Változtatni sosem késő

Kulcsár Tímea Ágnes  2015.1.21. 3:06

Ingrid Endel táncosból lett fotós képei erre az élő bizonyítékok!

Huszonévesen, túl a főiskolán, egyetemen, állástalanul gyakran elgondolkodom azon, vajon jó pályát választottam-e? Viszonylag korán vettem észre, hogy bár imádok írni, sajnos nem biztos, hogy meg fogok tudni élni a tollamból. Furcsa világ a média, oda nehéz bejutni, akármilyen jó eredményeket, akárhány év tapasztalatot tudok felmutatni még pályakezdőként is. Egyetlen dolog miatt nem akarok váltani: szeretem azt, amit csinálok. Szeretem elmondani az embereknek, hogy szerintem ez és ez miért jó, vagy rossz. Szeretem megmutatni másoknak a világ érdekességeit. Szeretem felkutatni azokat a történeteket, amelyeket érdekes újra elmesélni.


Ha hirtelen valami katasztrófa folytán nem lennék képes folytatni az írást, ha a világ megváltozna és eltűnne minden betű a föld színéről, akkor sem esnék kétségbe. A váltás könnyebb, mint azt gondolná az ember. Vegyük példaként Ingrid Endelt!
Ingrid Endel 12 év tánc után volt kénytelen félretenni a próbacipőt a térde miatt. Mondhatni egy élet munkáját hagyta maga mögött, de nem búsult! Az egyetlen dolog, amire szüksége volt, hogy rájöjjön, mi az, amit a táncon kívül szeret még: és ez a fotózás. Gyönyörű, elgondolkodtató, meseszép képeket készít ahelyett, hogy az elveszett tehetség felett sírdogálna.

Nyilván akadnak olyan tényezők, amelyek visszahúzzák az embert. Úgy érzi, ő már idős a tanuláshoz, vagy nem akarja kockáztatni az anyagi jólétet. De mit ér az élete, ha megvan az anyagi biztonság, csak éppen minden reggel gyűlölettel a szívében kel fel, hogy ő nem akarja, nem tudja, nem fogja ezt a munkát tovább végezni...


Kevés embernek adatott meg az a szerencse, hogy már a gimnáziumban tudja, mi szeretne lenni. Még kevesebb azoknak a száma, akik elégedettek a jelenlegi helyzetükkel, állásukkal.

Ami pedig a kort illeti: igen, vannak nehézségek akkor is, ha idősebben akar az ember újrakezdeni, de nem szabad azt mondani, hogy ez lehetetlen! Az életet élni kell, nemcsak leélni! Ha nem bírjuk a jelenlegi állásunkat, ha nem akarunk minden nap ugyanolyan monoton műveleteket végezni, hagyjunk fel vele! Tanuljunk ki egy szakmát, ami érdekel, amiből meg tudunk majd élni, és ha nem akarunk kötöttségeket a munkahelyen, hát legyünk szabadúszók, egyéni vállalkozók! Annyi lehetőség van!


Tudom, kifogásból van több zsákra való. Lehet ellenkezni azzal, amit leírtam, mert mindegyik formának megvan a hátulütője. De mindenki képes új szakmát tanulni. Hetvenévesen is elsajátíthatunk egy új nyelvet. Talán kicsit nehézkesebben fog menni, mint a gimnáziumban, talán tovább fog tartani, de egyszer a végére érünk. Akkor érezhetjük igazán, hogy sikerült! Hogy túl vagyunk a nehézségeken és minden menni fog, mint a karikacsapás!

Senki nem tesz meg helyettünk semmit. Úgyhogy, vegyünk egy nagy lélegzetet és vágjunk bele életünk nagy utazásába!

Ingrid Endel felvételei

Hozzászólások

@

Küldés