal fiatal kolléganőnk írt bevezető cikket a Hónap témájáról, a toleranciáról.
2006.10.6.