Slambuc

Nagy Erika 2013.7.6. 3:47

A slambuc egy tipikus hortobágyi pásztorétel, melyet szabad tűzön, bográcsban készítenek.

Az első nyári kirándulásom alatt fantasztikus ételt kóstoltam, olyat, amilyet az életemben még soha nem ettem. Hogy fogok-e még, nem tudom, de azt igen, hogy a közeljövőben nem készítem el. Nem azért, mert kifogna rajtam, vagy lustaságból. Nem erről van szó, hiszen imádok főzni, hanem azért, mert időigényes, s nekem manapság egyre kevesebb van belőle.

A slambuc egy tipikus hortobágyi pásztorétel, melyet szabad tűzön, bográcsban készítik el azok, akik fanatikusan ragaszkodnak a régi ételek hagyományaihoz. Akik nem így éreznek, azok neki sem fognak. Mert megszállott slambucrajongó az, aki órákon át képes állni a bogrács mellett, hogy elkészítse ezt az egyszerű, ám éppen ezért különleges ételt. Az, hogy mennyi ideig tart a főzés, az mindig attól függ, mekkora adaggal birkóznak meg. Nagy élmény volt kuktáskodnom, és látnom, miként készül el a remekmű.

Hajdúszoboszlón így készíti Balla Zoltán barátom:

Hozzávalók nagy társaság részére: 1,5 kg sós szalonna, 50 dkg füstölt szalonna, 6 kg hámozott krumpli, ezt kockára vágjuk, és egy edénybe, a legjobb egy kanna, beletesszük. Erre azért van szükség, mert ugyanannyi mennyiség kell a vízből és a laskából (lebbencs tészta). A kakastaréjra vágott szalonnát zsírjára sütjük, majd kiszedjük a bográcsból, a zsírjából viszont hagyunk benne annyit, hogy üvegesre hevíthessük benne a krumplit, majd felöntjük vízzel és egy kicsit megsózzuk.

Amikor félig megpuhult a krumpli, beletesszük a laskát. Ekkor még lehet keverni, hogy le ne ragadjon, ám amikor már összeállt az étel, akkor csak rázni szabad. A zsiradékot kicsinyenként adagoljuk vissza (három részben), így nagy gombóc alakul ki a forgatás során. Azt mondják, hogy akinek nem megy a forgatás, az nyugodtan kavargassa, mert az ízéből semmit nem veszít a slambuc, csak a szakács önérzete szenved csorbát. Mert a hagyományok szerint harminckétszer kell megforgatni úgy, hogy megfogjuk a bogrács fülét (jó, ha kesztyűt használunk), és a palacsintaforgatáshoz hasonló mozdulatokkal arra törekedjünk, hogy a bogrács alján lévő rész felülre kerüljön.
S hogy miért éppen harminckétszer?
Egyszerű a válasz: mert ennyi foga van az embernek.
Amikor megforgatjuk, mindig átkeverjük, hogy a ropogós darabkák keveredjenek, s ezáltal tökéletesre sikeredjen a pásztorok eledele. Mire elkészül az étel, a bográcsban lévő mennyiség kb. a harmadára esik vissza. Amíg az étel készül, a sült szalonna felét lehet ropogtatni friss kenyérrel, a másik fele elegendő ahhoz, hogy visszategyük a félig kész ételhez.

Ja, és nagyon finom kovászos uborkával...

A slambuc receptje nincs kőbe vésve, lehet kísérletezni, felturbózni, de egyesek szerint az szentségtörés.

Próbálják ki, és döntse el mindenki saját maga!