Főutak virágai


Madarász Ildikó  2009.8.31. 18:19

Magyarország. Hatvanötös út. Nyár. Délidő.

Ekkor, és itt autózom, suhanok el, immáron negyedik éve a lány mellett. Szinte minden nap látom, hozzátartozik az utazásaim vizuális kellékeként.
A lány szép. Hosszú, barna hajú, szép arcú, sudár testű. Nyomon kísértem hajszíne változásait a mélyvöröstől, a platinaszőkéig, láttam az új télikabátját – ami alig takart valamicskét fázós testén –, s láttam, hogy válik kamasz lányból fiatal nővé. A szemem előtt nőtt fel.
Négy éve áll ugyanazon a helyen. Csak az igazán csikorgató hidegekben nem látom, bár az igazán-igazán csikorgó hidegben én otthon melegszem, egy pohár forralt bort szürcsölgetve.

Vasárnap, délidő.

Miért nincs ez a lány otthon? Miért nem az édesanyjával szűri le az illatosan gőzölgő húslevest? Miért nem otthon vágja fel a vasárnapi kapros-túrós lepényt? Miért nem terít ebédhez? Miért nem mosolyog cinkoson a kis húgára, nagy titokban, ebéd előtt nekiadva a tészta szélét?

Hogy kerültél ide?

Meg kéne állnom. Egyszer megkérdezni. De gyáva vagyok, félek a válaszodtól. Félek a lehetséges válaszaidtól. Lehet, hogy elküldenél semmi perc alatt. Lehet, hogy pénzt kérnél a válaszokért. De lehet, hogy megtudnék rólad valami fontosat. Lehet, hogy tényleg elmondanád.

Elmondanád, hogy te sem önszántadból vagy itt. Elmondanád, hogy már gyermekként megerőszakolt a nevelőapád, hogy a családon belüli erőszak számtalan formáját láttad, érezted a bőrödön, a húsodon, mert rendszeresen vertek. Egész életedben csak azt hallottad, hogy a nők csak „arra” valók, s úgy nőttél fel, hogy a tested felett soha sem rendelkeztél? Elmondanád, hogy tizenhárom évesen csak a szerelmet kerested a szeretet helyett, amiről csak ködös fogalmaid voltak tapasztalat híján. Csak a másik nemet szeretted volna felfedezni, egy kis törődésre vágytál, mert otthonról már menekültél volna.

Belenyomorodtál az életedbe tizenhárom évesen, s elszöktél.

A nyugatinál csak tébláboltál, amikor odajött az a fiú. Kedves volt. Segítőkész. Még ebédre is meghívott, s mondta, hogy ismer valami jó helyet, ahol meghúzhatod magad.

Így kezdődött? És most itt tartasz?

Egyszerre csak pénz- és szex éhes gazemberek markában találtad magad. Az elején még csak hitegettek, hogy csak egy-két év és gazdagon, még mindig nagyon fiatalon léphetsz újra vissza a normális életbe, és soha nem késő tanulni, és akár még a középiskolát is el- és befejezheted. Az elején még biztosan elhitted.

Aztán amikor egyik reggel felkeltél, felcserepesedett ajkakkal, hurutos felfázástól agyongyötörve, a testi kizsákmányolás minden formáját ismerve, s tudva, hogy holnap sem lesz ez másképp, s holnapután sem, elpattant benned valami. Már tudtad, hogy a hálóból szinte reménytelen kikerülnöd – mint ahogy a kezdet kezdetén elképzelted, gazdagon, fiatalon, egészségesen. Már kiégtél, elmagányosodtál, depresszióba estél. Tudod, hogy a fizikai fenyegetettség kiszámíthatatlan. Bármikor, bárkitől kaphatsz, akár klienstől, akár a futtatódtól.

Aznap nyúltál először a drogokhoz? Vagy már az elején megkínáltak vele? Vagy csak ennek hatására voltál kezes bárány? És a drogok sokba kerültek. Nagyon sokba. Már kölcsön is kértél. Fizeted a bérelt szobát, a kölcsönödet, odaadod a napi fejadagot a „védelmeződnek”, és még drogra is kell, az sem baj, ha ma még nem ettél. Viszont kockáztatod a biztonságodat, az egészségedet. (Kérhet valaki olyan magas árat, hogy ezt kompenzálja?) Aztán jött valami új fordulat? Eladtak! Új gazemberek, új helyek, csak a kliensek ugyanazok. Csak más-más motivációval: kapcsolati-házassági problémával, magánnyal, érzelmi problémákkal, tele gátlásokkal, s tőled várnak valamit, ami kis időre feledteti velük ezeket.

Tudod velük feledtetni? Kamaszként? Amikor csupa kalandvágyó áll meg nálad, haverok elvárásainak eleget téve, vagy alkohol és drog hatása alatt álló fiataloknak kell „teljesítened”, akkor hol jársz te, gondolatban? Mikor mosdatlan férfitesteket kell napról napra kielégítened, mire gondolsz közben? Gondolsz még valamire? Családra, kertes házra, gyerekekre, illatos húslevesre...?

Ma is itt állsz. Apró szoknyácskában, hasadat nyitva hagyó pólóban, s krémezed a karodat. Mégis meg kellene állnom. Talán elmondhatnám, hogy van kiút, hogy még nagyon fiatal vagy, hogy vannak, akik ismeretlenül is segítenek, hogy járhatsz még iskolába, hogy még előtted az egész élet, hogy...

De tovább hajtok ma is. Félek a válaszaidtól, félek a „védelmeződtől”, félek, mert megrémít a tehetetlenségem és a gyávaságom. A visszapillantó tükörben még újra rád nézek, s látom a fékező teherautót, látom, ahogy elindulsz felé.

Majd holnap. Holnap bátrabb leszek, hisz tán nem harapja le a fejem egy ötvenkilós, tizennyolc év körüli lány, egyedül az út szélén. S talán majd másról mesél. Arról, hogy került ide...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Viperafészkek

Póda Erzsébet

Nők – ezerfélék. A közvélemény nincs túl jó véleménnyel róluk, és ők sem egymásról.

2024.1.24.    25


Nők a kutatásban és az IT területein

PR-cikk

A nemek közti egyensúly hiánya továbbra is kiemelt probléma a kutatási és az IT területeken. Sajnos mai napig tény, hogy mind globálisan, mind országonként vizsgálva a nők jelentősen alulreprezentáltak ezekben a szektorokban.

2024.1.14.   


A világ legjobban fizetett női sportolói

PR-cikk

A sport óriási pénz- és szórakozási forma világszerte, bár a nemek között még a 21. században is hatalmas szakadékok vannak.

2023.4.2.   


Valentin-napi nagy Ő lista

Busai Hajnalka Lilla

Talán meg kellene tanulnunk elfelejtkezni a női magazinok által belénk sulykolt módszerekről...

2023.2.12.    9


Nincs felmentés

Jády Mónika

A szexuális zaklatásra vagy erőszakra soha nincs és nem is lehet semmilyen mentség, semmilyen felmentés!

2022.4.2.    11


Holtomiglan-holtodiglan

Faar Ida

A bűnügyi hírekben sajnálatos módon mindennapossá vált a családi tragédiák sora.

2022.3.25.   


Női kategóriáink

Póda Erzsébet

Nők: férjezettek, elváltak, szinglik, újraházasodtak, gyermektelenek, sokgyermekesek.

2021.2.26.    26


Egyedül

Póda Erzsébet

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

2020.10.17.    17


Független

Tilajcsík Dóra

A „függetlenség” kifejezést hallva az utóbbi években valahogy mindenki elborzad.

2020.6.27.   


És mivel folytatódik? (2)

Póda Erzsébet

A lélekbúvárok szerint az egész nagyon egyszerű: az ember papírt és ceruzát vesz a kezébe, és feljegyzi a házasság mellett szóló érveket.

2020.5.8.    9


Az esküvővel kezdődik (1)

Póda Erzsébet

A házasság arról szól, hogy a kezdeti eufórikus, érzelmekben gazdag időszakot felváltják a szürke hétköznapok.

2020.4.26.    10


Nőnap – a miénk!

Póda Erzsébet

Ünnepeljük-e a nőnapot vagy sem? Egy ideje nagy dilemma.

2020.3.8.    31