Sächsilüüte

Jády Mónika  2007.4.19. 6:09

Azaz a tavasz ünnepe Zürichben.

A régi hagyomány szerint Zürichben április harmadik hétfőjén felvonulnak az egyes céhek képviselői, majd pontban este hat órakor meggyújtják a máglyát a telet jelképező Böögg-gel a tetején. A tavaszi ünnep neve -- Sächsilüüte, vagyis Sechseläuten -- hatórai harangozást jelent. A különféle mesterségek képviselői nap mint nap hajnaltól késő estig dolgoztak. Ezen az egy napon, a télűzés napján hat órakor, amikor megszólalt a harang, befejezték a munkát, és megkezdődött az ünnep, amelyben a farsang és a tavaszi ünnepek jegyei keverednek. (A hétfői felvonulást 1862 óta egy vasárnapi gyermekfelvonulás előzi meg, amelyen 5-15 éves gyerekek vehetnek részt.)

Már a 18. században is égettek Bööggöt, bár akkor nem hóembert vetettek máglyára, hanem különféle szalmából készült figurákat. A 20. században aztán a hóember lett a tél jelképe. Egyébként a Böögg eredeti jelentése gyerekeket rémisztgető mumus, és Zürichben már a 15. században használták ezt a megjelölést.

Idén április 16-ára esett a Sächsilüüte. (És mivel épp Svájcban tartózkodom, úgy gondoltam, hogy kár lenne kihagyni ezt a látványos ünnepet.) Az időjárás is kegyes volt: a szokásos hűvös, nedves idő helyett idén nyárias volt az időjárás, a hőmérő higanyszála 25 C-t mutatott. A város svájci zászlókkal, valamint Zürich és a vendég kanton, Zug zászlajával volt díszítve, az utcákon rengeteg ember állt. A lányok, nők kezében virágcsokrok voltak -- de nem sokáig. A virágokat ezen a napon ugyanis a céhekben felvonuló férfiak kapják!

Sorban jöttek -- kocsikon és gyalog egyaránt -- a pékek és molnárok, a borászok, a kovácsok, lakatosok, harangöntők és órásmesterek, a halászok és hajósok, a vadászok, a seprűkészítők, a hentesek, a textil-, élelmiszer-, vasáru- és fűszerkereskedők, a szabók, a cipészek, a takácsok és kalapkészítők és így tovább. Összesen 3500 ember vonult fel történelmi jelmezekben. A 26 céh képviselői mellől az egyes városrészek jelképeit vivő lovagok sem hiányoztak (ők természetesen lóháton vonultak végig a városon). Mindannyian arra a térre tartottak, ahol már napok óta fel volt állítva a 15 méter magas máglya, a 3 méter magas hóemberrel a tetején. A Sechseläutenwiese körül egyre nőtt a tömeg. (A legjobb helyeket négy órára már elfoglalták – mi ekkor értünk a térre.) A máglyát pontban hat órakor Zürich kanton miniszterelnöke, Joachim Eder gyújtotta meg. A tömeg nagy érdeklődéssel figyelte, mikor veszíti el Böögg a fejét. A hiedelem szerint ugyanis minél hamarabb érik el a lángok a hóember fejét, annál melegebb lesz a nyár. Idén 12 perc 10 másodperc telt el a meggyújtás pillanatától Böögg fejének szétrobbanásáig, vagyis közepesen meleg nyár várható.

Minden helyi lap keddi kiadása foglalkozott e neves ünneppel. A Neue Zürcher Zeitung még Böögg naplóját is közreadta.
„10 óra: Itt állok, karóra húzva, és tekintetemet a Szent Péter templomra szegezem. A nap éget, a toronyóra konokul mutatja életem utolsó perceit és óráit, bár még szívesen gondolnék valami másra...
14 óra: Látogatók százai bámulnak rám éppen, rólam beszélnek, engem fényképeznek. De a hírnév mulandó -- kire illene jobban ez a mondás, ha nem rám?
17 óra 45 perc: Hihetetlen, hogyan nyomakodnak ott lenn az emberek, telis-tele van a tér. De legalább: Itt fenn ugyan hőség van és tűz a nap, ám van elég hely. Remélhetőleg nem kapok még napszúrást is.
18 óra: Felszáll a füst, és eltakarja a kilátást, ez a finom por fog még végezni velem. Minél gyorsabban eltávozom, annál jobb lesz a nyár, mondják. Képzeljék csak el: Ott kopog egy személy faforgácsból és zsákanyagból a menyország kapujában, mialatt a földön éppen egy sajátosan felszerelt lovagcsapat vágtat át földi testem maradványain, és szép időt kér. Uraim, a mennyekben ezen csak nevetni fognak. ....
18 óra 10 perc: Kellemetlen -– a jobb karom ég. De hisz én balkezes vagyok. Most már lassan nagyon-nagyon melegem lesz. Szerencsére baj esetére még nálam van a mobilom. Gyorsan hívom a tűzoltókat: 1818 és ... vagy 1811? Vagy 181? Vagy 118? ... 18 óra 13perc: Minden ég, minden füstöl. Káosz és hanyatlás mindenütt, utolsó bejegyzésem fejetlenül és nagyon gyorsan: Céhesek, jövőre átélhettek valami újat. Az utódom ugyanis elmesélte, hogy ő…”
És itt megszakad a napló. (A szerkesztőség megjegyzése szerint a maradék oldalak megpörkölődtek, és olvashatatlanok.)

A 20. században csupán egyszer, 1923-ban nem sikerült „kivégezni” Bööggöt – az erős eső miatt. Tavaly 10 perc alatt veszítette el a fejét a hóember, 1971-ben 5 perc, 2003-ban kereken hat perc telt el a robbanásig. Ez utóbbi évben tényleg forró nyár volt, bár egyébként egy svájci felmérés szerint Böögg pocsék időjós. Nemsokára meglátjuk, hogy az idei „jóslat” beválik-e.

Hozzászólások

@

Küldés