Örömöt hordozó buborékok

Kottra Éva  2011.6.11. 4:40

Itáliai munkatársunk tollából született az alábbi írás, mely az olasz pezsgő dicsérete.

Ugyan ki gondolná, hogy a vidámságot és ünnepi hangulatot ébresztő aprócska buborékok temérdeke nem a francia Hautvillers-i kolostorban, Don Pérignon szerzetes keze által látták meg először a napvilágot? Bár a témában alaposan tájékozódott borászmestert bizonyára nem lepik meg e szavak, a legtöbben még csak híre-hamvát sem hallották az ókori Rómában gyártott potropumnak és az olaszországi Francesco Scacchinak, akinek neve a pezsgőgyártáshoz kapcsolódik.

Az úgynevezett „harapós”, vagy „pikáns” borokat már az ókorban is előszeretettel fogyasztották a római birodalom tehetős személyiségei; a „potropum” édes pezsgőbor habjai már akkor is ünnepet, vidámságot jeleztek. Később, a sötét középkor titkokat rejtő periódusában sok mindennek nyoma veszett – látszólag így történt az ókor „pikáns” pezsgőivel is. Amikor a reneszánsz friss szele végre kezdte megbizsergetni a szunyókáló lelkiismereteket, a kolostorokban készülő habzós borokról már írásos nyomokat is hagyhattak az utókorra. Európa-szerte mindenütt, végeláthatatlan kísérletekbe kezdtek a borászatban jártas szerzetesek.

Közép-Olaszországban vagyunk, az Appennini hegyvonulatok közt megbújt városok egyikében, Fabrianóban. A történethez fűződő, 1577-ben született, Francesco Scacchi egy jómódú családból származó gyógyász, aki már jó ideje figyelemmel kísérte a különleges habzó borok tulajdonságait. Azok emberre gyakorolt jó és rossz hatásait, a testben, lélekben felmerülő alkotó és romboló erőket, s nem utolsó sorban a vele járó következményeket. Felméréseiről, megfigyeléseiről, tanulmányairól több tudományos értekezést, afféle kézikönyvet írt, melyek egyikében, a „DE SALUBRI POTU DISSERTATIO”-ban részletes beszámolót tart a gyártási folyamatokról is. A bíborosok kegyeibe férkőzött doktor és barátai, tudtuk nélkül kerültek a borászat történelmének porral borított könyveibe, melyek megsárgult lapjain saját kezük írásával örökítették meg a modern pezsgőkészítés technikáját - negyvenhat évvel a világhírű hautvillersi szerzetes előtt. Napjainkban még mindig a „hősöknek” köszönhetően ránk hagyott írás szerint gyártják a minőségben és ezer buborékban gazdag italt, melyet később, a mindig előrelátó franciák Champenoise metódusnak neveztek el.

Az itáliai Marche régióban igazán egyedi szőlőfajtákból is képesek ragyogó minőségű pezsgőfajtákat gyártani. Verdicchióból mindenekelőtt, melyet a Passerina és Vernaccia Nera di Serrapetrona autokton fajták követnek. Mindhárom faj csak ezen a területen képes igazán kifejlődött „árut” adni. Mostanában már a franciák is próbálkoznak ültetvényeiken a nevezetes, halványzöldes árnyalatú, friss illatokat kibontakoztató Verdicchióval. Hogy munkájukat vajon siker koronázza-e majd, az még a jövő titka. A Passerina fajtából szintén minőségi fehérbor és pezsgőbor születik; de a tokajihoz hasonló aranyszínű édes bort is szívesen készítenek belőle – és fogyasztják azt főleg a húsvéti ünnepek alkalmával. Éppen ezért „Szent Bornak” nevezik. Valamikor a papok asztalán csak ez foglalt helyet, a szentmise aranyozott serlegében. A Vernaccia Nera fekete szemeit Serrapetrona falu napsütötte domboldalain válogatják. Ebből főleg az édes változatokat kedvelik, melynek gyártási folyamata hosszú és bonyodalmas. Talán az egyetlen pezsgőbor, mely háromszor forr ki; az aszalt szőlő levét januárban kombinálják az addig kétszer kiforrott borhoz, s így újra kezdődik a harmadik fermentáció, mielőtt a gazdag buborékok gyártásába kezdenének a borászok. Az eredmény valóban lenyűgöző! Erdei gyümölccsel megtöltött száraz süteményekkel a legfantasztikusabb!

A száraz Verdicchio és Passerina pezsgő, száraz vagy extra száraz változataiból elkészíthetjük a tavasz legvidámabb koktélját is – a Rossinit, melyet Velence egyik legnevezetesebb koktélbárjában akartak ajánlani a gigantikus nagyságú művésznek.

Íme a recept:

A Nap által csókolt, friss eperszemek (3-5 db), egy csepp citromlé és a kiválasztott pezsgő a hozzávaló. A megmosott és feldarabolt epret a mixerbe helyezzük, hozzáadjuk a citromlét. Amennyiben csak üvegházi eperhez volt szerencsénk, valószínű, hogy 1-2 kiskanál nádcukorra is szükség lesz. Alaposan kimixeljük. A „flûte-nek” nevezett hosszúkás kehlyhet egyharmadáig megtöltjük az eperpéppel, majd vigyázva, többször is feltöltjük a pezsgővel. Kellemesen friss illatú, alig alkoholos, nyári meleget hívogató koktélt kapunk.


Eva Kottrova

Hozzászólások

@

Küldés