Karácsonyvárás régen

Oriskó Renáta  2023.12.16. 23:02

A karácsonyi időszak ünnepeink, szokásaink terén a leggazdagabb és legváltozatosabb.

Ez annak köszönhető, hogy a magyarság nagy részben megtartotta ősi szokásait és összeolvasztotta a vallásos ünnepekkel. A karácsonyi ünnepkör az adventtel, Szt. András napjával (november 30.) veszi kezdetét és vízkeresztig tart.


Advent a karácsonyt megelőző négy hetet jelenti. Ez az időszak a lelki felkészülés ideje, ilyenkor már nem tartottak lakodalmakat, mulatságokat. A karácsony előtti heteket kisböjtnek is nevezték, ilyenkor tartózkodtak böjti napokon - adventben szerdán, pénteken és szombaton - a húsétel fogyasztásától. A lelki felkészülésnek fontos része volt a hajnali mise, a roráté, amit angyali misének is neveztek.


Az advent egyik jelképe a koszorú. Koszorút fontak szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból és vörös valamint aranyszínű szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A kör az örökkévalóság és a varázserő jelképe volt, amely nem törik meg, nem múlik el. A négy gyertya a Megváltóra várás 4000 évét jelképezi (bajorországi hagyomány szerint).

Advent időszakában jelentősek voltak a maszkos, alakoskodó szokások. Elmaszkírozott gyerekek és felnőttek járták a házakat, általában jó egészséget, bő termést kívánva a házigazdáknak. Az alakoskodók arcukat lepedővel takarták el, belisztezték, esetleg bekormozták, kezükben vesszővel fenyegették a háziakat, közben verseket, énekeket mondtak. A háziak almával, dióval ajándékozták meg őket. Szent Miklós, más néven Mikulás napjához (december 6.) kötődik a mai napig legismertebb alakoskodó szokás. A hagyomány szerint Miklós püspöknek öltözött férfiak járták a gyerekes házakat az ünnep előestéjén kíséretükkel, az álarcos, kormos képű, szarvakat viselő ördöggel együtt. A gyerekeket vizsgáztatták, imádkoztatták, majd tudásuk és viselkedésük alapján jutalmazták, vagy virgáccsal megfenyítették őket.


Luca napja (december 13.) kiemelkedik az adventi időszakból gazdag hagyományaival. Luca napján elterjedt szokás volt a lucázás, kotyolás. Iskolás fiúk csoportokban jártak házról házra, ahol termékenységvarázsló énekeket mondtak. A házba betérve engedélyt kértek: „Szabad-e kotyolni?” Ha igen, akkor a magukkal vitt szalmát szétszórták a konyhában és arra ráülve mondták el a mondókájukat. A háziaktól aszalt gyümölcsöt, almát, diót kaptak. A szalmát a gazdaasszony a tyúkok alá tette, hogy jobban tojjanak.

Egyes vidékeken Luca estéjén megkezdték a zöldág sarjasztását. Ha karácsonyra kizöldül, jó lesz az esztendő és a lány is férjhez megy. Luca napját gonoszjáró napnak is tartották, ezért fontos volt a boszorkányok elleni védekezés, például az ólak ajtajára fokhagymával keresztet rajzoltak. A boszorkányok felismerésének egyik fontos eszköze volt a lucaszék, amit Luca napjától karácsonyig készítettek. Lassan készült, meghatározott számú és fajtájú fa volt szükséges hozzá és elkészítésénél nem volt szabad vasszöget használni. Célja az volt, hogy a karácsonyi éjféli misén a lucaszékre állva meglássák, ki a boszorkány.

Az adventi időszak vallási, egyházi szokásai közé tartozott az ostyahordás. A gyerekek minden háznál annyi ostyát hagytak, ahány tagból állt a család. A gazda egy ostyát az asztal fölé, a gerendára függesztett s otthagyta a következő karácsonyig, mert gonoszűző erőt tulajdonítottak a karácsonyi ostyának.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés