Jöjj el hozzánk Télapó!
A szakállas, piros ruhás, pirospozsgás arcú, pocakos öreg minden gyermek csodavilágának egyik tartópillérje.
Olyan kulcsfigura, akiben megbíznak, akinek elmondják titkos vágyaikat, aki mesét hoz az életükbe, s aki miatt képesek hinni. Hinni a csodákban.
December ötödikén láthatatlan szántalpak siklanak végig az utcákon. Hangtalan csengettyűszó száll utánuk, melyet minden gyermek meghall. Hatalmas feneketlen zsák van a szánon, dobognak a paták, elöl ül a télapó, arca majd’ kicsattan, mosolya fülig ér, s időnként nagyokat kurjant: – Ho-ho-hó! Legalábbis így képzeltem el annak idején, amikor még igazi telek voltak, időben érkezett a hó, és időben is olvadt el. Térdig gázoltam a hóban, csaknem hivatásos hóember lettem én is. S ha végre hazataláltam, jetilábakkal álltam a bejárat előtt, úgy megtapadt a csizmámon a hó.
Ezeket a csizmákat tisztogattam meg ötödikén este. Nagy gonddal, odafigyeléssel töröltem fényesre, hogy semmi kifogása ne legyen ellene a Télapónak, de még a krampusznak se. Nem akartam tuskót kapni, mint a rossz gyerekek. Kiraktam hát az ablakba a cipőt, és a sötétség leplének biztonságában hagytam ott a szobát.
Miközben a kíváncsiság harapdált apró fogaival, betlehemesek jöttek. Kucsmában, műszakállal, cukorkákkal, és ezüstpapírba csomagolt tobozokkal. Botjukkal ütögették a földet, úgy érdeklődtek, hogy milyen gyerekek voltunk. Jók? Rosszak? Aszerint adagolták a cukorkákat a rendeseknek, a tobozokat a rosszalkodóknak, s a virgácsokkal a fenekünkre sóztak egyet, hogy jól viseljük magunkat jövőre is.
Ahogy elmentek, lerántottam a sötétség leplét a szobámról hirtelen és gyorsan – picit abban reménykedve, hogy pakoláson kapom a Télapót, ami persze sosem sikerült. Hogy hogyan nyúlt át a Mikulás az ablaküvegen, hogyan tartotta észben a sok címet – az számomra örök rejtély volt. Mindenesetre a csomagok sorban megérkeztek. Először anyu mikulása pottyantott csomagot a csizmába, majd apué, aztán a mamáé, és a testvéremé, akivel egyszer pocachontasos kirakót, máskor pedig egy Lifeguard szappant küldött a bátyám egy üzenettel: ,,hogy ne legyen büdös a lábad!”
Ez még csak a bevezetője volt az estének. Mikor már a Télapó a zsákja kiürült, s csak a nagyobb csomagok maradtak: eljött ő maga! Az igazi, az egyetlen, aki mindenhová benéz, és saját kezűleg oszt ajándékot. Nem tudtuk mikor jön, és mit hoz, jön-e egyáltalán, csak a botján szóló csengő figyelmeztetett a jövetelére, s olyankor futva rohantunk a konyhába.
Ez a Mikulás vékony volt, nem pedig pocakos mint a mesékben. Viszont éppen olyan piros ruhája volt és süvege, fehér szakálla, s minden évben eljött, barna zsákját a vállán cipelve. Bátyám sokszor húzódozott, s a Télapó gyakran megosztotta velünk azt a szerény szándékát, hogy a csintalanságokért egy kicsit magával vigye. Még a zsákot is szélesre nyitotta, hogy bújjon csak bele, én azonban tiltakoztam, és a Hull a pelyhes fehér hó-t elénekelve kiváltottam. Ezután előszedte a csomagokat, és az ajándékokat.
Azon a látogatáson egy könyvet kaptam: azt mondta azért, hogy jobban megismerjem. Róla szólt, mikor még fiatal volt. Húga volt a Nyár, a Tavasz. Felesége pedig Télanyó. Ezt a könyvet elolvasva, ha lehetett, még jobban hittem benne.
Aztán telt múlt az idő, s olyan dolgokra figyeltem fel, ami addig szemet se szúrt. Hogy az álarc valakit elrejt, hogy a szakáll vattából van, s különben is, olyan furcsa az egész... Találgatni kezdtünk. Ki a Mikulás? A Lajos bácsi? Laci bácsi? De még változatlanul hittük, hogy létezik, és mérgesek voltunk, hogy titkolózik.
,,Ha egyszer rájössz ki ő, többé már nem jön!” – riogattak minket, ha túl sokat faggatóztunk. S milyen nagy igazság volt! Ahogy nő a gyermek, egyre kíváncsibb, szemfülesebb lesz, és gyanakvó. Betoppan a látókörébe a realitás, a valóság, s elillan a csoda. Szertefoszlik, mint azon a napon, mikor az édességet majszolva, így kiáltott fel bátyám: ,, A Mikulásnak éppen olyan órája van, mint az apunak!” Ezzel magyarázatot kapott sok minden. Hogy hogyan kerülnek meglepetések a csizmákba, hogy miért visel álarcot, s miért találok rá apura úgy a kanapén, mintha abban a percben feküdt volna oda, s legfőképp: akkor tűnt fel, hogy apu sosem volt ott, ha a Télapó jött!
Ez már a múlt. A csodás gyermekkor. Jött helyette a zord valóság, de megmaradt apu, a család, a könyv, a szeretet, és az emlékek. És jöttek új csodák, álmok és célok.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Mikulás és karácsonyvárás holland módra
Egyik unokatestvérem évekig élt Hollandiában. Az ő elbeszélése alapján készült az alábbi cikk.
2013.12.5. 1
Kis télapológia
Közelednek az ünnepek, amit a kereskedők jóvoltából nem lehet nem észrevenni.
2007.12.4.
A rovat további cikkei
Szent András és a férjjóslás
Novembert a népi kalendárium Szent András havának nevezi. Íme, néhány ehhez kötődő hagyomány.
2024.11.27. 15
A misztikus napforduló
A nyári napforduló éjszakáján bármi megtörténhet és minden kívánság teljesül...
2024.6.20.
Regölés, farsangolás
A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is
2024.1.5. 8
Karácsonyi asztal, ételek és hiedelmek
A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.
2023.12.19. 2 36
Karácsonyvárás régen
A karácsonyi időszak ünnepeink, szokásaink terén a leggazdagabb és legváltozatosabb.
2023.12.16.
Hogy kellemesen teljen az ünnep
Megint eltelt egy esztendő, ismét apró fények gyúlnak a sötét utcákon.
2023.12.12.
A menyasszonyrablás eredete
Tényleg magyar szokás? A mai modern esküvők elsősorban a szórakozásról szólnak, de mihez is kezdenénk a hagyományok nélkül...,
2023.6.22.
Farsangi készülődés
Ha február, akkor farsang! Izgalmas, vicces és bohókás, a gyerekek nagyon szeretik, érdemes ezért a teljes hónapot farsangi lázban tölteni!
2023.2.9.