Csokoládé


Jády Mónika  2005.4.29. 14:13

A csokoládé egyszerűen a legjobb barátunk: kezünk ügyében van akkor is, ha öröm, és akkor is, ha bánat ér minket.

A kakaófa -- amely a svéd természettudóstól és botanikustól, Carl von Linnétől a „theobroma” (isteni eledel) nevet kapta -- egész évben szüretelhető. Virág, érett és éretlen termés egyidejűleg van jelen a fa törzsén. Egy-egy termés 25-50 kakaóbabot tartalmaz. (A kakaóültetvényeken nem lehet kellemes dolgozni, hisz a hőmérséklet 28 fok körül mozog, a levegő nedvességtartalma pedig eléri a 80-90 %-ot.)

Több mint háromezer évvel ezelőtt a kakaóbab Közép-Amerikában isteni ajándék, rituális étek és fizetőeszköz volt. Egy nyúl például tíz kakaóbabot, egy férfi rabszolga pedig százat ért. A maják és az aztékok termesztették elsőként a kakaófát. A feldolgozott kakaóbabból „xocolatl”-nak (keserű víznek) nevezett italt készítettek: a pörkölés után egy lapos kövön megőrölték a babot, majd vízzel és fűszerekkel -- chilivel, borssal vagy vaníliával -- habosra keverték. Kukoricalisztet is vegyítettek bele, hogy megkössék a kakaóvajat, és sűrűbbé tegyék a „keserű vizet”.

Más forrás szerint a kakaóvajat kivonták belőle. Az ital orvosságnak, élénkítőszernek számított. Persze, nem hasonlított a mai kakaóhoz vagy forró csokoládéhoz, keserű és csípős volt. (Mexikóban ma is kedvelik a chilivel készült csípős csokoládémártást.) Lepényt is sütöttek kukorica és kakaó keverékéből, amely az őslakosoknak akár napokig tartó menetelésre is erőt adott. Kolumbusz Kristóf, Amerika felfedezője nem kapott rá a csokoládé ízére. Számára a kakaóbab csak „egy mandula, amelyet kakaónak neveznek, és fizetőeszközként használják”. Hernando Cortez viszont, aki 1519-ben járt az utolsó azték fejedelem, Montezuma udvarában, a kincsként kezelt ital kóstolása után ezt jegyezte be naplójába: „Eme folyadékból egy kehelynyi a férfit képessé teszi arra, hogy egész nap evés nélkül gyalogoljon.”

Az első hivatalos kakaóbabszállítmány 1585-ben érkezett meg Spanyolországba. Az arisztokrata körökben gyorsan elterjedt az új ital, amelyet a spanyolok az aztékokhoz hasonlóan készítettek. Az italhoz használt fűszerek skálája a gyömbérrel és a fahéjjal bővült, majd nádcukrot is tettek bele. Az 1600-as években a kereskedőknek köszönhetően az olaszok és a franciák is megismerték a kakaót. Amikor a spanyol Anna hercegnő 1615-ben a francia trónörökös, XIII. Lajos felesége lett, hozományához -- honvágyat enyhítő gyógyszerként -- egy láda kakaót is csatoltak. XIV. Lajos, a napkirály sem vetette meg az isteni italt, valamint Mária Terézia, Napóleon, Casanova és Goethe is nagy élvezettel szürcsölgette a forró csokoládét. Az új italhoz szebbnél szebb kancsók és csészék készültek, porcelánból és ezüstből.

A nemesség és a gazdag kereskedők jóvoltából a 17. században már egész Európában ismerték a kakaót. Egyes országokban friss csokoládét kínáló ivók jöttek létre, máshol csak otthon fogyasztották a drága italt. Aztán elkezdődött a kísérletezések ideje. A kakaót tablettákba és táblákba próbálták „zárni” -- először csupán a könnyebb szállítás és alkalmazás kedvéért. „Az ilyen módon előkészített csokoládénak a következő az előnye: Aki úton van vagy sietős a dolga, és nincs ideje italt készíteni a tablettából, lenyelheti azt egy pohár folyadék kíséretében, és a gyomorra bízhatja az improvizált reggeli elkeverését” -- írta Diderot 1772-ben.

A táblás csokoládé a 18. századig csak a gyógyszertárakban volt kapható, hangulatjavító és legyengült betegeket felerősítő gyógyszerként tartották számon. A kávénál és a teánál még mindig többe került, előállítása ugyanis nagyon körülményes volt. Aztán jött egy holland szabadalom, amelynek köszönhetően el lehetett választani a kakaóvajat a szilárd részektől, és megszületett az első igazi étcsokoládé. Közben kitalálták a gőzzel hajtott gépeket is, így a 19. század végére a csokoládé szinte mindenki számára elérhető lett. De még ekkor sem számított igazán olcsónak. 1875-ben az első tejcsokoládé is elkészült. Az 1880-as években már csokiautomaták is léteztek -- Stollwerck ötlete alapján. Csupán New Yorkban négyezer, Európa szerte pedig 15 ezer automata kínálta az édességet. 1903 karácsonyán Thomas Edison jóvoltából beszélő (vagy inkább zenélő) csokit dobtak a piacra. Ha a kedves vásárló egy idő után megunta a 300 melódiát, el is fogyaszthatta a csokilemezt.

A csokoládé sokáig „csodaszernek“ számított. Egy 17. századi orvost idézve: „A csokoládé napi fogyasztása visszaadja az egészséget, és meghosszabbítja az életet.” A csoki mellett szól, hogy boldogsághormonokat felszabadító anyagot -- feniletilamint is tartalmaz, valamint az érrendszer számára jótékony fenolokat. Mégsem ajánlott túlzásokba esni, a csoki zsír- és cukortartalma ugyanis meglehetősen nagy. (Magas tápértékének köszönhetően az első és második világháború alatt a katonák élelmezésének alapvető része volt.) Az aztékokon és a majákon kívül az európaiak is úgy tartották, hogy a csokoládé fokozza a nemi vágyat. Szerelmi légyottok előtt itta is szorgalmasan a tehetős réteg. „Senkinek sem ajánlom, hogy túl sok csokoládét igyon, mert kéjsóvár lehet tőle” -- figyelmeztette kortársait egy 18. századi orvos. (Aki meg akar győződni róla, hogy tényleg van-e ilyen hatása a csokinak, próbálja ki a mellékelt receptet.)

Mágikus csokiital
(Recept a kölni csokimúzeumból)
Hozzávalók: 2 vaníliarúd, 1 liter tej, 2 ek. kakaó, 1/4 l víz, 2 ek. méz, 2 ek. (nád)cukor, 1/2 teáskanál cayenne-i bors, 4 cl rum vagy tequila, csipet só.
A vaníliarudat 10 percig főzzük a tejben. Ezután a belsejét kikaparjuk, majd a kakaóval és a vízzel együtt felforraljuk. Hozzáadjuk a tejet, és jól összekeverjük. Ezután jöhet a méz, cukor, só, cayenne-i bors és a rum. Nagyon forrón vagy lehűtve kínáljuk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Óda a hagymaalaphoz

Bíró Szabolcs

Avagy mi mindent készíthetünk egy kis zsiradék, némi só és rengeteg hagyma segítségével...

2021.10.13.    11


Hajdinával az élet

Faar Ida

Hajdina – mintha egy keresztnév lenne. Ám a reformtáplálkozás hívei tudják, hogy ez nem így van.

2021.10.7.   


Tanulás és evés

Az iskolakezdés első izgalmai után érdemes átgondolni, hogyan alakítsuk ki gyermekünk egészséges étkezését és aktív sportolását. (Recepttel)

2021.9.16.   


Hagymás ételek

Faar Ida

A hagyma az ételek egyik legfontosabb ízesítője. (Receptekkel)

2021.9.10.    9


Koktél tűsarkúban

A legnépszerűbb női italok – ha vannak ilyenek – egyike.

2021.9.9.   


Sütik váratlan vendégeknek

Jády Mónika

Ha már nincs annyi időnk, hogy szárazsüteményt gyúrjunk-sodorjunk-szaggassunk...

2021.8.2.   


Apuliai Orecchiette

Kottra Éva

Egy különleges finom, hagyományos ítáliai tésztaspecialitás némi érdekességgel körítve.

2021.6.4.   


A tavasz vitaminbombái

Faar Ida

Hónapos, fehér, fekete, jégcsap – legyen szó bármelyik retekfajtáról, mindegyik fogyasztása javasolt. (Receptekkel)

2021.5.8.    25


Bögrés feketeerdő

Joó Fruzsina

Könnyű és gyors recept hétvégi nyalánkságnak, de a húsvéti ünnep desszertje is lehet a bögrés feketeerdő torta.

2021.3.31.    61


Böjt, húsvét

Póda Erzsébet

A hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó időszak a böjt időszaka. Ilyenkor tilos a mulatozás, és a húsételek fogyasztása. A konyhában is mások a teendők.

2021.3.30.    9


Frissítő és szépítő zöldségünk

Faar Ida

Sorozatunkban ezúttal az uborkát, a saláták egyik fontos összetevőjét készítjük el konyhánkban. (Receptekkel!)

2021.3.29.   


Cékla, a szuperzöldség

Faar Ida

A céklát nem mindenki szereti, pedig egészséges, változatos módon készíthető el, és igenis finom. (Receptekkel)

2021.3.1.  1    31