Babázunk

Karácsony Mária  2006.5.16. 19:33

Szerzőnk többszörös anyuka -- írása a szoptatás, és a szilárd táplálék bevezetése kérdésével foglalkozik.

A kismamák véleménye a szoptatásról általában eltérő -- egy dologban azonban mindannyian egyetértenek, mindegyikük a legjobbat akarja legféltettebb kincsének.
Nem tudni miért, de vannak, akik a tápszert vélik a legjobbnak -- így náluk az anyatejjel való táplálás szóba se jöhet.
Páran már a terhesség alatt eldöntik, ők ugyan nem fognak szoptatni, mondjon bárki is bármit! Rajtuk sajnos nem lehet segíteni.
Mások mindent elkövetnek, hogy szoptatni tudjanak, és ha kellő segítséget kapnak ez sikerül is nekik. Megint mások, elsősorban valamilyen egészségügyi ok miatt, sajnos nem részesülhetnek a szoptatás élményében.

Úgy érzem, napirenden kellene foglalkozni a szoptatás fontosságával, és a szoptatni akaró anyukák támogatásával. Valamikor védőnők segítettek ebben, ma már ilyen segítségről csak ritkán lehet hallani, pedig nagy szükség lenne rájuk!

Sok kismama a kórházból hazatérve, kétségbe esik, tanácstalan, és a legkisebb adandó nehézségnél már a tápszerhez nyúl. Ki tudja mi okból, azt hiszik, nem tudnak szoptatni. Nagyon sok nő számára nem megy könnyen az első napokban a szoptatás – főleg az első gyermek születésekor -- de nem lenne szabad feladni! Vannak babák, akik az első pillanattól kezdve tudnak szopni, és vannak babák, akiknek napokig (esetleg az első két hétben) nem sikerül rájönniük a helyes szopás módjára. Akadnak azonban kismamák, akik mások véleményére hallgatva hagyják abba a szoptatást.

Sajnos bizony vannak olyan „jóakaróink” is, akik megszólják nemcsak a kezdetben kissé ügyetlen, hanem a már sikeresen szoptató anyukát is. Megjegyzéseket tesznek a szoptatás módjára (pedig ebben is mindenkinek megvan a maga módszere, stílusa), vagy az anyatej minőségére (még mindig nincs tisztában a közvélemény azzal, hogy az anyatej nem feltétlenül fehér színű, és ez nem jelzi annak minőségét). Mert lehet, hogy a baba sírós, nyűgösebb „természetű”, de amúgy semmi baja nincs, tehát nem a tej miatt sírdogál. Az újdonsült kismamának tehát nemcsak a kezdeti nehézségekkel kell megküzdenie, hanem a környezetének tagjaival is.

Ne adjuk fel -- vegyük fel a kesztyűt, és bizonyítsuk be: igenis a szoptatás mellett érvelőknek van igazuk!

A kezdeti nehézségek áthidalása után, a leggyakoribb kérdés: meddig szoptasson az anyuka, mikor vezesse be a szilárd táplálékot a baba étrendjébe?
Nos, úgy vélem fölösleges a nagy sietség.
A babának hat hónapig az anyatejen kívül egyáltalán nincs szüksége másra. Az anyatej mennyisége és minősége mindig a baba igényeihez igazodik. Rendkívül jól emészthető, ezért akkor sem kell megijedni, ha a babának 2-3 napig nincs széklete.

Hat hónap után megkínálhatjuk a babát két szoptatás között egy kis gyümölcslével. Először csak egy mokkáskanálnyival, azután minden nap eggyel többel. Fontos a fokozatosság! Előbb-utóbb kitapasztaljuk, hogy mit szeret. Az egyik baba az almalét kedveli, a másik a sárgarépalevet, stb.

Jómagam a gyümölcsök és a főzelékfélék bevezetésével (először gyümölcslé, majd gyümölcs- és zöldségpép) kezdtem a szilárd ételek adását, de kikérhetjük orvosunk véleményét is. A legszívesebben magam készítem el gyermekem ételét, mert annak összetételét ismerem. Kitűnő könyvek is kaphatók, melyekben remek receptek találhatók. Mindemellett persze ne hagyjuk abba a szoptatást sem! Az anyatejet ugyanis nem pótolhatja semmi, bárki bármit is mond.

Hallgassunk anyai ösztöneinkre, figyeljünk csecsemőnk viselkedésére, és ne mások véleménye legyen számunkra a meghatározó! Mélyen legbelül biztosan tudjuk, mi a legjobb a babánknak -- és nekünk.

Hozzászólások

@

Küldés