Óriásláb él!


Madarász Ildikó  2009.3.8. 17:12

Már régóta tudom, hogy a Jóisten szeret engem.

El is halmozott minden földi jóval, de valahogy a teremtésemnél nem vette fel a közellátó szemüvegét, és ezért történhetett az, hogy mindenből olyan nagyot adott…

A nagy szemeimmel semmi baj. Elsődleges nemi jellegem nagyságának kifejezetten örülök, a páromat is úgy választotta a feljebb való a számomra, hogy 190 centi felett volt a limit. De a lábam, a lábamnak miért kellett 42-re nőnie?!

A probléma egy vidám 38-as számára talán érthetetlen, de nekem, életem megkeserítője. Mert mi az, egy kellemes 38-as lábúnak cipőt venni? Bemegy a boltba, kiválasztja az évszaknak megfelelő, megálmodott színű, csatos, belebújós, fűzős, magas sarkú, vagy épp lapos, telitalpú, bőr, illetve hasított bőr, vászon, vagy akár lakkcipőjét, fizet, és már suhan is tovább. Ha pedig szezoni leárazás van, akkor három párat is vehet egyszerre. Minő boldogság! Én csak elképzelni tudom. Fantáziálni róla, hogy milyen lehet 38-as lábon élni!

Persze nekem is volt ekkora lábam, úgy ötödik osztályos koromban... Nekem az iskolai ünnepségeken se volt szép, fekete, kopogós lakkcipőm, mint az osztálytársaimnak, hanem undok lapos, barna, mert az álomcipőket csak 35-ig gyártották. Aztán amikor nyolcadikos lettem, szépen beérett a lábam, 40-ig. Akkor egy kicsit elkezdtem reménykedni, hogy hú, ezt megúsztam, mert vagy három évig megálltam a növekedésben. Persze csak ezen a téren, mert elsődleges nemi jellegem ekkor kezdte el felvenni a megfelelő köbcentis állományát, ez akkor azért jobban érdekelt. De úgy érettségi környékén, mikor épp a legszebb lábbelimet kellett volna felvennem, jöttem rá, hogy megint nőtt a lábam egy számmal.

Innentől keltezem én kálváriámat a cipőkkel.

Mert ugye, negyvenesig még csak, csak akadt valami, de ez felett?! Bejártuk Tolnát, Baranyát, hogy valami kerüljön a lábamra. Ettől kezdve aztán főleg edzőcipők képviselték a cipőtáramat, mivel ez volt, amiből a lábamnak megfelelő méretet kaphattunk. Aztán változott megint a világ, és bele-bele lehetett botlani egy-egy nőcis cipőbe. No ekkor már, ha találtam valamit, akkor általában az egész készletet megvásároltam, nem érdekelve, hogy lesz-e még a hónapban vajas kenyérre való, mert ki tudja, lehet, hogy egy évig megint semmi nem akad.

Ennek a korszaknak a gyerekeim születése vetett véget. Valahogy megint nőtt a lábam egy számot. Bár anyatársaimat hallva, nem vagyok ezzel egyedül, ugyanis számtalan barátnőm beszámolt erről a jelenségről, de ők nem 41-es lábról indultak…!

Szóval, itt a vég!

Először még talán sírógörcsöt is kaphattam volna – ha az a sírósfajta lennék –, amikor első kísérletemet megtettem, vásárlási szándékkal közeledvén, egy cipőket áruló üzletbe. Végigkoslattam az árukészleten és magamban megállapítottam, hogy itt legfeljebb spenótszínű gumicsizmát tudnék venni a lábamra, de ez valahogy nem ment a kiskosztümömhöz. Aztán összeszedve minden bátorságomat, feltettem az eladónak a kérdést, kezembe ragadva egy igazán kellemes, magas sarkú cipőt: – Elnézést, kapható ez 42-es méretben? Úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, hogy mikor vesztette el a lányságát! Ki sem kellett mondania a választ. Jött a következő bolt, majd az azt követő. Végül vettem egy strandpapucsot, ami legalább világoskék volt (de szerintem tuti, hogy fiú). Szóval, visszatértem az edzőcipőkhöz.

Aztán mostanában, úgy egypár éve, egyes üzletláncoknál kikerült (először csak mutatóba) a női részlegnél a 42-es mérettábla mutató. Első alkalommal szinte önkívületi állapotban rohantam a jelzett tábla irányába, hogy: Istenem, imáim meghallgatásra találtak! De amint megláttam az árukészletet, rögtön láttam, hogy a jó Isten csak szórakozik velem, ugyanis tele volt rakva a polc mamuszokkal!

Ez az én formám!

Azért vissza-visszatértem kémlelni, hogy akad-e más, a fentebb említett déditutyikon kívül is. Aztán akadt, persze először csak belebújós mokaszin, tiszta bőrből, aranyáron, de találtam már lapos sarkú vászoncipőt, meg ha 50 körüli lennék, akkor persze kényelmes kis félcipőket is vásárolhatnék, de én még 40 alatt vagyok!

Két éve, viszont egyre több a cipőm. Természetesen még mindig nem úgy vásárolok, mint a többi halandó, hogy nézi a cipőket, aztán ha valamelyik megtetszik neki, akkor leemel a polcról egy mérethelyeset – hanem én először a cipős dobozokat nézem. Ha meglátom a 42-es számot, csak azután pillantok a kupac tetejére. Már van magas sarkú cipőm is. Ha meg nagyon szórakozni akarok, akkor betérek egy kínai üzletbe. Ott persze tudom, hogy soha sincs még 41-es sem, de az arcokon a dermedt rémület, mikor kérdem, hogy van-e számomra cipő, leírhatatlan: – Negyvenkettesz? Női? Óriászlábra ninc!

Gondolkodtam, talán mozgalmat kéne szervezni, az óriáslábú nőkért, a 42-es és 43-as lábúakért: jogot nekünk is! Mi is szeretnénk csinos topánokat, tűsarkúkat, szandálokat! A mozgalom szószólója szerepét vállalom, a mozgalom elnöki posztjára kedves sógornőmet, Líviát ajánlom szeretettel, aki szintén óriáslábbal rendelkezik, azzal a különbséggel, hogy neki a magassága is megvan hozzá – gyönyörű, 186 centi magas, fiatal nő.

Ezen még gondolkodnom kell.

De most sietek, mert megígértem a barátnőmnek, hogy elmegyek vele cipőt venni, segítek a választásban. Nem tudom említettem-e már, hogy neki 35-ös lába van?

Ez egy másik történet…



Hozzászólások

King, 10. 03. 2009 19:12:46
Ez egy nagyszerű cikk, pedig nekem nem is 42-es a lábam:)
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6