Húsvét ünnepéhez

Virini-Berekméri Ágnes 2004.3.31. 7:10

Valójában mi lehet az eredete a húsvéti ünnepeknek? Talán erre is választ kaphatunk, ha európai kultúránk bölcsőjében keresgélünk. (Az írás szerzője Görögországban él.)

A húsvét is, mint a legtöbb keresztény ünnep, ókori ünnepre épül, illetve ókori ünnepet fed. Eredetileg a mai húsvét idején volt az „Adoniá”-nak nevezett ünnep. Ezeket minden tavasszal ünnepelték az ókori Görögországban, ilyenkor újból és újból felelevenítették Adonisz halálát. Ki is volt Adonisz? A görög mondakörben szépségéről híressé vált ifjú. Anyjának tulajdonképpen Szmirna-t lehet tekinteni, ki beleszeret saját apjába, és azt el is csábítja.

Kinirasz, az apa, tizenkét nap után rájön a cselre, és leányát üldözni kezdi. A menekülő leányt az istenek mirhafává (balzsamfává) változtatják, s a fa felrepedezett héjából születik Adonisz. A felnövekedő pásztorifjú annyira szép hogy maga Aphrodité, a szépség és szerelem istennője szeret belé. Adoniszt egy alkalommal megsebesíti a vadkan alakot öltött Árész, a harc istene, ekkor Adonisz elfolyt véréből megszületik az anémóné (szellőrózsa) virág, a tavasz jelképe és hírnöke Görögországban. Aphrodité annyira szomorú hogy végül Zeusz megengedi neki, hogy az év kétharmadát Adonisszal tölthesse az alvilágban.

Az ókori Görögország ünnepi szokásai egybekeverednek ma az ortodox ünnepi szokásokkal. A föníciai partvidéken és Ciprus szigetén, majd egész Görögországban, Macedóniában és Egyiptomban megtartották az ünnepet, melynek során az asszonyok úgynevezett halotti ágyat készítettek. Ezt dúsan megrakták virágokkal és a jajveszékelő, gyászoló nők imádságokat mondtak mellette. Ennek megfelelője a mai epitáf (ún. epitafios), melyet ugyanúgy, mint az ókorban Adonisz halotti ágyát, nagy dísszel és gyásszal végighordoznak az egész városközponton vagy a falu központi terén, a templom körül.

A következő napon ünnepelték a szép Adonisz feltámadását, úgy, mint most Húsvét másodnapján Jézus feltámadását. Ezeknek az ókori tavaszi ünnepeknek az volt a küldetésük, hogy a föld termékenységét segítsék elő az ünnepekkel egybekötött imádságokkal. Nagyon is jellegzetes, mennyire különbözik a hangos ortodox pászka a katolikus, protestáns csendes ünneptől. Nagypéntek kivételével, a húsvéti ünnepnek korántsem olyan a jelentősége egy európai számára, mint egy mediterrán ember számára. Hiányzik belőle a kiteljesedésben lévő meleg tavasz izgalma, az a kész és természetes színpad, amely bőséges természeti csodáival, a pompázó virágokkal és növényekkel megadja a kedvet egy féknélküli jókedvre.

Az egész húsvéti ünneplési sorozatot valahogyan fizikai szükségletként éli meg a görög ember és valóban teljesen a földhöz, természethez, faluhoz vonzódik ezekben a napokban mindenki. Ilyenkor kinyitják az ablakokat, lelküket, szívüket a színorgiának, a fény és természet újjászületésének, amely az emberek lelkét is újjá varázsolja és mindenkit az ünneplés hangulatába sodor.